Híres magyar várak Szlovéniában és Horvátországban

Vágólapra másolva!
Amikor a határokon túli magyar várakra gondolunk, legtöbbünknek a felvidéki, vagy erdélyi erősségek ugranak be, pedig Horvátországban és Szlovéniában is találhatunk híres és szép magyar várakat. A tengerpartra tartva egy órára érdemes megállni, mielőtt továbbrobognánk.
Vágólapra másolva!

A határon túli magyar várakat bemutató sorozatunkban eddig a Felvidékkel, Kárpátaljával és Erdéllyel foglalkoztunk, a déli, és dél-nyugati határ mentén található építmények eddig méltatlanul hátrányba szorultak. Ezt a hiányt szeretnénk legalább részben pótolni az alábbi három híres magyar vár bemutatásával.

Lendva

A kis település a magyar határtól (a rédicsi határátkelőtől) öt kilométerre fekszik. Határos Magyarországgal és Horvátországgal is. A mai szlovéniai városnak a történelem során többször fontos szerep jutott a Magyar Királyság életében. Napjainkban a szlovéniai magyarság központja, ennek bizonyítékaként a város hivatalos nyelve is a magyar, illetve magyar nyelvű rádióadást is működtetnek.

Forrás: [origo]

Lendva egyik fő nevezetessége a vár. Már a XII században is állt Alsólendván egy erődítmény, ami fontos végvári szerepet játszott, de ez a tatárjárás és egy későbbi cseh támadás során teljesen elpusztult. A XIII. század végén újjáépítették. Az uralkodó Bánffy családnak köszönhetően a vár és a város Zala vármegye egyik központjává vált. A török időket megszenvedte a vár. Stratégiai szerepe miatt a török seregeknek is fontos volt, ezért többször ostrom alá vették. A legnagyobb pusztítást az 1603-ban bekövetkezett csata okozta. A Bánffy család 1644-ben kihalt, így a vár új gazdája az Eszterházy család lett.

A vár mai formájának kialakítása is az ő nevükhöz fűződik. Eszterházy herceg Lipót császár tiszteletére a vár központi épületét L alakú barokk várrá alakította. A ma is látható látványos tetőszerkezet is ekkor került a várra.

A közelmúltban többször iskolaként működött, de volt a jugoszláv hadsereg laktanyája is. Jelenleg galéria és múzeum működik az épületben.

Csáktornya

Csáktornya a horvát-magyar határtól nagyjából harminc kilométerre fekszik. Az itt álló vár a magyar történelem egyik kiemelkedő nevezetessége. A vár nevét első urától és építtetőjétől a Hahót nembeli Csákról kapta. Ekkor a vár még egy toronyból állt, melyet egy megerősített palánk vett körül.

Később számos tulajdonosa volt az erődítménynek, míg 1547-ben Zrínyi Miklós tulajdonába került. A tulajdonszerzés elég érdekesen történt, mert nem egy látványos csata, vagy valamilyen hadi tett következménye volt a tulajdonosváltás, hanem egyszerű pénzügyi okai voltak: Zrínyi elmaradt zsoldért cserében jutott a várhoz.

Forrás: [origo]

A vár a Zrínyiek tulajdonában jelentős változásokon ment keresztül. Megerősítették, kibővítették, ekkor épültek olaszbástyái is. A Zrínyi család uralkodásának öt generációja alatt jelentős fejlődés következett be nemcsak a vár, de a város és egész Muraköz életében is. A költő, hadvezér Zrínyi Miklós itt írta meg Szigeti veszedelem című művét, és itt is hunyt el vadászat közben. Öccse Zrínyi Péter innen irányította a bécsi udvar elleni összeesküvést. Ezen összeesküvés jelentette a Zrínyiek csáktornyai (és Muraközi) uralmának végét. Az összeesküvés leleplezése után a résztvevőket kivégezték, a családi vagyont (köztük a várat is természetesen) elkobozták az utódokat pedig ellehetetlenítették. Új tulajdonosai az Althanok, majd a Festeticsek fokozatosan alakították át a középkori várat előbb kastéllyá, majd gazdasági központtá. A várban cukorgyár és lepárló üzem is működött, majd a csáktornyai iparkamara tulajdonába került egészen 1948-ig, amikor is államosították. Az 1960-as évektől a mai napig tart az épület felújítása. Jelenleg a palotaépületben a Muraközi Múzeum szervezésében állandó kiállítások tekinthetők meg.

Raholca

Az országhatártól körülbelül ötven, Pécstől is csak nyolcvan kilométerre a Papuk-hegységben találjuk Orahovica városát. A város mellett áll Raholca várának romja. A vár így romos állapotban is impozáns, nem véletlen, hogy az épségben lévő vár a horvát szárazföldön a zágrábi Medvevár után a második legnagyobb erősség volt. Először egy 1228-ban keletkezett írásban említik, majd 1357-ben már, mint királyi birtok szerepel.

Forrás: [origo]

Igen mozgalmas története van, szinte követhetetlen hányszor cserélt gazdát, mikor ki kobozta el éppen aktuális tulajdonosától. E hányatott sorsnak köszönhetően már az 1500-as években többször támadás érte, melyek közül a Móré László tulajdonlása alatti bizonyult a legsúlyosabbnak. Ekkor több falát aknákkal lerombolták. 1543-1687-ig török uralom alatt állt. Ezután rövid ideig a kincstáré volt, majd ismét magánkézbe került.

A várat az 1970-es években elkezdték felújítani, de a munkálatok abbamaradtak. Jelenleg a várrom több részén láthatóak az akkori munkálatok nyomai.

A vár környékén két további romot is találunk. A vár alatt egy ismeretlen eredetű kastély romjai állnak, míg a vár felett, attól nagyjából egyórányi járásra egy a raholcai várnál régebbi vár maradványait láthatjuk.