Elhanyagolt és tündöklő magyar várak Erdélyben

A történelmi Magyarország területén fekvő, a magyar történelem szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bíró várakat bemutató cikksorozatunk elérkezett Erdélyhez. Területén számtalan történelmi nevezetesség, látnivaló található. Szinte méterenként szembesülhetünk a fényes régmúlttal és sajnos elég gyakran a jóval árnyékosabb közel-múlttal és jelennel.  

Sorozatunk célpontjai a várak, erődítmények, így Erdélyt is ebből a szempontból közelítettük meg. A teljesség igényével bemutatni a környék várait mindenképpen könyv terjedelmet igényelne, így most is szubjektív szempontok szerint válogattunk. Mostani írásunkban, a legjobb állapotban fennmaradó várak közül mutatunk be néhányat. A legjobb állapot nem jelent eredeti állapotot, hiszen Erdély várainak többsége a viszontagságos történelmi események hatására több esetben teljesen elpusztult, vagy a különböző korokban uralkodó hatások eredményeképpen jelentősen átalakult, átépült. Általánosságban megállapítható, hogy a bemutatott várak jelenlegi formájukat a XVII-XVIII. században nyerték el. Építészeti stílusuk a gótikustól a reneszánszig terjed. Néhány várnál a többszöri átépítés hatására a stílusok keveredését figyelhetjük meg.

Arad

Arad már a XI. században várispánságként működött. Az akkori erődítmény a mai vártól 7 kilométerre, keletre állt. Ezt a törökök 1552-ben elfoglalták és lerombolták, majd új erődítményt emeltek a régi helyére. Ezt a létesítményt a császári erők foglalták el, majd rombolták le.

A mostani vár 1763-1783 között, Mária Terézia uralkodása alatt épült fel a Maros déli partján. A vár szabályos hatszög alakú, hat bástyás vár, fénykorában 3600 katonát tudott elszállásolni, valamit 300 ágyú befogadására volt képes. A várhoz kapcsolódó legnevezetesebb esemény az 1848-49-es szabadságharccal kapcsolatos. A vár sokáig osztrák kézen volt, és csak 1849-ben sikerült rövid időre elfoglalni. Augusztusban a magyar kormány az aradi várba helyezte át székhelyét, de augusztus 17-én már orosz kézre került. Később Haynau innen irányította a forradalom irányítói elleni bosszúhadjáratát, és az aradi várhoz kapcsolódik történelmünk egyik leggyászosabb napja is. 1849. október 6-án a vár alatt végezték ki a szabadságharc 13 tábornokát.

A XX században az aradi vár az erdélyi területekhez hasonlóan sodródott a történelem viharaiban: 1918-tól román, 1944 és 1958 között szovjet, majd ismét román katonai objektumként működött. Katonai jellege a mai napig megmaradt.

A várhoz Arad belvárosából a Maros-hídján átvezető utcán juthatunk el. Az aradi vértanúk emlékoszlopát a vártól 500 méterre, a Váralja negyedben találjuk.

Fogaras

Brassótól 67 kilométerre, nyugatra, az Olt partján, a város főterén fekszik a teljes épségében fennmaradt Fogarasi vár. A vár kialakulásának pontos időpontja nem tisztázott, de a XIV században már erőd állt a mostani vár helyén. A XVI. századtól a mindenkori erdélyi fejedelem tulajdonába került. Ekkor folyamatos bővítésre, fejlesztésre került sor, s ez idő tájt nyeri el mai végleges trapéz alakú formáját. A várfalat négy olasz bástyával, valamint a várfal előtt húzódó, az Olt folyóból táplált, közel hat méter mély vizesárokkal erősítették meg. A vizesárok szélessége több helyen eléri a 60-70 métert. A vár a török uralom alatt is lakott volt, s Arad ritka kivételek egyike, ugyanis a vár a török időket sértetlenül vészelte át.

Az utolsó jelentős esemény a vár történelmében a 48-49-es szabadságharc volt, amikor is a magyar seregek egyik fontos lőszerraktáraként működött. A XX. századtól erős hanyatlásnak indult, a kommunista Romániában egy ideig (rossz hírű) börtönként működött és csak 1960-ban kezdtek hozzá a vár állagmegóvásához, restaurálásához. A munkafolyamatok még ma is tartanak. A közelmúltban egy textilgyár működött a várban, ma az első emeleten Hadtörténeti Múzeum található.

Brassó, Fellegvár

Brassó városának északi részén találjuk a Fellegvárat, egy 64 méter magas, erdős domb tetején. A vár egy erődítményrendszer része volt, és a többi résztől eltérően jó állapotban maradt fenn. 1524-ben építették az első fából készült erődöt a mai fellegvár helyén. Harminc évvel később átépítették, ekkor már követ használtak az építésre. Végleges, mai formáját 1610 és 1620 között nyerte el.

