Magyar segítséggel tárul fel az új Angkor

Lassan másfél éve, nemzetközi méretekben is páratlan magyar kulturális misszió kezdődött Kambodzsában, a khmer birodalom egyik hajdani fővárosa, Koh Ker területén. A nemzetközi vállalkozást egy volt magyar diplomata finanszírozza, a remények szerint a terület 2012-től az UNESCO világörökség része lehet.

A X. században a Khmer Birodalom székhelyét - mai napig nem tudni, pontosan mi okból - az akkori főváros Angkor-tól, 80 kilométernyire, északkeletre, Koh Ker-be költöztette át IV. Jayavarman uralkodó. A birodalmat csupán pár évtizedig irányították Koh Ker-ből, ám a régió ezen idő alatt gyökeresen megváltozott.

Óriási építkezések kezdődtek, szentélyek, templomok emelkedtek, piramis épült, utóbbiról azt mondják, azték és inka társainak hasonmása. A Khmer Birodalom aztán pár évtized után ismét székhelyet váltott, újra Angkor lett a központ, Koh Ker-ben pedig a dzsungel vette át az uralmat.

Négyszáz év telt el, és Koh Ker-hez hasonlóan Angkor is a dzsungel martaléka lett, a khmerek elindultak délnek (feltehetően az öntöző- és víztározó-rendszer összeomlása miatt), és ismét új fővárost alapítottak, Phnom Phen-t. Az 1500-as évektől azonban fenyegető új (és győztes) vetélytárs támadt nyugatról, a sziámi birodalom, amelynek központja a mai Thaiföld területén volt.

Koh Ker

Arany és elefántcsont

A khmer impérium nagyságáról csak annyit: amikor Londonnak a középkorban ötvenezer lakosa volt, Angkornak egymillió. (Amikor a X. században Koh Ker lett a székhely, csak az udvartartás tizenötezer főből állt.) Angkor-t a XIX. században fedezte fel Henri Mouhot, francia természettudós, szó szerint a dzsungeltől vették vissza a hajdani fővárost. Manapság évente kétmillió turista látogatja, a világörökség része, a kambodzsai állam szimbóluma.

És mi lett a X. századi, ideiglenes fővárossal? Koh Ker-t a XXI. századra épp csak megcsapta turizmus szele. Idén, 2010 januárjában, e sorok írója Angkor-ból indult oda, ám az út 40 kilométer után egyszer csak elfogyott, vöröslő földutakon zötykölődött még egyszer 40 kilométert a terepjáró. Most, májusban, az Angkor-Koh Ker távolságot már aszfalton lehet megtenni - a kambodzsai kormánynak komoly szándékai vannak az új turisztikai, idegenforgalmi centrummal.

Az "új Angkor-t", Koh Ker-t magyar tudósok vezetésével tárják fel; a munka 2009-ben kezdődött. A nemzetközi méretekben is páratlan vállalkozás, kulturális misszió lelke egy magyar ember, volt diplomata, műgyűjtő, üzletember, dr. Zelnik István. Megállapodást kötött a kambodzsai kormánnyal, egymillió dollárt fizetett a koncesszióért. Ennek alapján a magyar üzletember tulajdonában lévő Magyar-Indokínai Társaság finanszírozza a Magyar Angkor Alapítványt, és utóbbi menedzseli az angolul Jaya Koh Ker Project-nek elnevezett programot.

Regionális fejlesztés

Említettük: Koh Kert feltárását 2009-ben kezdték, a nemzetközi csapatok munkáját magyar szakemberek koordinálják. A program három pilléren nyugszik, az első, a 81 négyzetkilométernyi területen történő régészeti, építészeti emlékek feltárása - mondta Zelnik István. Ennek keretében építészeti fotogrammetriai dokumentációkat, városszerkezeti tipográfiákat készítenek a területről, az épületekről.

Dolgoznak itt japánok, indiaiak, németek, ausztrálok, és még legalább fél tucat náció szakemberei. A digitális technikának köszönhetően rekonstruálni tudják a X. századi khmer birodalom székhelyének térképét, a birodalmi központ utcáit, épületeit, a szanszkrit feliratokat. Már jelenleg is, az érdeklődő szakemberek, műkedvelők virtuális bejárást tehetnek, otthonról, a saját személyi számítógépről.

Angkor

A második alappillér a környezetvédelem (erre például, Angkor-ban kevés figyelmet fordítottak). Zelnik István szerint ez hiba volt, a terület lakosai és az ideérkező turisták érdekeit össze kell hangolni. Éppen ezért, hamarosan magyar erdőmérnökök, környezetfejlesztési szakemberek érkeznek Koh Ker-be.

A harmadik pillér pedig a kambodzsai faluközösségek érdekeinek legteljesebb körű figyelembe vétele. Nem történhet meg például az, hogy a változások miatt az itt élő helyiek élete a jelenleginél kedvezőtlenebb irányba forduljon. Ennek érdekében például egy fiatal magyar házaspár már az idén Koh Ker-be költözött ki; ha úgy tetszik, interjúkat készítenek a helyiekkel arra vonatkozólag, hogy mire van szükségük, mire számítanak, hogyan képzelik el helyüket abban a szituációban, amikor Koh Ker nemzetközi méretekkel nézve is jelentős kulturális, idegenforgalmi centrummá válik.

A világörökség része lehet

A Magyar Indokínai Társaságot a Holland Kelet-Indiai Társaság mintájára szervezték meg, egyrészt tehát vállalja a kulturális mecenatúrát, másrészt nem csinál titkot abból, hogy profitorientált vállalkozásról van szó. Kereskedelmi forgalomban is értékkel bíró térképek készülnek a régióról, 3D-s hasznosítások, útikönyvek.

A régiós fejlesztésben szerepet kapnak a panziók, éttermek, kávéházak mellett az ültetvények, mintaüzemek, vadasparkok, kutatóközpontok. Együttműködés indul az ELTE tanszékeivel, fiatal magyar régészek számára irnak ki ötéves ösztöndíjakat tudásuk elmélyítésére.

Zelnik István úgy látja, óriási kitörési lehetőség mutatkozik Magyarország számára. A dél-kelet ázsiai térség hárommillió négyzetkilométert ölel fel, a lakosság lélekszáma ötszázmilliós, a gazdaság robusztus: a gazdasági válság kellős közepén itt öt-nyolc százalékos fejlődésről beszélhetünk.

dr. Drávucz Péter