December 10-én délután majdnem teljesen elfogyott állapotban emelkedik a Hold a látóhatár fölé. Kísérőnk a teljes földárnyékból 15.57-kor lép ki, majd néhány perccel később, hazánk területéről nézve 16 óra körül emelkedik a látóhatár fölé. Egy nagyon keskeny és halvány sarló formájában kel fel a Hold aznap, és lehet, hogy látszani sem fog, de ha derült lesz az ég, kifejezetten szokatlan látványban gyönyörködhetünk.
A holdkeltét követően kísérőnk fokozatosan kijön a Föld árnyékkúpjából, és 17.18 körül fényesen fog ragyogni ismét. Addigra a Hold már viszonylag magasra is emelkedett a horizont fölé, így sokkal feltűnőbb lesz. A holdkelte utáni egy órában tehát látványosnak ígérkezik a fényesedés, érdemes néhány percenként kitekinteni az égboltra.
Hasonló érdekes fogyatkozást idén nyáron is megfigyelhettünk, amikor az alacsony égi helyzet miatt olyan erősen legyengítette a légköri fénykioltás a Hold sugárzását, hogy majdnem eltűnt a megfigyelők szeme elől. Ezúttal is elképzelhető ilyen helyzet, de a holdfogyatkozás tényleges látványa csak aznap derül majd ki.
A holdfogyatkozások lezajlása
Kísérőnk a teljes fogyatkozás idején sem tűnik el az égről. Ennek oka, hogy a Föld légköre a napfényt megtöri, és hatalmas lencse módjára kis részét saját árnyékába vetíti - ettől kap kevés fényt a Hold a teljes árnyékban is. A légkörön áthaladó fényből a kék jórészt kiszóródik mindenféle irányba (ezért kék az ég), a vörös pedig könnyebben áthalad - ennek megfelelően főleg vöröses színben pompázik a Hold a teljes fogyatkozás idején.
Ha a teljesség alatt a Hold felszínén állnánk, érdekes látványt nyújtana a Föld vagy más néven újföld (az újhold mintájára). Bolygónk ebben az esetben a Hold felé az árnyékos oldalát fordítaná, amelyet vöröses gyűrű övezne, ahol a légkör megtöri a fényt. Ekkor a holdi táj is megváltozna, kicsit csökkenne a hőmérséklet is - amit persze a szkafanderben nem lehetne érezni. A korábban szürkés holdporral borított vidék kísérteties vörös árnyalatban derengene, az égbolton pedig feltűnnének a csillagok.
Éder Iván montázsa a földárnyékba merült Holdról 2003. november 9-én. A montázs két felvételből állt össze, a fényesebb Holdról készült rövidebb és a halványabb csillagokra érzékeny hosszabb expozíciós idejű fotóból. A kép nagyméretű változatának letöltése (Éder Iván, MCSE). További képekért kattintson a fotóra!
A közhiedelemmel ellentétben a Hold felszínéről normál esetben, a helyi nappal idején alig lát csillagokat az emberi szem. Ennek oka, hogy a megvilágított holdfelszínről sok napfény szóródik a szemünkbe, és ez összehúzza a pupillánkat - bár a Hold nappali egén is vannak csillagok, szemünk nem érzékelné azokat. A fogyatkozás teljes fázisa alatt azonban már kevés napfény jut a Holdra és a mi szemünkbe is, ha ott sétálnánk - ezért egyre több csillag tűnne fel az égen. Legfeltűnőbb a Föld mellett ragyogó fényes Vénusz volna, de az ekliptika síkjában a Nap körül lévő poranyag két hosszúkás háromszög formájában szintén látszana.
Adventi holdfogyatkozás és csillagászati vásár Óbudán December 10-én (szombaton) 14 órától csillagászati vásár lesz a Polaris Csillagvizsgálóban, majd 16 órától az intézet távcsöveivel megfigyelhető a holdfogyatkozás. Az adventi vásárban távcsöveket, térképeket, könyveket vásárolhatnak az érdeklődők. |
A 2004. május 4-i teljes holdfogyatkozás (Karácsony Sándor)