Hotel Pokol, New York

Gondolta volna, hogy a világ egyik legrosszabb szállodája a Times Square mellett található? Kollégánk érkezése előtt a hotelben meggyilkoltak valakit, ezért a helyet folyamatosan rendőrök biztosították. Az átvett szoba pedig nem csak szeméttel volt tele, de az ágyat is használta már valaki, a legalább harminc éve nem renovált, undorító fürdőszoba bájáról nem is beszélve.

Bár kissé gyanúsnak tűnt, hogy a számítógépes szobanyilvántartó rendszer mellett a recepciós miért használ kockás füzetet is a vendégek regisztrálására, ekkor még nem gyanakodtunk. Megkaptuk a mágneskártyát, irány a 18-adik emelet! A lift ajtaja csigalassan záródik, de a nem éppen hipermodern szerkezet meglepően gyorsan célhoz ér. A folyosó már kevésbé bizalomgerjesztő: van ugyan tűzvédelmi rendszer, de a falak foltosak, a szőnyeget pedig ismeretlen eredetű foltok tarkítják több helyen is.

A remény hal meg utoljára, mondjuk ki, és belépünk a szobánkba: egy valószínűleg hetekig használt ágy fogad, mindenütt üres gyorséttermi zacskók, papírpoharak, flakonok, és persze minden mocskos - bár a tévé és az ablakba eszkábált ősi klíma működik.

A magyar ember persze nem adja fel egykönnyen: egy rövid út a portára, és máris egy új kártyával, szobaszámmal vagyunk gazdagabbak. Persze a siker ezúttal is elmaradt, a szobában ugyanis valaki lakott már, így bemenni sem tudtunk: újabb út a recepcióra.

Itt futottunk össze a rendőrökkel (még több kép)

"NYPD, mit keresnek itt?"

Harmadik próbálkozásunkat félsiker koronázta: ez a szoba végre kinyílt, bár pontosan ugyanolyan mocskos volt, mint az első. Agyonhasznált ágy, szemét, kosz és idegesítően csöpögő, vagy inkább folyó zuhanyrózsa. Szerencsénkre egy takarítónéni épp a szomszéd szobában tevékenykedett, s kérésünkre dolga végeztével saját szobánk takarításának is nekikezdett - bár a folyosón várakozva nulla százalék esélyt jósoltunk annak, hogy sikerrel jár.

Unatkozni azonban nem volt idő, mert a folyosón hirtelen két rendőr bukkant fel: egy mosolygós, fiatal nő, és testes, veterán kopónak tűnő társa - mintha csak a Harmadik műszak egyik epizódjában lennénk. Rögtön ránkförmedtek - mit keresnek itt? Az ajtónyitó kártya felmutatását követően lenyugodnak a kedélyek: a sok lépcsőzéstől szuszogó öreg róka minden szoba ajtaját egyenként ellenőrizte, ezalatt kifaggathattuk a csinos rendőrnőt.

Mint kiderült, azért járőröznek non-stop a szálloda területén, mert az előző nap egy megfojtott, szemeteszsákba tekert női holttestet találtak az egyik szobában az ágy alatt. Nem hazugság, meg is lehet nézni az erről szóló hírt a YouTube-on - később egyébként elfogták a gyilkost, egy, a hatóságok által nyilvántartott szexuális erőszaktevőt, aki egy online randevúoldalon ismerte meg áldozatát. A tévériportok szerint aznap jónéhányan kijelentkeztek a hotelből.

A videomegosztón egyébként egy sereg carteres anyag található, az egyiken a lobby-t és egy szobát mutatnak be, egy másikat pedig francia turisták készítették a tetőről.

Most már biztonságban vagyunk, hiszen folyamatosan járőröznek az épületben - így mi is nyugodtan maradhatunk. Búcsúzóul megkérdi, "ti nem olvastok újságot?", mi pedig megfogadjuk, hogy soha többé nem foglalunk szállást az interneten - vagy legalábbis nem hagyjuk figyelmen kívül a felhasználók értékeléseit.

Szerencsére a későbbiekben komolyabb incidensre nem került sor, bár az egyik napon az NYPD, vagyis a New York-i rendőrség figyelmeztető üzenete fogadott az ajtó alá csúsztatva, ebben arra figyelmeztették a vendégeket, ne hagyjanak értékeket a szobában, s mindig jól zárják be a szobák ajtaját. Kétszer saját szobánkba is megpróbálnak mások bejönni, ezek közül csak az egyik alkalom volt ijesztő, amikor éjjel fél 12-kor próbálkoztak - bár a párna alá helyezett svájci bicska ekkor is a biztonság érzetét keltette utazóinkban.

