11. 11. 11.: ma kezdődik a világtörténelem újabb nagy ciklusa?

2011. november 11. közeledtével a sok 11-es sokak figyelmét fölkeltette. Van olyan elképzelés, hogy ez a dátum azért ilyen különleges, mert ekkor lép a tavaszpont a Halakból a Vízöntőbe, ami a világesemények újabb nagy fejezetének kezdetét jelentené.

Mint Kopernikusz kora óta a legtöbben elfogadják, Földünk a Nap körül kering, és egy év alatt tesz meg egy fordulatot. Közben naponta megfordul saját tengelye körül, és forgástengelye - egy pörgettyűéhez hasonlóan - keringés közben megtartja irányát. A mozgó Földről úgy tűnik, mintha a Nap járna körbe az égen, minden évben lényegében ugyanazon a körön. Ez a kör az ekliptika, s az ekliptika mentén kialakított 12 csillagkép alkotja az állatövet (zodiákus).

A tavaszpont vándorlása

A Föld forgástengelye nem merőleges a keringési síkra (emiatt vannak Földünkön évszakok). A Föld egyenlítősíkjának égi vetülete, az égi egyenlítő tehát szintén szöget zár be az ekliptikával, s a két kör két pontban metszi egymást. Az egyikük, amelyikben a Nap a tavasz kezdetén tartózkodik, a tavaszpont. Mivel az égbolt nem egy adott sugarú gömb, hanem kiterjedése minden irányban igen nagy (gyakorlatilag végtelennek tekinthető), a tavaszpont sem egy égi pont, hanem inkább egy irány.

Fontos pontok az égi koordinátarendszerben. A tavaszpont az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontja, amely a precesszió miatt lassan vándorol az égen

A Föld nem pontosan gömb alakú, hanem "derékban", az Egyenlítőn kissé "kövérebb". A Nap, a Hold és a bolygók gravitációs erőt fejtenek ki erre a "dudorra" is. Ettől a Föld forgástengelye lassan elmozdul, s nagyjából 26 ezer év alatt kúpfelületet ír le a térben (ezt egy búgócsiga imbolygásához hasonlóan képzelhetjük el - a szerk.). Ez a mozgás a precesszió; ennek következménye többek között, hogy a tavaszpont - hátráló mozgással - körbejár az ekliptikán. Mivel a különböző égitestek mindig más és más irányból és távolságból fejtik ki hatásukat, a precesszió nem periodikus: sebessége és időtartama némileg változik. (A fenti definíciók nem szigorúan pontosak, de a továbbiak megértéséhez ennyi is elég; akit a precíz meghatározások érdekelnek, a megfelelő tudományos oldalakon utánanézhet.)

A Föld forgástengelyének precessziós mozgása

Csillagképek bizonytalan határai

Mintegy kétezer évvel ezelőtt, amikor az asztrológia szabályait rögzítették, a tavaszpont a Kos csillagkép elejére esett. Pontosabban szólva: úgy alakították ki a Kos csillagképét, hogy ide essék a Tavaszpont. A csillagképek ugyanis nem létező dolgok, hanem az emberi képzelet szüleményei, amelyeket teljesen tetszőlegesen, az égi tájékozódás megkönnyítése céljára találtak ki - némileg alkalmazkodva az illető égterületen található fényesebb csillagok elhelyezkedéséhez, valamit időszámítási, időmérési és mitológiai szempontokhoz. Ha őseink más formájú csillagképeket gondoltak volna ki (mint ahogy a különböző népek valóban más-más csillagképeket használtak), azok ugyanilyen jól megfelelhetnének a célnak.

Valamely csillagkép két csillagának általában úgy sincs több fizikai kapcsolata egymással, mint az égbolt bármely két csillagának. Sőt, régen az égboltot nem is fedték le teljesen a csillagképek, és határvonalukat is csak nagyjából határozták meg. A csillagászatban ma használatos 88 csillagkép már lefedi az eget. Ezeket - alkalmazkodva a hagyományhoz is - a Nemzetközi Csillagászati Unió gyakorlati célú megfontolások alapján jelölte ki 1928-ban, határaikat a koordinátavonalakkal párhuzamos főkörökből alakítva ki.

