Programok rossz időre - a Balaton várai

A következő napokban nem sok jóra számíthatnak a Balaton mellett nyaralók, az időjárás előrejelzések szerint ugyanis a következő egy hétben esős, szeles idő várható, s bár a hőmérséklet 26-29 fok körül lesz, csak elvétve találkozhatunk majd a nappal. Viszont nyaralni muszáj, így most néhány olyan lehetőséget ajánlunk a Balaton környékén, amit rossz időben is érdemes megnézni, sőt ilyenkor az igazi.

Nem kell elkeseredni akkor sem, ha éppen rossz időt fogunk ki a Balatonnál, mert bár a víz és a strand a fő attrakció, bőven van mit csinálni a borúsabb napokon is. A tó közelében például több olyan kevésbé ismert vár és várrom is található, amit egy kellemes napi kirándulással kényelmesen felfedezhetünk.

Fejérkő

A kevésbé ismert balatoni várak közé tartozik a Balatonföldvártól délre található Fejérkő vára. A vár érdekessége, hogy legnagyobb része téglából épült, az építtetők csak elvétve használtak követ, főként az alapoknál és a kapuknál. Az eredetileg kétemeletes várból mára csak egy emelet látható, amelynek talán leglátványosabb része a délnyugati oldalon megmaradt 10-12 méter magas saroktoronyszerű épület.

A vár építésének pontos idejét nem ismerjük, de a helység neve először a 12. században Querequi néven jelenik meg egy III. Béla által kiállított oklevélben. A birtok később a pannonhalmi apátság és a székesfehérvári káptalan birtokvitája miatt kerül elő.

A várat vélhetően a 14. század első évtizedeiben építették, s Zsigmond király a század végén Marczali Miklós temesi ispánnak adományozta a török elleni védelemben szerzett érdemeiért. A várat a 15. század végén Miksa császár ostromolta, s ennek nyomán az erődítmény néhány évre elnéptelenedett. Később II. Ulászló király a várat a Báthoriaknak adta, 1530-ban pedig Perneszi Ferenc vásárolta meg a családtól.

A török seregek előretörését látva a visszavonuló magyar hadak 1540-ben felrobbantották a várat, nehogy a törökök használni tudják, de a hódítók helyreállították a károkat és a hódoltság teljes ideje alatt megtartották a várat. A török elűzése után a tihanyi vár tartozéka lett Fehérkő. Évszázadok múlva a vár falainak nagy részét a helyiek széthordták, s 1830-ban a közelben épült Kereki templom, illetve az azóta már elpusztult vadászkastély építésénél használták fel - tudható meg a Történelmi Magyarország várai című portálról.

Csesznek

Az északi oldalon nyaralók több, jó és kevésbé jó állapotban fennmaradt vár közül is választhatnak. A bakonyi várak közül az egyik legimpozánsabb a vélhetően a tatárjárás utáni évtizedekben épült cseszneki vár. A várhoz Veszprém felől a 82-es számú úton az eplényi sípályák mellett elhaladva, Zircen keresztül juthatunk el. A faluból félórás séta keretében kapaszkodhatunk föl a várhegyre.

A vár és környéke a Csák nemzetség uradalmához tartozott, s első írásos említése 1234-ből maradt ránk. A vár később Cseszneki János, majd Garai Miklós tulajdonában is volt, s időről időre a királyi várak sorába is tartozott. Mátyás király a várat a Szapolyai családnak adományozta. A török hódoltság idején Veszprém eleste után 1552-ben Csesznek végvár lett, s az erődítményt a török sereg eredménytelenül ostromolta, de miután 1594-ben Győr is török kézre került, a cseszneki őrség harc nélkül feladta a várat.

A 17. század elején a vár meghódolt Bocskainak, később pedig a császári seregek és magyar nemesek tulajdonlásai követték egymást. A Rákóczi szabadságharc idején elfoglalták a felkelők, majd a szatmári békekötés után a hadi jelentőségét vesztett vár az Esterházy család kezén marad. A cseszneki vár azon kevés magyarországi erődítmény közé tartozik, amelyeket nem a császári csapatok romboltak le: a várral 1820-ban egy villámcsapás okozta tűzvész végzett, majd pedig fokozatosan romlásnak indult.

