Addig isznak, amíg ki nem dőlnek

Izland gyönyörű, de drága - tartja a közvélekedés, nem is alaptalanul. Az [origo] most kifejti, hogy lehet a legolcsóbban kihozni egy utazást a gejzírek földjére. Mesélünk arról is, hogy melyek azok a szépségek és azok az élmények, amelyeket nem szabad kihagyni.

Aki olyan légitársasággal utazik Izlandra, amelynél nem lehet ingyen kiválasztani az ülőhelyet, jól teszi, ha rászán néhány eurót az ablakos ülés megszerzésére. Ha ugyanis nem borítja a tájat alacsony felhőzet, már az érkezés is felejthetetlen élményt ígér. Bárhonnan jövünk Izlandra, biztos, hogy amikor süllyedni kezd a gép, és a végeláthatatlannak tűnő tengerben feltűnik a sziget, minden szem az ablakhoz tapad. Nem szabad meglepődni, ha a szomszéd is az ölünkbe fekszik, hogy kinézzen: a lávamezők, a tavak, a vulkánok és az alig néhány házból álló települések látványa nyomán azonnal olyan érzés tölti el az érkezőt, hogy igen, ide mindenképp el kellett jönni. Amiből aztán a távozás napján az lesz, hogy ide még vissza kell jönni, sokkal hosszabb időre.

A repülőről így néz ki Izland

Az [origo] korábbi cikke már összefoglalta, mit érdemes nyáron, több hét alatt ott felkeresni, most elsősorban a kispénzű turista pár napos kiruccanása alatt elérhető élmények és gyakorlati tudnivalók következnek. Egy izlandi út ugyanis alapvetően drága mulatság. Sokba kerül az eljutás és a kinti élet is.

Fapados járatok átszállással

Szerencsére az utazási lehetőségekben kedvező változás indult, ez már lehetővé teszi azt, hogy ha nem is pár ezer forintért, de elfogadható áron jussunk el a szigetre. Budapestről tavasszal és ősszel van néhány közvetlen charterjárat Reykjavíkba, ám átszállással rengeteg variációból választhat az egyéni utas.

Két éve még ritkaság volt, ha valamelyik európai nagyvárosból 100 euró alatt lehetett megvenni az egy útra szóló izlandi jegyet. Ez azt jelentette, hogy retúrban bőven 50 ezer forint felett indult a buli, és még el kellett jutni az átszállóhelyre is.

A változás akkor kezdődött, amikor két fapados légitársaság is járatokat indított Reykjavíkba: a Norwegian Oslóból, az easyJet London-Lutonból. A Norwegian általában drágább, a Budapest-Oslo jegy is az, az easyJet viszont időnként 50 euró alá megy, Lutonba ráadásul a Wizz Air és az easyJet naponta 3-4 járatot is közlekedtet. A legolcsóbb megoldás tehát általában lutoni átszállással tervezni, ott ráadásul a reptér környékén több olcsó szálloda is van, ami hasznos, ha az izlandi járat reggel indul, vagy este érkezik. Persze aki nem járt még Londonban, jól teszi, ha az egyik irányba beiktat egy kis sétát az angol fővárosban is.

Londonból az easyJet repül Reykjavíkba

Mivel az easyJetnél a minél korábbi foglalással lehet jó árakat kifogni, célszerű a Luton-Reykjavík jegy megvételével kezdeni, majd ehhez igazítani lakóhelytől függően a Budapest-Luton, a Debrecen-Luton, esetleg a Pozsony-Luton (Ryanair) járatokat. Ha az easyJet drága, a Wizz Airnél és a Ryanairnél későbbre lehet hagyni a foglalást, ezek gyakran a tervezett utazás előtt másfél-két hónappal a legolcsóbbak.

Ha két különböző légitársasággal utazunk, célszerű odafigyelni az eltérő csomagszabályokra. Az easyJet például gáláns kézipoggyászügyben, de ha az általuk engedélyezett méretű gurulós bőröndünk van, arra a Wizz Airnél már fizetni kell 10 eurót. A feladott poggyásznál a Wizz Air a jobb fej, de hiába tudunk Lutonig 32 kilót pakolni, ha onnan Izlandra az easyJetnél 20 kiló a határ.

