A Curiosity először 2012. október 7-én vett mintát a vörös árnyalatú felszíni rétegből a Rocknest-pontnál, a robotkarján elhelyezett törmelékmarkoló lapát használatával. A következő hetek során még további négy lapátolást végzett, az utolsó alkalommal gyűjtött anyag egy részét pedig sikeresen bejuttatta a SAM (Sample Analysis at Mars) elnevezésű fedélzeti laboratóriumába.
Az elemzés szokatlanul hosszú ideig tartott, s végül 2012. december 3-án jelentették be, hogy egyszerű szerves vegyületeket, többek között klórmetánt és kloroformot találtak a felszíni mintában. Ezek azonban biológiai tevékenység nélkül, kémiai reakciók során is létrejöhettek, ráadásul széntartalmuk valószínűleg nem is marsi eredetű, hanem még a földi kalibrációs mérések során maradhatott a műszerben.
Több mint fél évvel később, a Science tudományos folyóirat 2013. szeptember 27-i számában végre részletes publikációk jelentek meg a Rocknest-pontnál zajlott anyagvizsgálatokról, s az öt cikkben számos új eredmény olvasható. Ezek közül a legizgalmasabb minden bizonnyal a Laurie Leshin által vezetett amerikai kutatócsoport (Rensselaer Polytechnic Institute) publikációja a SAM berendezéssel végzett mérésekről.
A fedélzeti laboratórium több szakaszban 835 Celsius-fokra hevítette a felszíni törmelékmintát, miközben rendkívül érzékeny detektoraival mérte az abból keletkező gázok összetételét. A legnagyobb mennyiségben víz (H2O), kén-dioxid (SO2), szén-dioxid (CO2) és oxigén (O2) jelenlétét sikerült kimutatni a hevítés során, amelyek forrására éppen felszabadulási hőmérsékletükből lehet következtetni.
A H2O megjelenéséhez alig 300 Celsius-fokra volt szükség. Ez arra utal, hogy a H2O nem kristályos szerkezetű „anyagokba zárva”, hanem inkább réteges szerkezetű szilikátásványok rétegei között, hidroxid-tartalmú vasásványokban, illetve sóvegyületekhez kapcsolódva lehet jelen a felszíni törmelékben, 1,5-3 tömegszázalék között változó mennyiségben.
A felszabadult SO2 elsősorban szulfátvegyületekből származhat, a CO2 forrását pedig nagyrészt vas- és magnéziumtartalmú karbonátok jelenthetik. Az egyidejű O2-termelődés viszont kis mennyiségű szerves vegyület jelenlétére is utal a mintában (a december 3-án közzétett eredményeknek megfelelően).
Ám a kutatócsoport vezetője szerint mindez csak a kezdete a Curiosity közeljövőben várható felfedezéseinek. Ugyanis miközben már több mint két kilométert gurult a Gale-kráter aljzatán, méréseivel azt is bizonyította, hogy a SAM laboratórium megfelelően érzékeny a rendkívül kis mennyiségben előforduló anyagok kimutatásához, így akár egy feltételezett múltbeli életforma szerves maradványainak azonosításához is.
Ennek esélyét a felszíni nedvességtartalom természetesen csak tovább növeli, mivel a kb. 2% tömegarányt képviselő H2O megfelelő vízforrást jelenthet a Mars egyenlítői térségének környezeti viszonyaihoz alkalmazkodott mikroorganizmus számára.
Amennyiben pedig a közeljövőben kiderül majd, hogy ez az eredmény a bolygó nagyobb térségére is érvényes, akkor a Phoenix leszállóegység által 2008-ban igazolt, néhány centiméter mélységben húzódó poláris vízjég-réteg mellett az alacsonyabb szélességi övezetek törmelékanyagának „nedvességére” is felszínközeli vízkészletként tekinthetünk a Földön kívüli élet keresése során.
Lesz vize az űrhajósoknak