Átkelt a Csendes-óceánon a magyar hajós

Az [origo] hasábjain többször beszámoltunk a magányos magyar Földkerülő vitorlázó, Méder Áron nem mindennapi utazásáról és a tengereken átélt kalandjairól. Az újabb híradás apropója, hogy a magyar hajós utazása talán legnehezebb szakaszán van túl: Carina nevű vitorlásán átkelt a Csendes-óceánon.

A magyar vitorlázó június 18-án indult útnak az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigetekről következő állomása, a Francia Polinéziához tartozó Marquesas szigetcsoport felé. Ezen a szakaszon került sor arra az eseményreis , amely minden hajós életében meghatározó: az Egyenlítőn való áthaladásra. A Marquesasig tartó szakasz egyébként a teljes vállalkozás talán legnehezebb része volt, hiszen ez volt az a szakasz, amelyen a legtöbb időt kellett a hajósnak a nyílt tengeren töltenie.

Az átkelés közel két hónapig - pontosan 52 napig - tartott, s Áron végül augusztus 8-án vetett horgonyt a szigetcsoporthoz tartozó Nuku Hiván. A teljes utazás 319. napja volt ez, s a hajós eddig összesen 11 722 tengeri mérföldet tett meg a tavaly szeptemberi indulás óta.

A Csendes-óceán leküzdése korántsem volt problémamentes. A vitorlázó hajónaplója szerint a legfőbb problémát ezen a szakaszon is a főakkumulátor hibája jelentette. Ennek segítségével tudja működtetni a navigáláshoz és a kijelölt irány tartásához nélkülözhetetlen autopilotot - egyfajta robotpilótát -, illetve a kapcsolattartáshoz nélkülözhetetlen rádiót is az akku segítségével lehet csak használni. A hosszabb tengeri szakaszok alatt egyébként a világ különböző pontjain élő magyar rádióamatőrökkel tartja a kapcsolatot a hajós, és a vállalkozás iránt érdeklődők is a rádióamatőrök tájékoztatásai alapján szerezhetnek információkat Áronról.

Szintén komoly problémát jelentett a szakasz során a motor már-már sorozatos meghibásodása is. A motor nélkülözhetetlen kelléke az utazásnak, mivel a szélcsendes napokon csak ennek segítségével tudja tartani az irányt az erős áramlatokban gazdag óceánon. Az iránytól való legkisebb eltérés azt jelentheti, hogy "elhibázhatja" a következő megállónak megjelölt kikötőt vagy szigetet, ami akár végzetes is lehet.

A két főprobléma mellett már-már eltörpülnek olyan apróságok, mint a vitorla elszakadása, az árbocmerevítők meglazulása, a hajó fenekén elszaporodó és jelentős sebességvesztést okozó algák megjelenése, a kabinban elszaporodó csótányok elleni küzdelem, vagy egy napokig tartó kínzó hátfájás.

A Francia Polinéziához tartozó Nuku Hiván végül Áronnak sikerült néhány napos pihenőt tartania, amibe belefért a legszükségesebb javítási munkálatok elvégzése és némi városnézés is. A legfontosabb probléma egy új motor beszerzése és az árboc teljes javítása lenne, de ezek meglehetősen időigényes feladatok, ezért Áron úgy döntött, hogy ezeket csak a következő állomáson, Tahitin végzi majd el.

A Tahitiig tartó, a korábbiakhoz képest már-már sétagaloppnak tűnő alig kéthetes szakaszra augusztus 22-én indult el. Az út során a már megszokott motorproblémák, az autopilot működésképtelensége, az egyik vitorla felhúzójának elszakadása, hasfájás és egy elfertőződött tetoválás jelentették a változatosságot. Az áramlásokat figyelembe véve - annak érdekében, hogy ne kerülje el véletlenül Tahitit - a hajós úgy döntött, hogy nyugatról kerüli meg a Tuamoto atoll-csoportot és Mataiva felé veszi az irányt. Ez az útvonal hosszabb, mintha az atollok közötti navigáció, de motor és autopilot nélkül ez nagyon kockázatos lett volna. Innen nagyon kellett figyelnie Áronnak, hogy a nagy szembehullámzásban nehogy túlságosan nyugatra sodródjon és "lecsússzon" Tahitiről.

Végül nem hagyta el a szerencse és szeptember 3-án 30 tengeri mérföld távolságból megpillantotta Tahiti csúcsait. Sietnie kellett, hogy még sötétedés előtt bejusson a kikötőbe, ezért minden lehetséges módszerrel megpróbálta gyorsítani a hajót. Végül 21.15-kor futott be a biztonságot jelentő kikötőbe.

Tahitin várhatóan hosszabb ideig kénytelen majd várakozni Áron, mivel a szükséges javítások elvégzése, valamint a pótalkatrészek megrendelése, beszerzése akár több hétig is eltarthat. Ezalatt az idő alatt jut idő a turistaparadicsommá változott sziget felfedezésére és a többi hajóssal folytatott tapasztalatcserére is. Túlságosan sok ideje azért nincs a magyar hajósnak, ugyanis a novemberben kezdődő hurrikán-szezonra egy olyan biztonságos kikötőbe kell érnie, ahol a parányi hajót nem fenyegeti az időjárás veszélye, ráadásul ahol az újabban felmerülő javításokat is el lehet végezni. A lehetséges célpontok közül épp az utóbbi szempont miatt az Egyenlítői-szigeteket és Indonéziát elvetette, na meg azért is, mert errefelé a szembeszelek és az erős áramlatok nem kedveznek a vitorlázásnak. Végül Fidzsi mellett döntött, ahol több hurrikán-biztos kikötő közül is lehet választani.

Az indulásig azonban még sok nap áll rendelkezésére a kalandornak a feltöltődésre, a hajó javítására és a következő hetek útvonalának megtervezésére. Mi pedig jobb híján továbbra is csak idehaza irigykedünk.