A napkeltéhez és a napnyugtához gyakran kapcsolódnak látványos légköroptikai jelenségek. Ilyenkor csillagunk fénye hosszú utat tesz meg az atmoszféra alsó, sűrű tartományában, ami nemcsak színét változtatja meg a fényszóródás révén, de gyakran az alakját is eltorzítja.
Az omega alakot öltött napkorong Luis Argerich felvételén. A kép nagyméretű változatának letöltése (Luis Argerich)
A fenti sorozatfelvételen bemutatott etruszk váza nevű jelenség során csillagunk képe összenyomva és feje tetejére állítva jelenik meg önmaga alatt. Az eltérő hőmérsékletű légrétegeknek eltérő a sűrűsége is, ezért a fénytörés mértéke különböző bennük. Emiatt a felszín feletti légrétegben (amelyet a tenger melegen tart) más lesz a napfény útja, mint magasabban - és látszólag még egy kép formájában, eltorzulva jelenik meg csillagunk képe.
Ekkor tehát gyakorlatilag két Nap látszik az égen, amelyek közül az alsó a felszínközeli légréteg torzító hatása miatt nagyon lapos lesz, és az idő haladtával nem is emelkedik felfelé, hanem helyben marad, majd fokozatosan eltúnik. A látvány akkor a legérdekesebb, amikor még nem válik külön a Nap valódi és tükröződő képe. A jelenség gyakran kiterjedt vízfelületek felett figyelhető meg, ahol a felszínközeli légréteget melegen tartja az éjszaka is csak lassan hűlő víztömeg.
Egy látványos napkelte filmfelvétele