A Lovejoy üstököst 2011. november 11-én fedezték fel, és december 15-én jutott legközelebb csillagunkhoz. Mint arról korábban beszámoltunk, ekkor mindössze 121 ezer kilométerre volt a Nap 6000 Celsius-fokos felszínétől. A ritka és forró napkoronában tartózkodott, ahol a hőmérséklet meghaladta az 1,1 millió Celsius-fokot. A csillagászok nagy meglepetésére az üstökös túlélte a Nap közelségét, ám eredeti, több millió tonnás tömege jelentősen csökkent, tetejében elveszítette a farkát is.
Az eredetileg is mindössze közel 500 méter átmérőjű üstökösmag megmaradt része a Naptól távolodva újabb anyagot bocsátott ki, és igen látványos objektummá vált: a Vénusz fényességét, azaz -4,5 magnitúdót is megközelítette. Égi helyzete sajnos nem kedvez az északi félteke megfigyelőinek. Az alábbi kép a Chilében található Paranal Obszervatóriumból készült.
Guillaume Blanchard felvétele a Lovejoy üstökösről a Paranal Obszervatóriumból 2011. december 22-én. Az üstökös hosszú csóvája a kép bal oldalán, a Tejút közel függőleges sávja középen, míg a Nagy Magellán-felhő (a Tejútrendszer egyik kísérőgalaxisa) ettől jobbra látható. A kép nagyméretű változatának letöltése (G. Blanchard/ESO)
Daniel Burbank űrhajós a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről is megörökítette az objektumot december 21-én, amint az a Föld korongja fölé emelkedett. A látványról sorozatfelvétel, abból pedig egy rövid videó is készült, amely itt tekinthető meg.
A Lovejoy üstökös a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről, a bolygónk korongja felett jól látható légrétegekkel. A kép nagyméretű változatának letöltése (Daniel Burbank, NASA)
Egy részletgazdagabb felvétel az üstökösről az ISS fedélzetéről (NASA)
Film a Lovejoy üstökösről