Miért hagyták el Yavin negyedik holdját a maják?

A maják New Yorkja tukánoktól, pulykáktól és bőgőmajmoktól hangos, a piramis tetejéről a Csillagok háborújának Yavin IV-es bolygója tárul elénk, körülöttünk az Avatar fái törnek az égbe, és a madárpók barátságosan csiklandozza a kezünket. Guatemalában jártunk, az ősi maja központ, Tikal romjainál.

Utazásunk 32. országába a szomszédos Belize-ből érkeztünk biciklivel. Már az idejutás is emlékezetes volt, ugyanis menet közben elszakadt a feleségem váltóbowdene, és mivel spéci agyváltóról van szó, a tartalék bowdent pontosan méretre vágva lehetett csak beszerelni. Ehhez azonban nem volt szerszámunk.

Egy kedves helyi férfi hamar átlátta a problémánkat, és kezünkbe nyomott egy machetét. Az óriási bozótvágó késsel és egy kalapáccsal hamar megoldottuk a dolgot, így most a Guatemala északi részén elterülő Petén megye fővárosában, Floresben vagyunk. A 35 ezer négyzetkilométeres megye messze a legnagyobb az országban, az óriási mészkősíkság emberek által ritkán lakott terület, melynek nagy részét sűrű esőerdő fedi.

A maják madártollal fizettek egykor

Az ország neve, Guatemala is innen ered, az azték Cuauhtēmallān kifejezésből, amely annyit jelent, hogy „ahol sok a fa”. Flores, a megye fővárosa egy szigeten található a Petén Itza nevű tavon. A turisták által kedvelt, hangulatos maleconnal, vagyis vízparti sétánnyal körbevett városkába egy földtöltésen lehet bejutni a szárazföldről.

Flores déli vízparti sétánya a városba vezető töltésről nézve Forrás: Harkányi Árpád

Flores egykor maja település – Nojpetén – volt, míg a spanyol hódítók – utolsóként a nagy, ősi mezoamerikai városok közül – el nem foglalták ezt is. Ahogy Tenochtitlan, vagyis Mexikóváros esetében is tették, európai stílusú, gyarmati várost építettek a helyére.

A szigetváros egyik kényelmes hotelszobájában írom ezt a beszámolót, enyhe hőemelkedéssel, amiről még nem tudjuk, hogy napszúrás, dengue vagy malária okozza-e, bár valószínű, hogy az előbbi, és csak az egyik piramis tetején kaptam túl nagy adagot a napsütésből.

Tegnap rövid éjszakánk volt. Este megcsodáltuk a naplementét a szállónktól csak egy sarokra lévő tóparton, majd eltettük magunkat, mert másnap hajnali 4.30-kor várt ránk az autó a ház előtt, hogy a 70 kilométerre található, a maja birodalom egykor legnagyobb központjának számító Tikal romjaihoz fuvarozzon minket.

Naplemente Flores város partjáról Forrás: Harkányi Árpád

A túra fejenként 90 quetzalba (2900 Ft) került, plusz a belépő napfelkelte után még 150 quetzalba (4800 Ft). A quetzal (ejtsd keccál) a ritka és fogságban elpusztuló quetzalmadárról kapta a nevét, melynek hosszú faroktolla volt egykor az ország 15 milliós lakosságának ma is 70 százalékát kitevő maják fizetőeszköze.

A quetzalmadarat az ősi azték és maja kultúrákban a legfőbb istenkirálynak tekintették, és még manapság is Guatemala nagy becsben tartott nemzeti madara, amelyet minden papírpénzükön megjelenítenek. A quetzaljainkért cserébe reggel 6 óra után beléphettünk a Tikal Nemzeti Park területére, ahol már várt ránk a vezetőnk, a 22 éves Nathanad, aki igazán emlékezetessé tette számunkra ezt a napot.

Ceiba, az élet fája, az Avatar fáinak ihletője

Egy krokodilokkal teli tó mellett elhaladva megtudtuk, hogy a város fénykorában a környéken élő 200 ezer ember életében központi szerepet játszott a vízgazdálkodás. Bár az év nagy részében bőven esett az eső, a márciustól június elejéig tartó száraz évszakot minden évben át kellett valahogy vészelniük. E célból több mint 130 víztározót vájtak ki a mészkőből, és ezzel egyúttal építőanyagot is nyertek az itt felépített több ezer épülethez.

