Miért népszerűbb a Gerecse 50, mint a Pilis 50?

Vágólapra másolva!

Három héttel ezelőtt rajtolt el hazánk egyik legrégebbi teljesítménytúrája, a Gerecse 50. A 37. alkalommal megrendezett esemény népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy két évvel ezelőtt nevezési létszámstopot kellett bevezetni, mivel a résztvevők száma már a tízezret is meghaladta, vagyis a tömeg kezdett „egészségtelenné" válni. Van viszont egy másik 50 kilométeres teljesítménytúra, amelyet szintén 1982 áprilisában rendeztek meg először, mégsem örvend akkora hírnévnek, mint gerecsei társa.

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

természetjárás utazás Dera-szurdok Pomáz Csobánka Pilis 50 gerecse 50 Két-bükkfa-nyereg Oszoly-tető Dobogó-kő teljesítménytúra

Múlt szombaton (május 12-én) a bőség zavarával küszködtem. Annyi vonzó túrát hirdettek meg aznapra, hogy alig tudtam dönteni. Tömegre nem vágytam, inkább valami csendesebb eseményt kerestem, ahol talán kevesebb a szolgáltatás, de legalább nyugodtan élvezhetem a természetet. Ekkor jött Laci barátom üzenete: „Gyere a Pilis 50-re, ki tudja, meddig lesz még”.

Rálátás a Hosszú-hegyre és a Pilis-tetőre Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Majális a csúcson

Ez eldöntötte a kérdést. Szombat hajnalban minden további tervezgetés és az útvonal tanulmányozása nélkül felültem a HÉV-re, és

kidöcögtem Pomázra, a túra rajtjába.

A gyaloglással és beszélgetéssel töltött nap végén ugyanide érkeztünk vissza, és csupán egy kérdés motoszkált bennünk: miért vannak ilyen kevesen ezen a túrán, miközben a paramétereiben szinte azonos Gerecse 50-en tolonganak az emberek?

Nem bántuk, hogy itt nem tolongtak a túrázók Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A táv ugyanakkora, szinte méterre azonos a szintemelkedés, mindkettő látványos, kényelmesen járható vidéken vezet keresztül. Az emelkedők nem túl meredekek, a nyomvonalak zöme széles turistautakon vezet, és mindkét túra saját hegységének esszenciáját mutatja be egy körtúra keretében. Mind a Gerecse, mind a Pilis rajtja

frekventált, tömegközlekedési szempontból is jól megközelíthető helyen van.

Sőt, ebből a szempontból a Pilis talán még előnyben is van vetélytársával szemben, hiszen sok budapesti túrázó szívesebben választ a városhoz közelebbi úti célt, ha természetjárásról van szó. Még a Pomáz fölé magasodó Árpád-szoborról is az jutott eszembe, hogy ugyanúgy magyar jelképként áll a város fölötti magaslaton, mint a Gerecse jelképének számító turul Tatabányán.

Az Árpád-szobor Pomáz felett Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Pomázt elhagyva a dimbes-dombos terepen a hegység belseje felé vettük az irányt. Csobánkánál fakultatív jelleggel kis kitérőt tettünk az Oszoly-csúcsra, mielőtt meredeken leereszkedtünk a településre. Északi irányba tartva kezdetben hatalmas kaszálók, majd árnyas erdők mentén emelkedtünk

a Pilis egyik legnépszerűbb kirándulóhelyére, a Dera-szurdokhoz,

amely hatalmas sziklákkal, fahidakkal, csörgedező patakkal, kisebb vízeséssekkel tűzdelt, csodálatos hangulatú geológiai helyszín.

A Pilis egyik legnépszerűbb kirándulóhelye, a Dera-szurdok Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Kényelmes tempóban kapaszkodtunk fel a Som-hegyi turistaházhoz, miközben több túratársat is magunk elé engedtünk. Egy tucatnál aligha lehettek többen, amiből arra következtettünk, hogy nincsen túl sok induló az 50-es távon. Ez persze minket nem zavart, hiszen jóval élvezetesebb és komfortosabb egy kirándulás, ha nem loholnak folyton az ember nyakában. Maximum a szervezők sajnálhatták, hogy a jó idő ellenére kevesebben jöttek el a vártnál.

A pazarul felújított Som-hegyi turistaháznál is volt frissítő pont Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Nem is lett volna ez igazi pilisi túra, ha nem szerpentinezünk fel a Pilis-tetőre, ahonnan páratlan panoráma fogadja a Boldog Özséb-kilátóba felkapaszkodókat. Idáig csak a hasonlóságokat emeltem ki a Pilis 50 és a Gerecse 50 között, pedig ezen a ponton a két túratematika között lényeges különbséget tapasztalhattunk. A Gerecse 50 ugyanis nem vezet fel a hegység legmagasabb pontjára, és körpanorámát sem tár a turisták elé. Pedig a Nagy-Gerecsén is áll geodéziai mérőtorony, igaz, még nincs olyan szépen felújítva és turistabaráttá alakítva, mint a pilisi.

