Kétórás szoptatási szabadság, helyüket kereső gazdagok - Milyen az élet Dubajban?

Nagy, gyors, magas, csillogó - általában ezekkel a jelzőkkel illetik Dubaj látványosságait. Ha nekem kellene megfogalmaznom, mit találtam a legjellemzőbbnek, azt mondanám: az elképesztően gyors változást és az ezzel járó zavarodottságot. Mintha mindenki a helyét keresné - de nem csoda, hiszen ép ésszel nehéz felfogni, hogy néhány évtized alatt mekkorát fordult itt a világ.

A Sheikh Mohammed központban kardamommal és sáfránnyal ízesített kávé mellett Manal a családjáról mesélt. Bár korábban megkérdőjelezhetetlen volt a férfi domináns szerepe a családban, ma már nem ennyire feketék-fehérek a szerepek. Az idegenvezetőnk és nővére egyetemet végzett szakemberek, míg az egyetlen fiútestvérük csak hat elemit végzett. Mégis ő keres a legjobban hármójuk közül, mivel bevonult a hadseregbe, ahol havi 25 ezer dirham (mintegy másfél millió forint) a jövedelme. Ezzel szemben a hétéves egyetemi képzést abszolváló, többéves gyakorlattal rendelkező orvos nővér 20 ezer dirhamot keres. A nők, bár sok jogot kiharcoltak maguknak, mégis alacsonyabb fizetést kapnak ugyanazokban a pozíciókban is.

Kardamommal és sáfránnyal ízesített kávé mellett Manal a családjáról mesélt

Munkája mindenkinek van, de legalábbis lehet: az állam nem biztosít munkanélküli-segélyt, hanem a jelentkezőknek aktívan segít munkát találni. Helyieket leginkább a közigazgatásban találunk, például az útlevél-ellenőrzésnél. Jól nézzük meg a határőröket, mert lehet, hogy utána napokig csak külföldi vendégmunkásokhoz lesz szerencsénk - a szállodai recepciósok, taxisok, bolti eladók szinte kizárólag külföldiek. Ha valaki végképp nem talál munkát, és nincs saját vagyona, azt szinte mindig segíti a család. Állami ellátást kizárólag elvált és özvegy nők kaphatnak, ha nincs olyan rokonuk, akire támaszkodhatnának.

Állam bácsi nem bőkezű

Mítosz az ingyenlakás és ingyenföld. Semmi nem jár alanyi jogon, viszont ha a házasulandó párok benyújtják igénylésüket, rendkívül kedvezményes áron hozzájuthatnak egyikhez is, másikhoz is. Állam bácsi a gyerekesekkel nem különösen bőkezű, hiszen csak 2 hónap gyes jár, utána pedig két éven keresztül napi két óra szoptatási szabadság. Ami a legendákból igaz, az az ingyenes és színvonalas oktatás és egészségügy.

Manal még hajadon, így a családjával lakik. Egy Fülöp-szigeteki hölgy főz rájuk, valamint egy etióp takarítónő tartja rendben a házat. Ők 1000 dirhamot keresnek, ami az emirátusiak fizetéséhez képest nevetségesen alacsony, de nekik mégis egy vagyon: mindketten ebből tartják el a hazájukban élő nagy családjukat. A fizetésük mellett szállást és ellátást is kapnak, így gyakorlatilag az egész fizetésüket haza tudják utalni. Ugyanez a helyzet az országban elsöprő többségben jelen levő bevándorlók esetében: mindenki csak akkor kap munkavállalásra jogosító vízumot, ha a munkáltató szállást biztosít, legyen az bármilyen nyomorúságos is. A munkavízumot kétévente meg kell hosszabbítani, ekkor ellenőrzik a feltételek meglétét.

Kilátás a világ jelenleg legmagasabb épületéből, a dubaji Burdzs Kalifából

A szigorú szabályok következtében nem is látni munkanélkülieket, kéregetőket vagy hajléktalanokat az utcákon. A szolgáltatások meglehetősen jól működnek országszerte, hiszen minden vendégmunkás nagyon igyekszik - ha valakit ugyanis elbocsátanak, és nem sikerül másik munkát szereznie, azonnal kitoloncolják. Ugyanebből az okból kifolyólag a közbiztonság is nagyon rendben van, még a legalacsonyabb fizetésű pakisztáni és más ázsiai vendégmunkások sem mernek lopni, mert akkor ugrik az a munka, amelyből otthonukban megél a családjuk.

Akvárium a Dubai Mallban

A Dubai Mallban található Manolo Blahnik cipőbolt ukrán eladónője 2003-ban érkezett a városba. Akkor egy étteremben sikerült elhelyezkednie munkaközvetítőn keresztül, és az ezerdolláros havi fizetése mellé szállást és ellátást is kapott. Pár évvel később ugyanebben a bevásárlóközpontban a Zarához sikerült átmennie, néhány éve pedig a nagy presztízsű cipőboltban dolgozik. Ma már háromezer dollár körül keres, ebből fenn tudja tartani a saját lakását, nem kell másokkal együtt nyomorúságos odúkban laknia. Egyedül él, de boldog. Évente egyszer egy hónapra hazamegy, de - látván az otthoni szörnyű állapotokat - mindig visszatér, és hosszabb távon is itt szeretne élni.

Úgy tűnik, az Emírségekben mindenki megtalálja a számítását, és a kivételesen sokszínű társadalmi berendezkedés ellenére nincsenek etnikai konfliktusok. Az elkényelmesedett, tehetős helybeliek rá vannak utalva a szegényebb régiókból érkezők munkájára, akik nem elégedetlenkednek, mivel így is többet keresnek, mint otthon.