A piramisok felé menet megálltunk egy hatalmas ceibafa alatt, amelyről vezetőnk elmondta, hogy akár 70 méter magasra is meg tud nőni, és nem ritka a több száz éves példány. Az élet fájának és tarantulafának is hívják, mert rengeteg más élőlény mellett a madárpók is szeret lakni rajta. A hatalmasra nőtt fákat a maják a világ tengelyének gondolták, amely a gyökerein keresztül kapcsolatot tart a holtak világával, a lombján keresztül pedig az istenekkel, miközben a törzse az élők világában van.

A ceibafa, Guatemala egyik jelképe Forrás: Harkányi Árpád

Azt mondják, James Cameron innen vehette az Avatar című filmjéhez néhány ötletét, ami akár igaz is lehet, hiszen a filmbeli Lelkek Fája nagyon hasonló a ceibához. A fa tartja a kapcsolatot a bolygót egyensúlyban tartó istennel, és a bolygó lakói a magjaiból kikelt régi hangok fáin keresztül tudtak beszélgetni elhunyt felmenőikkel.

Guatemalában még mindig nagy tiszteletben tartják a fát, kitermelése limitált, és előfordul, hogy a fakitermelők tiszteletből is meghagynak egy-egy ceibafát az erdő helyén. Az ország egyes részein mind a mai napig rendeznek áldozati szertartásokat a ceibafák alatt. Ilyenkor felajánlásaikat a fa alatt égetik el, hogy a lombkoronába felszálló füst formájában jussanak el az istenekhez.

Az élet fájának tövében Forrás: Harkányi Árpád

Embereket áldoztak az esőistennek

Először a Q komplexumba sétáltunk el Nathanaddal, ahol két, egymáshoz képest nyugat-kelet irányba épített piramist látogattunk meg. Igaz, a nyugati piramist még nem ásták ki, úgyhogy ha nem tudtuk volna, mit rejt a földkupac, távolról csak egy növényekkel benőtt sziklás földdombnak tűnt volna számunkra.

A keleti piramis azonban szépen fel volt újítva, a lépcsőn fel lehetett menni a tetejére. Az előtte felállított kilenc oltárhoz azonban nem volt szabad nyúlnunk, azok ugyanis még az eredeti oltárok, amelyen anno a maják emberáldozatokat is hoztak 22 istenüknek. A legtöbbet a számukra legfontosabbnak, Chaacnak, az esőistennek, hiszen, mint már írtam, a víz nagyon fontos volt számukra.

A maják rengeteg embert áldoztak fel isteneiknek Forrás: Harkányi Árpád

A kilenc alvilági szintet jelképező oltár mellett egyébként volt egy modern oltár is, ahová a kultúrájukat ma is gyakorló maják helyezhetik el felajánlásaikat, melyek között természetesen nincsen emberáldozat.

A 13 mennyországi szintet a kilenc oltár mellett álló négy főépület jelképezi. Ezek közé tartozik a két piramis, melyek tetején, ellentétben az aztékokkal, a maják nem hoztak áldozatokat, hanem imádkozni jártak fel, illetve a nap, a hold és a csillagok mozgását figyelni.

Üvöltő T. rexek a maják New Yorkjában

Tovább sétálva az állatoktól zajos esőerdőben egyszer csak egy csúcsos, magas épület tűnt ki a fák lombjai közül. Miközben megérkeztünk az egyik legnagyobb piramishoz, a 47 méter magas Templo I-hez, megpróbáltuk elképezni, mit érezhetett az első nyugati ember, mikor 1853-ban először megpillantotta ezeket a monumentális épületeket.

Valami óriási dolog bújik meg a fák mögött Forrás: Harkányi Árpád

Itt mindjárt megértettük, miért hívják a maják egykori New Yorkjának Tikalt, és a két másik becenév, a „hangok városa” és a „sok madár városa” is rögtön értelmet nyert. A szemközti, napban ragyogó kettes piramis előtt a nagy sárga csőre miatt repülő banánnak is hívott tukánok repkedtek, az oltárok között vadpulykák jártak, és a minket körbevevő dzsungel csak úgy zengett a bőgőmajmok kórusától.

Áldottuk a percet, amikor eldöntöttük, hogy hajnalban kelünk, mert míg reggel még állatokkal volt tele ez a gyönyörű hely, addig pár órával később már csak a turisták hadától volt zajos. Miközben a két hatalmas piramis között kerestem a leesett államat, Nathanad elmondta, hogy a bőgőmajom a kékbálna után a második leghangosabb állat a világon, és Steven Spielberg az ő hangjukból alkotta meg a Jurassic Parkhoz a T. rex hangját.