A várból viszonylag nagy összefüggő és látványos részt sikerült megőriznie a régészeknek. A külső várkapu és várfal ugyan már csak nyomokban fedezhető fel, a kétemeletes palota két vége ugyanakkor megmaradt.

Csobánc

Ugyan földrajzilag nem a Bakonyhoz, hanem a tapolcai-medencéhez tartozik, mégis megér egy kis kitérőt a Balatontól alig néhány kilométerre magasodó bazaltkúpon álló Csobánc vára, Tapolcától dél-keletre, Gyulakeszi község határában.

A 376 méter magas hegyen álló kisméretű vár legrégebbi része - a többemeletes öregtorony - a 13. század elejéről származik. A lakótorony körül fokozatosan több évszázad alatt épült ki és vált teljessé a vár: utolsó elemeit 1490 körül emelte Leányfalusi Ágoston, somlói várnagy.

A Csobánc környékén már a honfoglalás idején is éltek emberek, a területet ugyanis Lád és Vérbulcsú vezérek szállták meg. Később a terület birtokosai szőlőt telepítettek a hegyre, s egy kőház is állt itt, ami feltehetően a későbbi vár őse lehetett.

A Várak.hu ismertetőjéből kiderül, hogy a vár első említése 1272-ből származik, de tulajdonosa nem ismert. 1300-tól kezdve a Rátót nemzetségből származó Gyulaffyaké lett az erődítmény, akik közel 400 évig birtokolták azt. A végvárak sorába 1543-ban került, de a törökök eredménytelenül ostromolták. A Gyulaffy család a drinápolyi békekötés miatt csalódott, Dobó István vezette magyar vezérek oldalára állt, akik az Erdélyhez való csatlakozást tűzték ki célul. Az összesküvés elbukott, a résztvevőknek - így Csobánc birtokosainak is - Erdélybe kellett menekülniük. Ennek ellenére a vár továbbra is a család kezén maradhatott. Tőlük a 17. század végén Esterházy Pál vásárolta meg az erődítményt, aki felújíttatta a falakat.

A Rákóczi vezette szabadságharc idején a vár a felkelők utánpótlási központja lett. A császár ostromoltatta az erősséget, de az sikeresen ellenállt. A kurucok végül 1709-ben vonultak ki a várból, amely ezután pusztulásnak indult. A vár az egyik legkedveltebb kirándulóhely a Balaton északi partján.

Döbrönte

A Bakony egy másik, viszonylag látványos vára, a döbröntei vár. Az erődítmény - kisebb jelentőségű erősség lévén - egykor az ugodi vár uradalmához tartozott és sok más bakonyi területhez hasonlóan Döbrönte környéke is kezdetben a Csák nemzetség birtoka volt. A meredek sziklacsúcson álló szabálytalan alaprajzú vár leglátványosabb része a belső várban megmaradt kétemeletes épület egyik fal, amely valószínűleg a várpalota, vagy valamilyen lakóépület volt.

A vár érdekessége, hogy kizárólag a déli oldalról volt könnyen megközelíthető, ezért a támadások elhárítására ezt a részt többszörös sánccal és ágyúrondellával erősítették meg - olvasható a Várak.hu portálon. Néhány lőrés még ma is látható, a külső vár többi része ugyanakkor elpusztult. A vár történetében a Himfyek játszottak meghatározó szerepet, több alkalommal is e családnak adományozta az éppen trónon lévő király.

Döbrönte a dunántúli várak 1555-ös összeírásakor még épségben állt, de a török támadások idején nem tartozott a végvári rendszerhez. Pontos történetéről nem maradtak fenn írásos emlékek, sorsa ismeretlen, vélhetően egy kisebb török támadás során pusztulhatott el.