Ilyenek egy másik világ tükörsima tengerei

Cassini, Titan
Vágólapra másolva!
Először sikerült megmérni a Titán tavainak mélységét. Kiderült, hogy a Szaturnusz legnagyobb holdjának felszínén 40-szer több folyékony szénhidrogén található, mint amekkorák a Föld ismert kőolajkészletei.
Vágólapra másolva!

A Titán a Szaturnusz legnagyobb holdja, és a Földön kívül az egyetlen égitest, ahol tartósan nagy mennyiségű folyadék létezik a felszínen. A NASA Cassini űrszondája közel tíz éve kering a Szaturnusz körül, miközben már csaknem százszor elrepült a Titán közelében. A radarmérések alapján izgalmas részletek derültek ki a szénhidrogén-óceánokról, sőt hamisszínes videót is összeállítottak, mintha a földönkívüli tóvidék tavai és tengerei fölött repülnénk.

A Cassini szonda 2004 és 2013 között végzett radarmérései alapján a kutatók összeállították a Titán északi félgömbjének hamisszínes képét. A folyékony szénhidrogénből álló tengerek és tavak sötétkékek, illetve feketék, a szárazföldek sárgásbarnák. A Titánon a felszíni folyadék 97 százaléka az északi félgömbön helyezkedik el, a legtöbb tó és tenger egy 900 x 1800 km kiterjedésű területen van. A tengerek mitológiai lényekről kapták a nevüket.

A Titán legnagyobb tengere, az 1100 km hosszú Kraken Mare az északi sarktól jobbra lefelé látható. A második legnagyobb tenger, a Ligeia Mare a saroktól jobbra felfelé, míg a harmadik, a Punga Mare, a képen közvetlenül az északi sarkpont alatt. A saroktól balra felfelé húzódó területen látható számtalan tó közül a legnagyobbak 50 km átmérőjűek Forrás: NASA

Az alábbi videó ugyanolyan színezéssel jeleníti meg a radarmérések alapján rekonstruált alakzatokat, mint a fenti kép. A képzeletbeli repülés kezdetén az északi szélesség 70. foka környékéről indulunk, jobbra a Kraken Mare látható. Balra a távolban a Punga Mare, mögött az északi sark helyezkedik el. A Ligeia Mare fölött elrepülve az északi sarkot megkerülve balra, a tóvidék irányába fordulunk. A filmen a magasságokat torzítva, az eredeti tízszeresére növelve ábrázolták, hogy a domborzat feltűnőbb legyen:

Egy korábban a Marsra vonatkozó adatok elemzésében már bevált módszert alkalmazva a kutatók megállapították, hogy a Ligeia Mare körülbelül 170 méter mély. Először sikerült egy idegen égitesten a tenger mélységét megmérni, az eredmény Marco Mastrogiuseppe, a római Sapienza Egyetem kutatója nevéhez fűződik. A mérést azért sikerült végrehajtani, mert a folyadék rendkívül tisztának bizonyult, így a radarhullámok akadálytalanuk hatoltak le a tenger fenekéig. A folyadékfelszín tükörsima, a kutatók az autók lakkozott felületéhez hasonlítják. Az új eredmények azt is egyértelművé tették, hogy a folyadék legnagyobb része metán (CH4).

Mastrogiuseppe eredményei alapján Alexander Hayes a Cornell Egyetemen megállapította a Titán felszínén található szénhidrogén mennyiségét. Számításai szerint legalább 9000 köbkilométer szénhidrogén alkotja a tavakat és tengereket. Ez 40-szer több a Föld jelenleg ismert összes kőolajkészleténél.

A Cassini-Huygens űrszondapáros a NASA, az Európai Űrügynökség (ESA) és az Olasz Űrügynökség közös küldetése. 1997. október 15-én indult, 2004. július 1-jén állt Szaturnusz körüli pályára. Az ESA Huygens szondája 2005 januárjában sikeresen leszállt a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra. A Cassini azóta folyamatosan vizsgálja a Szaturnuszt, kozmikus környezetét, gyűrűit és holdjait. December 1-jén a Cassini már 96. alkalommal repült el a Titán közelében. Az elmúlt években többször megközelítette a bolygó kisebb holdjait is (Dione, Enceladus, Rhea).

Már 2006. július 21-én, a Titán 16. megközelítésekor gyanították a radarképek alapján, hogy a hold északi félgömbjén folyékony szénhidrogénekből, főként metánból és etánból álló tavak vannak. Ezek voltak a Naprendszerben a Földön kívül elsőként felfedezett tavak. Az első mérések alapján a tavak átmérőjét 1 és 100 kilométer közöttinek gondolták. 2007. márciusában a NASA Sugárhajtás Laboratóriumának (JPL) kutatói újabb, a metán és etán előfordulása mellett szóló bizonyítékokat sorakoztattak fel. Egyúttal kimutatták, hogy a tavak legalább egyike nagyobb az észak-amerikai Nagy-tavak bármelyikénél.

A Szaturnusz 29,5 év alatt kerüli meg a Napot. Forgástengelye valamivel erősebben dől a keringési síkjához képest, mint a Földé, ezért a Szaturnuszon és holdjain is kialakulnak az évszakok. A bolygó északi félgömbjén jelenleg a kb. 7 évig tartó tavasz elején járunk. A kutatók érdeklődéssel várják, kimutatható-e a Titán szénhidrogén-tavainak valamilyen változása a nyár közeledtével.