Gyönyörű látvány lesz a hétfő hajnali égen – egymás mellett a két legfényesebb bolygó

A Naprendszer két legfényesebb bolygója, a Vénusz és a Jupiter rendkívül szoros együttállásával indul a hét. Ne hagyja ki!

A Vénusz és a Jupiter együttállása 14 éve nem volt ennyire szoros. A Földről nézve már napok óta közelednek egymáshoz az égbolton. A virtuális csúcstalálkozó augusztus 18-án hajnalban lesz, amikor szinte összeolvadnak. Mivel a Föld pályája a Vénuszé és a Jupiteré között helyezkedik el, valódi együttállásról nincs szó: a két bolygó közelsége csak látszólagos, fizikailag nem kerülnek egymás közelébe. Az együttállásnak semmilyen hatása nem lesz a Földre, csak azokra, akik felkelnek, hogy megnézzék – nekik ugyanis garantáltan nagyon tetszik majd. Nagy fényességük miatt a bolygók a fényszennyezett helyekről, így városokból is jól látszanak, ha találunk egy olyan helyet - például egy hegyet -, ahonnan jó a rálátás a horizontra.

A Hold, a Vénusz és Jupiter együttállása 2012-ben (Schmall Rafael, Kaposfő). A két bolygó most sokkal közelebb lesz Forrás: Schmall Rafael

Milyen közel lesznek egymáshoz?

Ha kinyújtjuk a karunkat, akkor a kisujjunk nagyjából egy fokos szöget takar ki az égboltból. Egy telihold szélessége ennek a fele, vagyis fél fok.

A Vénusz és a Jupiter között hétfőn ennél is kisebb lesz a szögtávolság: körülbelül negyed fok. Egészen pontosan augusztus 18-án hajnalban a Jupiter a Vénusztól 13 szögpercre délre lesz, a Rák csillagképben.

Annak ellenére, hogy a Vénusz alig tizedakkora átmérőjű, mint a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter, mégis hatszor fényesebbnek látszik majd. A Vénusz ugyanis nemcsak hozzánk, de a Naphoz is közelebb van, és felhői erősen tükrözik annak a fényét.

Mikor és hol érdemes megnézni az együttállást?

Európából lesz a leglátványosabb a jelenség, de valóban korán kell kelni hozzá. Augusztus 18-án már hajnali 4 óra körül megjelenik a keleti horizonton a két bolygó, de ekkor még csak tökéletes rálátással rendelkező helyekről lehet látni őket, ahol még fák és bokrok sem takarják a látóhatárt.

Érdemes tehát egy kicsit későbbre időzíteni a megfigyelést, de sokat nem lehet várni: fél 6 körül ugyanis már felkel a Nap, amelynek fénye fokozatosan elhalványítja a bolygókat.

Ezért fél 5 és 5 között van a legnagyobb esély arra, hogy az együttállást megfigyeljük. Kelet felé, körülbelül a napkelte irányába kell néznünk.

Ezt látjuk hétfőn, háromnegyed ötkor, ha kelet felé nézünk. Bekarikázva a Vénusz és a Jupiter (az ábrán látszólag összeolvadva), alattuk pedig kezd felkelni a Nap Forrás: Stellarium

Még fél 5 után is ajánlatos minél magasabbra mászni, hogy jó rálátásunk legyen a horizontra, a két bolygó ugyanis kevesebb mint 10 fokos magasságban lesz (a zenit, a 90 fok a fejünk felett van, ehhez lehet viszonyítani; a Föld forgása miatt egy-egy égitest 15 fokot halad az égbolton egy óra alatt).

A későn kelők viszont vigyázzanak: semmiképpen se nézzenek közvetlenül a Napba, főleg ne távcsővel, ha esetleg azzal is megfigyelik a bolygókat!

Egyébként bármilyen kis kézitávcsővel is érdemes egy pillantást vetni az együttállás környékére. Egyrészt megpróbálhatjuk megfigyelni a Jupiter legnagyobb holdjait, a Galilei-holdakat: apró, egyvonalban lévő pontokat a bolygó mellett. Másrészt az együttállás a Praesepe (M44) nevű csillaghalmaz mellett történik: a Földtől 500 millió fényévre lévő objektum egy sűrű csillagmező, amely már kis távcsövekben is szép látvány.

Tippek a további napokra

A „hajnali égi show” augusztus 18-a után is folytatódik: 19-én, 20-án és 21-én is szép lesz még a két bolygó együtt, bár egyre jobban eltávolodnak egymástól.

Végül augusztus 23-án reggel a keskeny holdsarló is csatlakozik a két bolygóhoz, és a három égitest egy látványos, körülbelül 7 fok oldalhosszúságú háromszöget alkot a hajnali, kora reggeli égen.

A repülőgép, amely majdnem ütközött a Vénusszal

A Vénusz a legfényesebb bolygó a Földről nézve. 2012-ben az Air Canada légitársaság álmos pilótája repülőgépnek nézte, és elrántotta gépet, hogy elkerülje az ütközést a néhány millió kilométerre lévő Vénusszal. A szerencsétlen eset (tizenhatan szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket) valószínűleg annak is köszönhető, hogy a bolygó éppen a legfényesebb fázisában lehetett.

Csapás a geocentrikus világképre

A Vénusz a Holdhoz hasonló fázisokat mutat, de ezek szabad szemmel nem látszanak:

A Vénusz keringése a Nap körül a Földről nézve Forrás: Wikimedia Commons

A Vénusz fázisait először Galilei írta le 1610-ben, ő figyelte meg először távcsővel a bolygót. A megfigyelés végül egy központi kérdés eldöntésében is perdöntő bizonyítékként szolgált. Akkoriban ugyanis a ptolemaioszi geocentrikus (földközéppontú) és a kopernikuszi heliocentrikus (napközéppontú) világkép versenyzett egymással. Mivel a geocentrikus modell nem engedi meg, hogy a Holdon kívül bármi másnak fázisai legyenek, Galilei Vénusza végérvényesen eldöntötte a kérdést.

Várjuk olvasóink fotóit és beszámolóit a [e-mail] címre!