Négyszög alakú, négy olaszbástyával erősített, nehezen bevehető vár, e tény a 48-49-es szabadságharc idején is bebizonyosodott, amikor az orosz csapatok csak nagy nehézség árán tudták elfoglalni, pedig a várat csak egy maroknyi helyőrség védte. 1945-1954-ig ez a vár is börtönként működött, majd 1975-ig levéltár volt. 1975 és 1981 között került sor a vár felújítására. A vár ma kedvelt szórakozóhely, területén étterem üzemel.

Nagyvárad

A várat a XI. században alapította I. László király. Száz évvel később, amikor az alapítót szentté avatták Várad zarándokhellyé vált, emiatt egyre nagyobb hírnévre tett szert. A XIV században fokozatosan bővül és erősödik, több tornya, maga a várfal is ekkor épül fel. Történelmének vannak persze árnyaltabb részei is: az 1514-es Dózsa féle parasztfelkelés leverése után az a "megtiszteltetés" éri, hogy a felnégyelt Dózsa testének egyik részét a vár kapujára szegezték. A vár erősségét bizonyítja, hogy sem az előbb említett Dózsa felkelés során, sem később a Rákóczi szabadságharc alatt nem sikerül ostrommal bevenni. A XVIII. században "már csak" katonai helyőrségként üzemel, de ekkor is folyamatosan fejlesztik, és ezekben az években nyeri el végső formáját. A XIX században (1836-ban) a várost elpusztító tűzvész a várat is eléri, egy része leég. A 48-49-es szabadságharcban fontos katonai erődítmény, fegyverraktár. Bár I. Ferenc József 1857-ben eltörli katonai voltát, egészen a XX század végéig katonai, belügyi objektum marad.

A várat a város főterétől délre találjuk nem éppen festői környezetben, panelházakkal körülvéve. A vár kifejezetten jó állapotban maradt fenn, annak ellenére, hogy úgy tűnik, a második világháború után mindent elkövettek, hogy ez ne így történjen meg. Az elmúlt egy-két évben azonban a városi önkormányzat és különböző alapítványok segítségével megindult a vár restaurálása. Ma már a teljes épület bejárható, használható a vár körüli sétány. A nem éppen műemlékekhez méltó létesítményeket (pékség, rendőrség, nagybani lerakat) kiköltöztették a várból. A pozitív változások hatására, és a teljes felújítás után a nagyváradi vár a környék kiemelkedő turisztikai nevezetessége lehet.

Törcsvár

Brassótól 27 kilométerre délnyugatra, Törcsvár (Bran) település mellett, egy száz méteres magaslaton áll a Törcsvári vár. A vár bemutatása elején el kell oszlatnunk egy széles körben elterjedt tévhitet. Sok helyen a Törcsvári várat Drakula várként nevezik (sajnos Európa szerte így ismerik), annak ellenére, hogy soha nem volt Drakula gróf (vagy a gyakran Drakulaként emlegetett Vlad Tepes) tulajdona. Egy kapcsolódási pont lehet azonban a vár és Tepes között, de ez is csak feltételezés: az 1470-es években állítólag a vár pincéjében raboskodott egy ideig. A legenda helyett történelmi tény, hogy a várat (a hely stratégiai fontosságát felismerve) német lovagok alapították 1211 és 1215 között. Később II. András leromboltatta, de 1377-ben újjáépítették. Ezután évtizedekig a székely ispánsághoz tartozott. A későbbiekben felváltva kerül Brassó, a magyar király, vagy az erdélyi fejedelem birtokába, majd a XVIII-XIX században sokat veszt katonai jelentőségéből.

Érdekes történelmi fordulatok a várral kapcsolatban a XX. században is történtek: 1916-ban IV. Károly magyar király (és egyben osztrák császár) karácsonyi ajándékként feleségének Zita királynőnek ajándékozta a várat. A királyné nem sokáig örülhetett a nem mindennapi ajándéknak, mert 1918-tól román kézbe került Törcsvár és Mária román királyné birtoka lett. A román királyi család elűzése után a vár (szokás szerint) erős hanyatlásnak indult, néhány éven belül a környék lakói szinte teljesen széthordták a vár építőelemeit. Az ötvenes évek végén egy részét helyreállították, de bizonyítva, hogy a jelenkori román építészek nem voltak olyan szakemberek, mint évszázadokkal korábbi kollégáik az épület a nyolcvanas években ismét életveszélyessé vált. Ekkor nagyjából tízéves felújítási munkálatok kezdődtek, melynek során a vár elnyerte ma is látható állapotát. Érdekes, hogy egy Romániában érvényben lévő törvény miatt, a vár 2005-ben egy Habsburg leszármazott tulajdonába került. Az új tulajdonos nem változtatott a vár jellegén, továbbra is látogatható a nagyközönség számára. A tulajdonos állítólag meg akar válni a vártól, a hírek szerint 75 millió dollár körüli összegért kínálja. Jelenleg a vár mind a négy emeletén múzeum működik, de a fő látványosság maga az épségben megmaradt vár, illetve a várból látható panoráma. A múzeum működése miatt a vár megtekintéséhez belépőt kell váltanunk, valamint a fotózásért és kamerázásért is külön kell fizetnünk.