Harcsák nyomában a Tisza-tavon

A legutóbbi igazi tavaszi hétvégén már mi sem tudtunk ellenállni a kísértésnek, s mindent a fővárosban hagyva rohantunk a vízpartra az első idei egész hétvégés horgásztúrára. Nagy halakat, s főleg biztos fogást akartunk, így mi más lehetett volna a cél, mint a hatalmas és gyönyörű Tisza-tó. Ponytok, csukák, harcsák, reszkessetek, gondoltuk induláskor, de persze a végén csalódnunk kellett.

Hetek óta vártuk ezt a hétvégét. Már télen elkezdtük keresgélni az időpontot, hogy kinek, mikor a legmegfelelőbb, de egy biztos volt: április első felében - még a ponty-tilalom előtt - horgásznunk kell, akármi történik. Az utolsó héten már máson sem járt az eszünk, mint, hogy pontyozó, vagy keszegező etetőanyagot vegyünk-e, hányas zsinórt és milyen műcsalikat pakoljunk a horgászládába, meg hogy péntek este kimerészkedjünk-e még a vízre, vagy kezdjünk inkább szombat hajnalban? Látszólag felesleges dolgok, de egy lelkes horgász már jóval az indulás előtt minden apró részletet pontosan megtervez.

Rövid tanakodás után döntöttünk a Tisza-tó és Abádszalók mellett, hiszen ez Magyarország egyik legszebb, halban leggazdagabb és a horgászok körében is legnépszerűbb pecahelye, ráadásul sporttársunk családi nyaralója is itt van, így minden adott volt a tökéletes hétvégéhez.

Pénteken kora délután indultunk, s miután nagy nehezen átverekedtük magunkat a budapesti dugókon, már száguldottunk is az M3-ason, majd Füzesabonynál fordultunk a Tisza felé. Néhány falut magunk mögött hagyva fél óra alatt Poroszlóhoz, a Tisza-tó kapujához értünk, s a folyó hídján áthajtva már meg is pillanthattuk másnapi csatáink reménybeli helyszínét.

Szerencsére elég korán érkeztünk szállásunkra, egy múlt század elején épült hangulatos parasztházba ahhoz, hogy az érkezést követő üdvözlő pálinka után még rábeszéljük magunkat egy koraesti próbálkozásra, csak amúgy az íze végett. A készülődést sem vittük túlzásba, bedobáltuk a kocsiba a botzsákot, meg némi csalit és irány a víz. Sokat próbált, a helyet jól ismerő sporttársunk javaslatára az Abádszalók melletti kunsági csatornát választottuk, mondván itt úgyis mindig akad valami.

Alkonyatra értünk oda, a legtöbb horgász már szedelődzködött, de minket nem zavart a sötétedés, gyorsan egy alkalmas helyen felszereltük a botokat és már lógattuk is a csalit az örvénylő vízbe. Végre, ezért jöttünk, erre vártunk január óta! Mindannyian elégedetten ácsorogtunk a parton, ki a kapásjelzőt bámulva, ki pedig villantókkal vallatva a környező nádszéleket.

Tisza-tavi ízelítő

Nem kellett sokáig várni az első jövevényre, néhány perc után apró, erős mozdítás a kapásjelzőn, majd pár másodperc múlva újabb agresszív rántás. Ez törpeharcsa lesz, gondoltuk, s csakugyan: az idei első hal egy a fajtájához képest testes kis ördög lett. A törpeharcsát a legtöbb horgász ki nem állhatja, hiszen mindenhol ott vannak, gyakorlatilag mindent megesznek és elriasztják a többi halat. Pedig, ha sok van, kitűnő paprikás készíthető belőlük. Az első kis gonoszt még két társa követte, de mi örültünk neki, az első hétvégi halélmények már megvoltak.

Gyorsan el is határoztuk, hogy másnap mindenképpen csónakot kerítünk, hogy a tó és az élő Tisza távolabbi részeire is eljussunk, hiszen a tórendszer minden zugában más-más terep vár minket.

Maga a tó egyébként a folyó duzzasztása révén jött létre, s teljes területe eléri a 127 négyzetkilométert. A folyó 46 kilométeren szeli át a szigetekkel, félszigetekkel, holtágakkal tarkított vadregényes tájat, ahol a városi ember számára már-már hihetetlenül gazdag élővilág tárul a szemünk elé. A tó és környékének vízmagassága is változó így az állóvizekre jellemző halfajok szinte mindegyike, ponty, csuka, süllő, harcsa, kárász és keszegfélék, vagy a kevésbé kedvelt balinok is szép számmal előfordulnak itt. Az élő Tiszát és a tározókat összekötő úgynevezett öblítő-csatornákon a halak ide-oda vándorolhatnak, s az apró csatornák torkolatai a halak kedvenc tanyái, ezek különösen kedveltek a rablóhalra horgászók körében.