Az ország legszebb pontjainak a tél is jól áll

téli túrák tihany
A Balaton szokatlan, földöntúli arca
Vágólapra másolva!
Télen kicsit nehezebben veszi rá magát az ember, hogy túrabakancsot húzzon, pláne, ha még hó sincs. Hideg van, a fák kopaszak, a fű seszínű, az ég szürke. Pedig ilyen időben is lehet olyan úti célokat találni, amelyekért még a jó meleg szobát is megéri magunk mögött hagyni. Három kedvenc hazai vidékünket kerestük fel novemberben.
Vágólapra másolva!

Tihany télen sem alszik

Tihany számomra az egyik legkedvesebb hely az országban. Nem nyáron szeretem a legjobban, inkább akkor, amikor már hazamentek a nyaralók, és a falu visszatért csendes mindennapjaihoz. Így aztán

a félsziget nem elsősorban a strandolást jelenti számomra,

inkább gyönyörű és sokszínű természeti környezete miatt térek vissza évről évre.

Túráztunk itt nyáron, amikor a hirtelen jött felhőszakadás a félsziget legtávolabbi pontján kapott el bennünket, októberben, amikor cserszömörcétől vöröslött a táj, és a ködös novemberben, amikor nyakig beöltözve tekertünk át Balatonfüredre, és élveztük a Balaton eddig nem látott, szokatlan arcát.

A Balaton szokatlan, földöntúli arca Forrás: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Fotótár/Vers József

A félszigetet behálózó Lóczy Lajos tanösvény a legérdekesebb látnivalókat fűzi fel. Teljes hossza 18 kilométer, de persze nem muszáj az egészet egyszerre végigjárni. Bár télen az élővilág nem sokat mutat magából, a geológiai látnivalók,

a történelmi emlékek és a táj miatt ilyenkor is megéri útnak indulni.

Azokat a túrákat szeretem a legjobban, amelyek során a természeti látnivalók mellett történelmi emlékeket is útba ejtünk. Itt ez a vágyam is teljesült. Ha például a Balaton-partról, a kikötő közeléből indulunk, rögtön az első állomás a barátlakások. A bazalttufa falba vájt barlangokat orosz szerzetesek készítették, akik egykor ezekben az üregekben laktak, sőt a templomuk is itt volt.

Télen is bőven akad látnivaló Forrás: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Fotótár/Vers József

A szerzeteseket I. András felesége, Anasztázia kijevi nagyhercegnő hozta magával. Sajnos a fülkékből az omlások miatt ma már csak négy látható. A szerzetesek a közeli Ciprián-forráshoz jártak ivóvízért. A forrás ma is csordogál, de a vize már nem iható.

A félsziget sajátos képződményei az egykori vulkáni utóműködésre utaló gejzírkúpok,

amelyek közül a legismertebb az Aranyház sziklaformája. A gejziritet egészen 1952-ig építőkőnek használták, akkor – a félsziget védetté nyilvánításával – a bányászat is megszűnt.

Tihany és környéke télen is gyönyörű Forrás: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Fotótár/Vers József

A félsziget tavai közül a Belső-tó az ismertebb, a Külső-tó ráadásul fokozottan védett terület, ahová engedély nélkül nem is lehet belépni. A Kiserdő-tetőről azonban nagyon jól rá lehet látni a nádassal borított tóra, amely a félsziget egykori vulkánjának kráterében keletkezett.

Ha átfáznánk a túrán, betérhetünk a Levendula Házba, ahol nemcsak átmelegedhetünk, de számos érdekességet is megtudhatunk a félszigetről a kiállításon.

Az ismeretlen Upponyi-szoros

Kevesen ismerik, még kevesebben jártak ott, pedig az Upponyi-szoros hazai viszonylatban különös látnivalónak számít. A szorost, illetve folytatását, a Lázbérci-víztározót több irányból is megközelíthetjük: Uppony, Bánhorváti vagy Dédestapolcsány felől. Mi Uppony felől érkeztünk, és leesett az állunk, amikor először megláttuk a meredek falakkal határolt, szurdokszerű völgyet.

A sziklafalak ugyanis néhol a 170 méteres magasságot is elérik.

A szoros falában számos kisebb-nagyobb barlang van, ezek egyikéből értékes jégkorszaki leletek kerültek elő, például rágcsálók, denevérek csontjai.