Egy népes szlovák turistacsoport zenebonás majálisával búcsúztunk a hegytetőtől és a kilátástól.

Arra tippeltünk, hogy a pilisszentkereszti szlovák közösség szervezte a vidám eseményt, amelynek hangulata már délben a tetőfokára hágott.

Szlovák turistamajális a Boldog Özséb-kilátónál Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Szovjet ámokfutó

A hegytető egykori katonai építményei között a Két-bükkfa-nyereg, majd Dobogókő felé vettük az irányt. A báró Eötvös Loránd menedékháznál, pontosabban a turistamúzeumban bélyegeztük le a menetlapunkat, ahol a frissítő mellett

egy röpke tárlatmegtekintést is beiktattunk.

A korabeli térképek tanulmányozása után vágtunk neki a Kő-hegyig tartó sárga útnak, amely közel 13 kilométeren keresztül vezet a Pilis másik emblematikus turistaházához.

Meglátogattuk a dobogókői turistamúzeumot is Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Útközben elhaladtunk a Fagyos katona és a Denke Lajos-emlékmű mellett. Az előbbi az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik katonájáról emlékezik meg, aki egy hóviharban lelte halálát, amikor hazafelé tartott a hegyoldalban. Mikor az összefagyott katonát megtalálták, kezében egy üveg bort szorongatott, amit előző este kapott a faluban útravalóként.

A másik hely egy tömegmészárlás szörnyű emlékét őrzi.

1947-ben egy ismeretlen tettes – a tanúvallomások szerint egy háborúban megzavarodott szovjet katona – fegyverrel támadt egy békésen kiránduló társaságra, akik közül Denke Lajost és nejét halálosan megsebesítette. Feltehetőleg ugyanez a személy gyilkolta meg brutális módon azt az öt fiatalt is, akiket nem sokkal később a közeli Bükki-pusztán találtak vérbe fagyva.

Ezen a szakaszon a fák törzsein lovas jelzésre bukkantunk, ami azt jelenti, hogy itt lóháton is lehet közlekedni. Nekünk, gyalogosoknak ezzel csak az a problémánk, hogy az ösvényeket helyenként teljesen járhatatlanná, de finoman szólva is

kényelmetlenre tapossák a patások.

A lovak által feldagasztott, majd kiszáradt sárbordákon való lépegetés eléggé megnehezíti az előrejutást. Igaz, esős időben a Gerecse 50 népes turistahada is legalább ennyire szétjárja az utakat.

Új lovas út a Pilisben Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Remek szervezés, kevés résztvevő

A Kőhegyi turistaháznál már éreztük a lábunkban a megtett kilométereket. Rövid pihenőt engedélyeztünk magunknak, a regenerálódásban

sokat segített a pontőröktől kapott hideg üdítőital.

A házhoz közeli Petőfi-kilátó panorámája újfent a Gerecse-túra hangulatát idézte. Csakúgy, mint Tatabányán, itt is a magasból szemlélhetjük a célt és a környéket, mielőtt egy meredek ereszkedést és némi aszfalton gyaloglást követően beérnénk a célba.

A Kőhegyi menedékháznál is megfordultunk Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A hazaúton azon morfondíroztunk, mi hiányzott ebből az útból, ami elengedhetetlen egy jó túrához. Lacival egyetértetünk abban, hogy semmi.

Kiváló útvonal, látványos helyszínek, jó infrastruktúra jellemzi a Pilis 50-et,

amelyen a szervezők által nyújtott szolgáltatás is bőségesen hozzájárul a túra kényelmes teljesítéséhez. Ráadásul még a nevezés sem drága. De akkor miért nem tolonganak itt a turisták, amikor még a nap is hétágra süt?

Rálátás Pomázra és a környékre a Petőfi-kilátótól. Innen már csak 5 kilométer volt hátra Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Persze, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a pénz az oka. Az évről évre sikeresen megrendezett Gerecse-túra anyagi háttere sokkal jobb, mindemellett a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) is részt vesz a szervezésében, ami komoly reklámfelületet biztosít a rendezvénynek. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Tatabányán ez a túra lokálpatrióta eseménnyé nőtte ki magát, sokan támogatják, és rengeteg önkéntes segít a szervezésében.

Hogy a másik nagy múltú, ugyanolyan paraméterekkel rendelkező túra miért nem fejlődött „fesztiválrendezvénnyé”, csak a rendezők tudnák megadni a választ. A Pilis 50-et idén már teljes egészében a Téry Ödön Turista Baráti Társaság szervezte. A szervezők szerint a túrán részt vevők létszáma 200-300 főnél nem szokott több lenni. Az idei túrát és rendezést jó hangulatúnak és sikeresnek ítélték, amivel mi csak egyetérteni tudtunk.

Forrás: Turista Magazin