Az oroszok bekeményítettek az űrben is

A Nemzetközi Űrállomás (ISS)

Az elmúlt két évtizedben a Nemzetközi Űrállomás (ISS) a békés nemzetközi űregyüttműködés szimbólumává vált. A napokban tért vissza az űrből a feladatát teljesített legénység, egy orosz, egy amerikai és egy japán űrhajós. Az ukrán válság miatti nézeteltérések azonban veszélybe sodorhatják az ISS üzemeltetését.

Az orosz–ukrán konfliktus kibontakozását követően az USA szankciókat léptetett életbe Oroszországgal szemben, amelyek az űrtevékenységre is kiterjedtek. A NASA – más kormányzati szervekhez hasonlóan – befagyasztotta a kétoldalú amerikai–orosz kapcsolatokat, azonban ez csak a szakemberek utazásaira és a közvetlen információcserére vonatkozott. Fontosnak tartották ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az intézkedés az ISS működtetését nem érinti.

A napokban azonban - a politikai és katonai konfliktus következtében - már keményebb hangot ütött meg a két fél. Az új intézkedések rakétahajtóművek szállítását is tiltják, érzékenyen érinthetik a GPS rendszert, és már az ISS sem tabu.

A Nemzetközi Űrállomás (ISS) Forrás: NASA

Veszélyben a GPS-rendszer pontossága

Dmitrij Rogozin honvédelemért és űrtevékenységért felelős orosz miniszterelnök-helyettes keddi sajtótájékoztatóján „megbízhatatlan partnernek” nevezte az Egyesült Államokat, és a két ország közötti űregyüttműködést is érintő szankciókat helyezett kilátásba. Mindenekelőtt arról beszélt, hogy ha az Egyesült Államok tovább halogatja az egyezmény megkötését arról, hogy az orosz műholdas navigációs rendszer, a Glonassz néhány földi állomását az USA területén helyezhessék el, akkor Oroszország blokkolni fogja az amerikai GPS-rendszer jelenleg orosz területen működő 11 követőállomását.

A navigációs műholdak keringési pályájának meghatározásához, a pályaváltozások nyomon követéséhez és a fedélzeti atomórák ellenőrzéséhez létfontosságúak a földi követőállomások. A rendszer természetesen kevesebb földi állomással is működőképes, de ez a pontosság rovására megy. Az Egyesült Államok Kongresszusa nemzetbiztonsági szakértőket kért fel annak vizsgálatára, hogy az amerikai területen elhelyezendő orosz követőállomások nem jelentenek-e nemzetbiztonsági kockázatot. A vizsgálódás elhúzódhat, az oroszok viszont türelmetlenek.

Oroszország továbbá feltételekhez kötné az NK–33 és RD–180 rakétahajtóművek szállítását az Egyesült Államoknak, mégpedig ahhoz, hogy az USA nem használhatja ezeket katonai műholdak pályára állításához. Márpedig az RD–180-as hajtóműveket az Atlas–5 rakétákban használják. Ezeket a Lockheed Martin és a Boeing által létrehozott United Launch Alliance (ULA) nevű ipari szövetség használja, amelynek szinte monopóliuma van a katonai műholdak felbocsátására. Rogozin egyúttal azt is bejelentette, hogy személy szerint nem támogatná az USA és az Európai Űrügynökség arra vonatkozó javaslatát, hogy a Nemzetközi Űrállomás működési idejét hosszabbítsák meg legalább 2024-ig.

Allard Beutel, a NASA szóvivője kedden kiadott közleményében azt írta, hogy egyelőre a megszokott módon folyik a közös munka. Mindeddig az oroszoktól semmiféle hivatalos értesítést sem kaptak arról, hogy bármilyen változás állna be az űregyüttműködésben.

Az amerikai Atlas–5 hordozórakétában használt orosz RD–180 hajtómű Forrás: NASA

Mindenki orosz űrhajókkal közlekedik

Az ISS 15 ország 100 milliárd dolláros közös projektje, 1998 óta kering a Föld körül, 2000 óta egyfolytában lakott, az utóbbi időben hatfős személyzet dolgozik a fedélzetén. Jelenleg nincs szó azonnali szakításról, az ISS működése 2020-ig biztosítottnak tűnik. Hamvába holt ötlet lehet viszont az, hogy az oroszok esetleges kivonulása után a többi partner az orosz részek (modulok) leválasztása vagy lezárása után megmaradó részt önállóan üzemeltesse.

Az ISS-re 2011 óta csak az orosz Szojuz űrhajókkal tudnak feljutni – és természetesen onnan visszatérni – az űrhajósok. Így volt ez szerdán is, amikor az ISS 39. alaplegénysége tért vissza a Földre. Fél évet töltöttek az űrben, ebből a második három hónapban a japán Koicsi Wakata volt az ISS parancsnoka, társai, akikkel most leszállt, az amerikai Rick Mastracchio és az orosz Mihail Tyurin voltak. Wakatának ez már a negyedik űrrepülése volt, összesen több mint 300 napot töltött a világűrben. Ő volt az ISS első japán parancsnoka (korábban kettő kivételével mindig orosz vagy amerikai űrhajós irányította a munkát, a két kivétel az európai/belga Frank de Winne és a kanadai Chris Hadfield volt).