A hotelben alaposan takarítanak (még több kép)

Domestos-kendő és más praktikák

A Carter Hotelben megszállva egyik kedvenc szórakozásunkká vált, hogy a frissen érkező turistáktól még a liftben megkérdeztük: "és a szobáját látta már?", majd az aggodalmas arcú delikvenseket nyájas mosollyal engedtük útjukra. A takarítást követően egyébként az összes szemét eltűnt a szobából, bár a mocsok, és a minden megérkezéskor újra kiábrándító áporodott, rohadt szag is végig lakótársunk maradt. De legalább kaptunk egy tiszta ágyneműt - ami a rajta lévő pecsét szerint egy kórházból származott -, és a nem mindennapi kilátás is pozitívan hatott kedélyünkre (függönynek ugyanis még helyét sem találtuk), akárcsak az ósdi, de működőképes légkondicionáló.

A Carterbeli túlélés korábban nem ismert praktikákra is megtanítja a vállalkozó kedvű utazót: az ugyebár alapvető volt, hogy a kétes tisztaságú padlószőnyegre csak cipőben vagy papucsban lép rá az ember. Takarónak, párnának egy kardigán is megteszi, az igazi nehézséget a tisztálkodás jelenti.

Ki megy először fürdeni? (még több kép)

A betondzsungelben szeptemberben is óriási kánikula tombolt, az egész napos városnéző túrák után muszáj volt zuhanyozni. Szerencsére alaposan felkészültünk a várható tortúrára, ezért hetven darab Domestosszal átitatott tisztítólapka, orvosi fertőtlenítő, sőt, még intim tisztálkodókendő is a felszerelés részét képezte.

Gyakorlati haszna leginkább az előbbinek volt: lemostuk vele a rozsdás kádat, és a már lekopott olajfestékkel borított ősi csempéket, a mosdót és egyszer még a padlót is, a maradékot pedig ajándékul hagytuk az utánunk következőnek. Ezt követően már csak az okozott gondot, hogy a lefolyóból minduntalan visszafolyt a víz, ráadásul mindenféle hordalékkal, egyebek közt festék- és vakolatdarabkákkal telítette a kádat. Mivel az amerikai fürdőkben a zuhany fent a magasban van rögzítve, és nem levehető, a kád két szélén egyensúlyozva lehetett tisztálkodni. A vécé aránylag jól működött, egyszer sem dugult el, bár lehúzásakor mindig spriccelt egyet a padlóra - de legalább csak tiszta vizet, ezt viszont fel lehetett itatni egy földre dobott - szállodai - törülközővel.

Mindezek láttán az az egy dolog derített jobb kedvre minket, hogy láttunk már ennél gusztustalanabb fürdőszobát is, mégpedig Indiában. Egy delhi egycsillagos szálloda fürdőszobájában otttartózkodásunk alatt végig émelyítő bűzt és vele párhuzamosan folyamatos égett szagot éreztünk. Később derül ki, hogy a zuhanyzó mocskos ablaka a szűk, 2-3 méteres sikátor másik oldalán lévő krematóriumra és annak udvarára nézett. Ennél még a Carter is jobb, nagy baj nem lehet.

A kilátásra nincs panasz (még több kép)

Nem egy nászutas lakosztály

New York központjában nem találtunk olcsóbb szállást a Carter Hotelnél, a legolcsóbb, távolabb lévő hostel is többe került, a "rendes" szállodák pedig három-négyszeresét kóstálták a pokoli hotel tarifáinak.

Komoly panaszunk nem lehet: semminket nem lopták el, nem kaptunk kiütéseket a kosztól, nem gyilkoltak meg, és mivel készpénzzel fizettünk, hitelkártyánkon sem húztak le extra összegeket. Ennek ellenére egy átlagos turistának semmiképp nem ajánlanánk a szállodát, mivel még kelet-európai viszonylatban is lepukkant és mocskos, ráadásul nem éreztük biztonságban sem magunkat, sem a holmikat.

Családdal, menyasszonnyal, gyerekkel, nagyszülővel mindenki messzire kerülje el a hotelt, mi is csak utólag mertünk mesélni róla, itthon. Csak önvédelmi és túlélési tanfolyamot abszolváló, nomád életmódtól sem idegenkedő, fertőtlenítésben jártas kalandoroknak ajánlatos a Carterben megszállniuk, ha éppen New Yorkban járnak.