A három képből álló sorozatfelvételre a fotográfus jó előre felkészült, kiszámítva az égitest kelésének és a horizont objektumainak távolságát, azimutját és a helyszíni beállást. „Nagyon kellemes élmény volt a hidegfront utáni friss nyári éjszakában átélni ezt a páratlan égi eseményt. A település felett a Balaton irányában felkelő Hold impozáns látványt mutatott mind vizuálisan, mind fotografikusan. Az ilyen, természetben átélt pillanatok minden munkát meghálálnak, amit az ember csillagászatba, asztrofotózásba fektetett” – olvashatjuk a fotográfus honlapján.
A szuperhold - az év folyamán a földközelben levő legnagyobb méretű telihold – új keletű kifejezés, amely csak az elmúlt években terjedt el. Első említése Richard Nolle asztrológustól (ez önmagában nem tragédia) származik 1979-ből, tehát előtte az asztronómiai (csillagászati) szaknyelvben nem szerepelhetett. Azóta viszont a vezető csillagászati és űrkutatási portálok (a NASA által üzemeltetett Astronomy Picture Of the Day, a Space.com, Spaceweather.com stb.), földrajzi és asztrofotós médiumok (National Geographic, The World At Night stb.) világszerte átvették és használják. Ezek után érthető, hogy a nagy hírügynökségek (BBC, CNN stb.) tudósításaiban is meghonosodott. A nagyobb nyelveken a kifejezésre interneten rákeresve (supermoon, Super-Mond, Superluna, Super Lune stb.) több tízmillió találatot kaphatunk.
A jelenség kapcsán nincs mitől félnünk, a szuperhold semmilyen katasztrófát nem okoz. Kétségtelen, hogy ilyenkor kis mértékben megnövekszik a dagálymagasság, de ez alig nagyobb egy átlagos teliholdkor tapasztaltnál.
Esztétikai szerepe viszont annál érdekesebb! A kelő telihold vizuális effektusa, hogy kissé nagyobbnak mutatkozik a magasan járó égitesténél. Ez egy optikai csalódásra vezethető vissza: szemünk a horizonton tudja mihez viszonyítani a holdkorongot, fentebb viszont nem, így nagyobbnak érzékeljük. Ha ehhez még a szuperhold nagysága is hozzájárul, akkor csodálatos természeti élményben lehet részünk.