A 39. alaplegénység visszatérés előtti csoportképe az ISS japán moduljában (Kibo). Koicsi Wakata az ISS első japán parancsnoka volt, két amerikai és három orosz társával dolgozott fél évet az űrállomáson Forrás: NASA

Az ISS-en maradt három űrhajós – Steve Swanson, Alekszandr Szkvorcov és Oleg Artyemjev – már várja a következő legénységet, az orosz Makszim Szurajevet, az amerikai G. Reid Wisemant és az Európai Űrügynökség űrhajósát, a német Alexander Gerstet. Természetesen ők is az orosz Szojuzzal indulnak majd a Kazahsztántól bérelt bajkonuri űrrepülőtérről az űrbe, május 28-án.

A NASA több mint 60 millió dollárt fizet egy-egy amerikai űrhajós „menetjegyéért”. A helyzet 2017-ig nem változik, addig nem áll az USA rendelkezésére más űreszköz, amellyel embereket tudna az ISS-re vinni. Amerikában épül ugyan az Orion űrhajó, de annak nem az ISS kiszolgálása lesz a feladata, és az sem lesz kész 2017 előtt. Az alacsony Föld körüli pályát – így az ISS kiszolgálását – a NASA átengedi a magánvállalkozásoknak. Reményeik szerint már 2020 előtt is lesz az ISS-re űrhajósokat szállító magán-űrrepülőgépe az Egyesült Államoknak. Oroszország viszont új űrrepülőteret épít a Távol-Keleten, amellyel az évtized végére kiválthatja Bajkonurt.

Nem lehet kettéosztani az űrállomást

Mi lesz a helyzet, ha a politikai helyzet elmérgesedik, és Oroszország valóban kiszáll a együttműködésből? Fontos technikai kérdés, hogy a válságosra forduló helyzetben kettéválasztható-e az űrállomás, és működőképes lenne-e a két fél?

Mint a kanadai Chris Hadfield, az ISS volt parancsnoka Egy űrhajós tanácsai a földi élethez című könyvében leírja, az ISS orosz és amerikai egységei meglehetősen elkülönülnek egymástól. Ráadásul az orosz és az amerikai űrhajósok külön-külön napirend szerint dolgoznak, ezért csak akkor találkoznak egymással, ha kifejezetten törekszenek rá, vagy esetleg közös feladatuk van. Mindamellett, szabadidejükben az űrhajósok szívesen keresik egymás társaságát. Az amerikai és orosz modulok belső tere jól felismerhetően különbözik egymástól, az orosz modulok zöldes tónusúak és a falak nagy részét tépőzár borítja, az amerikai modulok viszont – a legrégebbiek kivételével - szürkésfehérek. Az orosz modulok belső tere szűkebb, az amerikaiaké tágasabb. A két szegmensben külön-külön vécé áll az űrhajósok rendelkezésére.

A Nemzetközi Űrállomás orosz és amerikai moduljai viszonylag jól elkülönülnek, a japán és az európai modul az amerikai részhez kapcsolódik. Az űrhajók kapcsolódásához szükséges dokkolómodulok mindkét részben megtalálhatók. Ettől függetlenül egyelőre a szakemberek számára nem egyértelmű, hogy bármely ország tudná-e az összes többi partner közreműködése nélkül üzemeltetni az ISS-t.

A Nemzetközi Űrállomás belülről Forrás: NASA

Bár a külsőségek különböznek, sőt az orosz és az amerikai modulokat elválasztó ajtó is lezárható lenne, de a lényeges dolgokban az ISS szerves és megbonthatatlan egységet alkot. Nehéz lenne például szétválasztani az ISS elektromos rendszerét. Az űrállomáson hatalmas napelemtáblák termelik az elektromos energiát. Kezdetben az orosz Zárja modul napelemeit használták, mióta azonban elkészült az ISS, az energiaellátást az amerikaiak által a központi rácsos tartóra szerelt, óriás napelemek biztosítják. Ily módon az orosz egységek ki vannak szolgáltatva az amerikai elektromos energiának. Az elektromos rendszer szétválasztása – sok más műszaki berendezéshez hasonlóan – aligha lenne megoldható. Vagy ha mégis, akkor évek telnének el azzal, hogy az űrhajósok a kutatómunka helyett az ISS átalakításával foglalatoskodnak, aminek nem sok értelme lenne.

Roger Handberg, a Közép-Floridai Egyetem űrpolitikai szakértője szerint politikai szinten megy ugyan az adok-kapok, de az űrügynökségek szintjén megpróbálják megőrizni a hidegvérüket, mert pontosan tudják, milyen nagy mértékben vannak egymásra utalva. Handberg szerint a fejlemények miatt az USA óvatosabbá válhat bármiféle új nemzetközi együttműködésben, ennek hatására talán megnövelik a folyó magánűrhajó-fejlesztések támogatását.