Kora reggel vadpulykák szaladgáltak a piramisok között Forrás: Harkányi Árpád

1200 évvel ezelőtt Tikal volt a maja civilizáció legjelentősebb központja. E két templom és a köztük lévő tér egyértelműen Tikal legnevezetesebb és leghíresebb látványossága, de a további áradozástól megkímélnék mindenkit. Legyen elég egy timelapse videó, amelyet a falépcsőn megmászható Templo II tetejéről készítettük a déli órákban, amikor már az egész környéket beragyogta a nap, és a turistahad is megérkezett.

Madárpók sétált a karunkon

Azt hittük, ezt már nem lehet tovább fokozni, de vezetőnk olyan helyre vitt minket, amely ha nem is látványával, de az ősi maják leleményességét tükröző történetével megint csak lenyűgözött minket. A Mundo Perdido, vagyis az Elveszett Világ területén már Kr. e. 800-ban építkeztek. Itt találhatók a legrégebbi épületek, melyek közül a főpiramisra négy rétegben is ráépítettek a különböző korok uralkodói, hogy ezzel bizonyítsák elődeiknél nagyobb hatalmukat.

A pontosan tájolt épületnek fontos csillagászati szerepe is volt: négy másik, kisebb építménnyel együtt úgy tájolták, hogy a felkelő nap pontosan negyedévente egy vonalban kel fel velük, így jelezve az efféle tudományokban jártas vezetőknek, hogy mikor kell elvetni a növényeket, és hogy mikor érkezik meg a kritikus száraz évszak.

A Mundo Perdido és szomszédai negyedévente pont egy vonalban állnak a napfelkeltével Forrás: Harkányi Árpád

Miközben továbbsétáltunk a legmagasabb templom (Templo IV) felé, valahonnan egyszer csak előkerült egy tenyérnyi méretű madárpók, és vezetőnk azzal játszott, hogy körbeadogatta a csoportjában. Az állat ugyanis csak kinézetre rettenetes (bár szerintünk cuki), és ellentétben sárga-fekete színű fajtársával csak egy madarat képes megölni a csípésével, az emberre ártalmatlan.

Ez a madárpók tulajdonképpen cuki Forrás: Harkányi Árpád

Ha támad, azt előre látni rajta, és ha meg is marna minket, az legfeljebb csak kellemetlen fájdalommal jár, nagyobb veszéllyel nem. Ahogy a szőrös lábaival az emberen mászkált, az egyszerre volt szúrós és csiklandós, na és persze izgalmas.

A piramis tetejéről a Star Wars egyik helyszínére láttunk

A négyes templom tetejére ismét falépcsőn mászhattunk fel, és odafentről az összes magasabb templom tetejére ráláttunk. Az épületek a teljes látóhatárt beterítő dzsungel fölé magasodtak, és a látvány több csoporttagnak ismerős volt, mire vezetőnk elmondta, hogy nem csak a Templo IV-en vagyunk, hanem egyúttal a Csillagok Háborúja negyedik (régi első) epizódjának Yavin IV-es bolygóján is. George Lucas pontosan ezen a helyen vette fel ezt a jelenetet, amiről rögtön meg is bizonyosodhattunk Nathanad okostelefonján.

Itt landolt a Millenium Falcon 1977-ben Forrás: Harkányi Árpád

Az élményektől – vagy az erős naptól? – még mindig szédülten, még jó két órát bolyongtunk a dzsungelben, felkerestük a nem kevésbé monumentális ötös templomot, és közben arról beszélgettünk, hogy ha lehet hinni a maják eltűnését magyarázó legújabb teóriának, és a korunkat fenyegető, ember által létrehozott éghajlatváltozásnak, akkor micsoda párhuzam van e kettő között.

A legújabb teória szerint ugyanis a maják civilizációja azért omlott össze, mert a földművelés és az építkezéshez szükséges cement égetése céljából kiirtották maguk körül a kiváló nedvességtartó esőerdőt, és emiatt óriási szárazság köszöntött az ekkor már igencsak túlnépesedett civilizációra. Talán jobb lenne, ha tanulnánk a maják hibájából, nehogy az esőisten közülünk is beszedje áldozatait.

Tipp: ha Floresen járnak, szálljanak meg a Los Estudiantes Hotel 7-es szobájában. A feleségem épp most fest fel magyar motívumokat a falra, természetesen a tulaj beleegyezésével – tegnap este megvesztegettük egy kis paprikás krumplival. (Az egészségemért aggódó olvasók megnyugtatására pedig közlöm, hogy időközben elmúlt a lázam.)

Az alábbi térképen végigkövetheti Zita és Árpád útját, valamint az útról készült beszámolókat.