Szexi abaják egy bevásárlóközpontban

A nők helyzete

Míg a szülők generációjában szinte minden nő otthon ült, ma már a nők többsége dolgozik. Sőt, a munkavállalók 60 százaléka nő, és a felsőoktatásban is többségben vannak a hölgy diákok. Az oktatás annyira központi kérdés a nők életében, hogy ezt sokszor a házassági szerződésbe is belefoglalják. Bár az iszlám szerint a férfiaknak több feleségük is lehet, az Egyesült Arab Emírségekben mintegy 90 százalékuk csak egyet vállal a magas anyagi kötelezettség miatt. Minden feleségnek egyforma jogot és egyforma juttatást kell adni, a vallás tiltja a kivételezést. A válások száma az utóbbi évtizedekben megnőtt, de még mindig 20 százalék alatt van.

Míg Afganisztánban, Pakisztánban és még jó néhány iszlám országban a nők helyzete elkeserítő, itt, az Emírségekben meglehetősen jó dolguk van a feleségeknek. A dolgozó nők fizetése teljes egészében az övék marad, míg a férj fizetése fedezi a háztartás és a gyereknevelés költségeit. Az Emírségekben az elvált nők újra férjhez mehetnek, nincsenek megbélyegezve. A gyerek mindig az anyával marad, és a férjnek kötelessége támogatni őket, ugyanakkor bármikor látogathatja a gyerekeket, azaz ismeretlen a vasárnapi apuka fogalma. Ugyancsak engedélyezett a külföldiekkel való házasság: tavaly 950 nő lépett frigyre más országból származó férfival. Az elnyomott iszlám nőkről alkotott kép után igencsak meglepő volt látni, milyen öntudatosan viselkednek az itteni hölgyek. A buszon vagy metrón nekik fenntartott helyekre betévedt férfiakat igen határozottan küldik át a jármű másik részébe, de gyakran láttam azt is, hogy a plázákban korzózva a férjek cipelték a gyerekeket, vagy ők kötötték le a csemetéket, amíg a feleség megvacsorázott, és a férjek csak ez után ültek asztalhoz.

Új generáció

A változások évről évre érezhetőek. Ha olyan magyarokkal beszélgetünk, akik a 80-as években dolgoztak kint, egész más képet kapunk Dubajról, mint ha a mai magyar vendégmunkásokat kérdezzük. Korábban a családtagok meglehetősen nehezen élték meg a kiküldetésben töltött éveket, hiszen amíg a családfő dolgozott, a feleség és a gyerekek nehezen mozdultak ki az otthonukból. A bezártságérzést a hagyományok mellett (miszerint a nők ne mászkáljanak egyedül) a tömegközlekedés fejletlensége is erősítette. Ha megkérdezünk ma egy magyar vagy bármely más európai országból érkezett vendégmunkást, mindenki igen elégedett a helyzetével, és érdekes módon egyfajta patriotizmust is kiéreztem a szavaikból. Már-már olyan büszkék az országra, mint a sajátjukra.

A legújabb divat követése talpig abajában

Ma már nem minden helyi nő hord abaját, bár ez a viselet az utóbbi években kifejezetten divatba jött. Beszéltem olyan lánnyal, aki korábban farmerben-pólóban járt, majd visszatért a hagyományos viselethez, mert szerinte így nagyobb tiszteletet kap a férfiaktól. Sok más iszlám országgal ellentétben itt a külföldi nőkkel is elnézőek, gyakran látni sortban, ujjatlan trikóban flangáló turistákat, és a helyieket láthatóan ez sem zavarja különösebben.

Medig dübörög a gazdaság?

Az Emírségekben az elmúlt 50-60 év alatt akkora fejlődés volt tapasztalható, mint Európában több száz év alatt. Bár némely fejlesztés és építkezés kifejezetten megalomán - gondoljunk a sípályára Dubajban -, egyáltalán nem tűnnek elhamarkodottnak és összecsapottnak. Sőt. Az autópályák minősége irigylésre méltó, a felhőkarcolók ötletesek, változatosak, és az építkezések környékére is igen nagy gondot fordítanak: rengeteg a park, a virág, a díszes körforgalom.

Tradicionális hajó a Dubai Creeken

Nagy kérdés persze, mennyire fenntartható ez a modell. Vajon az olajkészlet apadásával tovább dübörög-e a gazdaság az idegenforgalomra, az ingatlanpiacra és az idetelepült cégekre alapozva? Nem üt-e vissza a nagyfokú energiapazarlás, a túlzásba vitt légkondicionálás, az éjszaka kivilágított autópályák, a nagy fogyasztású terepjárók sokszor indokolatlan használata? Laikus turistaként nehéz mindezt megítélni, de tény, hogy hihetetlen izgalmas látni a változásokat, amelyek még egy pár napos látogatás során is szinte tapinthatóak.

Nagyon pozitív meglepetés volt számomra az Emírségekben eltöltött néhány nap. Jóval vendégszeretőbb, jóval nyitottabb, mint ahogy elképzeltem. Az iszlámra is egész másképp gondolok ezután, hiszen nyilvánvaló lett, hogy a más országokban honos, elítélendő szokások nem feltétlenül a vallásra vezethetők vissza. Ugyancsak jó volt látni, hogy a vendégmunkások nem feltétlenül nyomorúságos szolgalétként élik meg a helyzetüket: akivel csak beszélgettem (ukrán eladó, indiai taxisok, recepciósok, áruházi eladók), mind elégedettnek tűnt a helyzetével. Egy nyitott, kozmopolita, befogadó, energikus országot ismertem meg, ahol kifejezetten üdítő volt utazgatni.

A világ legmagasabb épülete, a Burdzs Kalifa tetejéről készített zoomolható, 360 fokos panorámaképet itt tekintheti meg.