Az Upponyi-szoros bármelyik évszakban szép Forrás: Tóth Judit

Sajnos a szoros alig 500 méter hosszú, így sokkal hamarabb véget ér, mint szeretnénk. Ahogy továbbhaladunk, a sziklák egyre szelídülnek, a patak pedig egyre szélesebb lesz, mígnem a vízfelszín tóvá szélesedik. Ez itt már a Lázbérci-víztározó, amelyet a Bán-patak elgátolásával hoztak létre 1967-től 1969-ig.

A tó biztosítja a környék ivóvízellátását, emellett kedvelt kiránduló- és horgászhely.

Egy upponyi kirándulásra bármilyen időjárási viszonyok között sort keríthetünk, mivel a szorosban és a tó mellett betonút halad, ahol autóforgalomra sem kell számítani. Ez az út az Upponyt Dédestapolcsánnyal összekötő egykori országút, amelyet a víztározó építése után sorompóval zártak el a forgalom elől.

A Lázbérci-tó misztikus ködben Forrás: www.dedesvarapartman.hu

Bár az erdőkkel körbeölelt víztározó lentről is szép, szerettük volna a magasból is megnézni, ezért úgy döntöttünk, felkapaszkodunk valamelyik közeli hegyre. Upponyban összetalálkoztunk egy idős hölggyel, aki épp az uszkárjait sétáltatta. Ő ajánlotta az Eszkála-tetőt, ahová sokat járt fel, amíg fiatal volt. „Hipp-hopp fenn van az ember” – mondta derűsen.

A szépen felújított házak között kanyargott fel az út az erdőbe, ahol előző este bizonyára vaddisznók dagonyáztak, mert az erdő alja teljesen fel volt túrva. Az idős hölgy elbeszélése alapján kicsit könnyebb útra számítottunk, de

alaposan megizzadtunk a meredek lejtőkön.

Úgy tűnik, ő sokkal jobb kondiban volt fiatalabb korában, mint mi. De nem bántuk meg az izzasztó kaptatást, fentről ugyanis tényleg fantasztikus panoráma nyílt a szorosra és a víztározóra.

Kilátás az Eszkála-tetőről kora ősszel Forrás: Tóth Judit

A falu, amelyet nem lehet megunni

Évről évre visszajárunk Zebegénybe, de eddig még nem tudtuk megunni. Az ország egyik leggyönyörűbb vidékén már az is felüdülés, ha az ember egész hétvégén a Duna-parton lófrál, de persze ennél azért lényegesen aktívabban is el lehet itt tölteni az időt.

Zebegényi alkonyat Forrás: Tóth Judit

Kezdhetjük mindjárt egy zebegényi sétával. A falu központjában álló katolikus templom a hazai szecesszió egyik kiemelkedő építészeti alkotása, amelynek egyik tervezője Kós Károly volt. Nem messze innen egy jelentős vasúttörténeti emlék áll,

a hétlyukú vasúti völgyhíd, amely 1851-ben készült el.

Érdemes felsétálni a falu központjától pár percre található Kálváriadombra és a közelében álló Kós Károly-kilátóhoz, amelyet tavaly nyáron adtak át. Innen pedig rögtön neki is vághatunk a Börzsönynek.

Különleges hangulat a Börzsönyben Forrás:Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság/ Potyó Imre

Zebegény ideális kiindulópont, ha túrázni szeretnénk, például Nagymaros vagy a Börzsöny sejtelmes tájai felé. Mi mostanában, tekintve, hogy kisfiunk is velünk tart, egyelőre rövidebb túrákra vállalkozunk a falu környékén.

Egyik kedvelt útvonalunk a Julianus-kilátó felé vezet.

Ez nem túl hosszú és nem is nehéz útvonal, de az elején vannak meredek, esős időben kifejezetten csúszós szakaszok, ahol azért oda kell figyelni, hová is lépünk.

Télen is megéri túracipőt húzni Forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság/Ifj. Darányi László

Aki inkább rábízná magát a vidéket jól ismerő vezetőkre, csatlakozhat a Duna-Ipoly Nemzeti Park börzsönyi téli túráihoz. Hamarosan lesz például erőt próbáló vulkántúra a Magas-Börzsönyben kimondottan edzetteknek, és laza terepi séta a Királyréten kisgyerekes családoknak.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!