Az Univerzum "sötét korszaka" az Ősrobbanás után 150 millió és 800 millió év közé datálható. Ekkor a Világegyetem feltehetőleg sűrű "ködből" állt. A korszak kezdetén a fotonok még nem tudtak kiszabadulni, a fény nem tudott szabadon terjedni - sötétség uralkodott. Az elektronok és a protonok ugyanis még nem álltak össze, hogy hidrogéngázt alkossanak, a fotonok szóródása a szabad elektronokon pedig nem engedte kiszabadulni a fényt. Később az elektronok és protonok mégis egyesültek, létrejött a semleges töltésű hidrogéngáz, de bizonyos spektrumban ez is elnyelte a fotonokat - csak lassan tisztult fel a Világegyetem köde.
A sötét korszakban viszont már elkezdett csomósodni az anyag és létrejöttek bizonyos objektumok, elkezdtek formálódni a csillagok. Ezek már képesek voltak újra ionizálni a hidrogént, aminek következtében a Világegyetem elkezdett a mai állapothoz hasonlóan átlátszóvá válni. Ezen korai szakasz viszont éppen a sötétség miatt nehezen tanulmányozható - ebben segít a most felfedezett J0921+4509 galaxis.
Ez a sűrű galaxis az Univerzum fiatalkorához hasonló módon gyártja a csillagokat, ráadásul roppant gyorsan - évente több mint 33-szor annyi csillagot termel, mint a Tejútrendszer. A J0921+4509 csillaggyárait is sűrű köd veszi körül, amely néhány pontban viszont felszakadozik, hiszen az egymáshoz közel születő csillagok képesek felszakítani a galaxist körülvevő ködöt, így betekintést engednek annak belsejébe. A lyukakon át távozó sugárzás tanulmányozásával pedig bepillantást nyerhetünk a korai csillagkeletkezésbe - ezt vizsgálták kutatók a Hubble űrtávcsővel.
A John Hopkins Egyetem fizikusa, Sanchayeeta Borthakura arra keresi a választ, hogy miként jönnek létre ezek a lyukak, hogyan szabadulnak ki a ködös galaxisokból a hidrogénmolekulából eredeztethető fotonok. Ezek viselkedésének megértése központi szereppel bír az Univerzum korai fejlődésének megismerésében.