A Halak (Pisces, balra fent) és Vízöntő (Aquarius, középen) csillagképek,
valamint az ekliptika és a tavaszpont jelenlegi helyzete (IAU, Sky and Telescope)

Világesemények jele helyett nem létező dolgok találkozása

Az európai asztrológia 12 állatövi "jegyet" használ. Minden jegy 30 fok kiterjedésű darab az ekliptika körén, függetlenül a csillagoktól. Kezdőpontjuk a tavaszpont, amely definíció szerint a Kos jegyének 0-dik foka. Mivel pedig a precesszió miatt a tavaszpont lassan hátrál az égen a csillagokhoz képest, az állatövi jegyek és a csillagképek egyre jobban eltolódnak egymáshoz képest. Ezért, bár régen az állatövi jegy és csillagkép fogalma szinonima volt, ma már lényeges különbség van köztük. (Részletkérdés, de megemlítem, hogy ma már valójában 14 állatövi csillagkép esik a 12 jegyre. Időközben ugyanis az ekliptika a precesszió miatt a Kígyótartót [Ophiuchus], sőt legújabban a Cet [Cetus] csillagképet is érintő helyzetbe jutott.) De mint láttuk, a tavaszpont eleve a Kos jegyének elején található, így nem "léphet át" egyik jegyből a másikba.

Az asztrológusok általában csak a jegyekkel számolnak, amelyek látszólag sem létező, pusztán elméleti konstrukciók; a csillagképekkel nem sokat törődnek, pedig azok, ha nem léteznek is, legalább ott látszanak az égen. Azonban, bármily furcsa, néhány asztrológus mégis tulajdonít némi jelentőséget annak, melyik "igazi" csillagképben jár a tavaszpont. Szerintük a világtörténelem nagy periódusait ez határozza meg. Ha úgy gondolják, valamikor történelmi jelentőségű változás játszódott le, mindjárt kész a gondolat: azért történt, mert a tavaszpont akkor lépett át valahová. Pedig ennek semmi alapja; emlékezzünk csak vissza arra, amit fentebb már tisztáztunk: a csillagképek nem létező alakzatok, határukat önkényesen állapították meg. Márpedig lehetetlen és értelmetlen megállapítani, hogy egy elképzelt pont (a tavaszpont) mikor találkozik egy nem létező dolog (a csillagkép) szintén nem létező, csak önkényesen kijelölt határával, illetve mikor lépi át azt. Persze kiszámolható, hogy a Vízöntőt és a Halakat elválasztó, a Csillagászati Unió által megadott koordinátavonalat körülbelül mikor éri el a tavaszpont, de percre vagy akár csak napra pontosan aligha; s gyakorlati értelme még annak sem lenne. Talán az is nyilvánvaló, hogy e nem létező, kitalált dolgok "találkozásának" hatása sem lehet a földi eseményekre.

A naptár is önkényes konstrukció

Visszatérve gondolatmenetünk elejére, nézzük meg még egyszer magát a dátumot! 11. 11. 11. - tényleg szép! Igen, de e számot nem valami természeti szükségszerűség, valami fizikai törvény határozza meg, hanem csak a naptár, ez az önkényes emberi konstrukció. Ha mondjuk annak idején Dionysius Exiguus pontosabb kronológiai tudással határozta volna meg időszámításunk kezdetét, azaz Krisztus feltételezett születési idejét, akkor ma talán 2018-at írnánk, s a szép dátum már rég elmúlt volna. Ráadásul a világ más részeiben egészen más időszámításokat használnak, ott e nap keltezésében nincs különlegesség. Így tehát a címül vett dátum érdekes ugyan, de nem hordoz "abszolút", naptártól független értelmet; azaz semmi gyakorlati jelentősége sincs.

Csaba György Gábor