A fapados átszállós variációkon túl érdemes megnézni az Air Berlin ajánlatait Bécsből, néha közvetlen járat is kifogható retúrban 60-70 ezer forintért. Ennél alig drágábban már más nagy légitársaságok is elvisznek, átszállással, és akkor csomagprobléma sincs.

Utazási stratégiák

Az izlandi utazás szervezésekor alapvető, hogy igazából pár napra vagy legalább másfél hétre célszerű menni, utóbbira is inkább csak nyáron, csúcsidőben. A sziget középső részére vezető utak nagy része ugyanis csak júliusban és augusztusban járható. A rövid verzióval az év bármely szakában felkereshető a legtöbb főváros környéki látnivaló, de ahhoz, hogy minden gyönyörű helyre eljussunk, legalább két-három hétre van szükség. Az 1-es főút körbevezet a sziget partvidékén, egész évben járható, de ez 1200 kilométer, és értelmetlen pazarlás, ha valaki csak gyorsan végigfut rajta. Ha már elmegyünk Izlandig, nem szabad sajnálni az időt arra, hogy sok helyen megálljunk, és átadjuk magunkat a rengeteg csodának.

Akár pár napos délnyugati ízelítőre, akár több hétre érkezik valaki, nem szabad kihagyni a nagybevásárlást, rögtön az érkezéskor. Izland nem tagja az Európai Uniónak, a reptéren pedig adómentesen vehetnek az érkező utasok is sok alapvető élelmiszert. Tapasztalataink szerint a legolcsóbb diszkontáruház is drágább, mint a reptéri duty-free.

Az indulás előtt eldöntendő két legfontosabb kérdés a szállással és a közlekedéssel kapcsolatos. Alapból mindkettő jóval drágább, mint itthon, vagy akár Nyugat-Európában, ezért érdemes jól körülnézni.

Ami az Izlandon történő helyváltoztatást illeti, alapvetően az autóbérlés, a tömegközlekedés és a szervezett túrák között választhatunk. Tapasztalataink szerint akik meg tudnak tölteni egy autót, már jobban járnak a bérléssel; vannak helyi cégek, amelyek jó szolgáltatást nyújtanak, a nagyoknál olcsóbban. A buszközlekedés is drága, már a reptéri transzfer helyett is jobban jár öt fő, ha egy nappal hosszabb időre bérel autót.

Az egyik csoda a Hraunfoss, a Láva-vízesés

A túraszervezők elárasztják ajánlataikkal a turistákat, naponta sokféle kirándulásra lehet jelentkezni reykjavíki indulással. Aki az egész szigetet be akarja járni, jó, ha az autóbérlésnél marad, aki csak pár napra érkezik, és nem tud megtölteni egy autót, olcsóbban megúszhatja egy olyan megoldással, hogy a fővárost gyalog járja be, a híres aranykörút egynapos túrára befizet egy szervezőhöz, a Kék Lagúnát pedig a reptérre menet ejti útba.

Vásárlás a frigóban

Az éttermek nagyon drágák, a szállásfoglalásnál érdemes előnyben részesíteni az apartmanokat, illetve hosteleket. A lényeg, hogy a saját főzéshez biztosítva legyen a felszerelés. Az apartmanok, vagyis a kiadó lakások esetében is az az ideális, ha legalább ötfős egy csoport, legalábbis az egy főre jutó költség szempontjából.

A szupermarketek közül mi a Bonus nevezetűt találtuk a legolcsóbbnak (minden második sarkon van belőle), de például a friss húsok árai ebben is a magyar szint duplájára-háromszorosára rúgtak. Érdekes, hogy a friss lazac olcsóbb, mint a csirkemellfilé, és hogy ide nyáron is télikabát kell, mert nem hűtőpultok vannak, a hűtött termékek részlegét egészében 3 fokon tartják, vagyis olyan, mintha egy nagy frigóban vásárolnánk vacogva. A kirándulások szervezésénél számításba kell venni, hogy a boltok itt legkorábban kilenckor, de inkább tíz-tizenegy órakor nyitnak, vagyis reggel nem lehet reggelihez jutni, de a késői nyitáshoz legalább késői zárás társul, általában tíz-tizenegyig nyitva vannak.

