Érckutatók vizsgálatai alapján akadtak az eddig ismert legidősebb földi kráterre. A közel 3 milliárd éves becsapódásnyom Grönlandon, Maniitsoq település közelében helyezkedik el. Ma már szinte semmi nem látszik belőle, mert az évmilliárdok teljesen legyalulták a felszínét.
A krátert a dán Adam Garde és kollégái vizsgálatai alapján fedezték fel. A kutatók nikkel és platina előfordulási helyeket elemeztek Grönland nyugati részén, és ezek egybevágtak egy hatalmas becsapódó test eloszlásával is, ezért kezdték meg a részletesebb és célzott elemzéseket.
A mintavételezések végül igazolták az elképzelést, és azonosították a becsapódáshoz kapcsolódó sokkhatás nyomát. A kataklizmáról kiderült, hogy igen régen, mintegy 3 milliárd évvel ezelőtt történt. Azóta összességében 25 kilométer vastag kőzetanyag pusztult le a területről, és az eredeti felszín el is tűnt - ezért volt nehéz a kráter azonosítása, és ezért nem fedezték fel mostanáig.
A becslés alapján egy nagyjából 30 kilométeres kisbolygó ütközött a Földnek, a kráter pedig legalább 100 kilométeres lehetett, de akár az 500 kilométert is elérhette. Az ütközés hatására globális katasztrófa pusztított a Földön, amely kellemetlenül érinthette az ekkor még csak bontakozó élővilágot. Egy újabb becslés alapján ebben az időszakban még valamivel gyakoribbak voltak az ilyen események, mint ma.
A kráter helyzete (GEUS)
Jelenleg mintegy 180 becsapódásos krátert ismernek a Földön, és ezeknek közel harmadához kapcsolódik valamilyen kiaknázható nyersanyag-előfordulás. Mostanáig a 300 kilométeres dél-afrikai Vredefort-kráter volt a legidősebb a közel 2 milliárd évével.