Izland pénzneme a korona, de legnagyobb megdöbbenésünkre nem sikerült belőle egy darabot sem a zsebünkben tudni. Szombaton egyetlen olyan hely sem volt Reykjavíkban, ahol eurót lehúzás nélkül koronára váltottak volna - a bankok zárva, a hotelek árfolyamait meg sem mertük kérdezni, pénzváltó nincs -, de első döbbenetünkből felocsúdva rájöttünk, nincs is rá szükség. A teljes három és fél nap alatt lényegében mindent ki tudtunk fizetni bankkártyával (még a kóla- és kávéautomaták is elfogadják). Csak egyszer, a bolhapiaci bélyegárus nem fogadott el plasztikot, ő viszont örült az eurónak, és kitűnő árfolyamon váltotta.

Szandálos lányok Reykjavíkban

Ha csak néhány napot tudunk Izlandon tölteni, és pénztárcánk is szűkös, célszerű bázisnak a fővárost választani, és innen tenni egynapos csillagtúrákat autóval. Ha van egy péntek esténk Reykjavíkban, nem szabad kihagyni az izlandiak nagy alkoholmegmozdulását, az úgynevezett runturt. Lecsupaszítva ez annyiról szól, hogy az izlandiak felkerekednek, és addig isznak kocsmáról kocsmára járva, amíg ki nem dőlnek, vagy rájuk nem virrad - ennek fényében teljesen érthető, hogy a boltok nem nyitnak korán.

Esti kép a fővárosról

A heveny ivászat önmagában nem nagy ügy, London vagy Budapest is alkalmas a lerészegedésre, ám Reykjavík mégis más. Például, mert csak adott boltokban lehet szeszt kapni, hétköznapi szupermarketben nem, illetve ott csak 2 százalékos alkoholtartalmú sört. Három Celsius fok fölött a lányok már színes szandálban, zokni nélkül indulnak útnak, és mosolyogva hívják bulizni a csizmás turistákat. A kedvesség a szórakozóhelyeken is megmarad, ahol nincs tömeg - 115 ezres városban nehéz is volna -, van viszont csocsó és avannak a turistákat fotózó, készséges helyiek.

Ha sikerül hajnalhasadás előtt visszavonulni, szombaton egy egész napos túra is kivitelezhető, ha nem, akkor a gyógyulás napját Reykjavík körbejárására és egy kis városi fürdőzésre lehet fecsérelni. A legnagyobb fürdőbe ezer koronáért (1900 forint) lehet bemenni (talán ez az egyetlen dolog, ami olcsóbb Izlandon, mint nálunk), több, különböző hőfokú benti és szabadtéri medencében lehet párolódni. A víz meleg, de nem gyógyhatású.

A város könnyen bejárható gyalog. A fűtést és a melegvíz-szolgáltatást a termálvizek adják, ezért nincs füst és nincs semmilyen szag. Tiszta, sok helyen bazaltköves utcák, több helyen a gyorsforgalmi úton is át lehet slisszolni. Érdemes megnézni a kikötőt, a bolhapiacot, a sétálóutcát és a tengerparti sétányt.

Akit érdekel a viking történelem, válassza a Nemzeti Múzeumot, a Perlanban található, panoptikumszerű kiállítást. A Saga múzeumot nyugodtan hanyagolhatjuk, annak ellenére, hogy nagy hírverést csapnak neki. A Perlan egy korábbi víztározóból kialakított kulturális komplexum, nagy félgömb alakú kupolájáról könnyű felismerni a város szélén. A tetején Izland egyik legdrágább étterme található, de a lentebbi kilátószinten üzemelő önkiszolgáló objektumban is kétezer forintért mérnek egy csésze krémlevest. Érdemes mégis megnézni az épületet, s körbejárni a kilátót, mert így az egész város feltárul, a hegyekkel és a tengerrel együtt.

A Perlan kilátásra jó, étkezésre túl drága

Európai léptékű építészethez szokott szemünknek furcsa lehet, hogy az országgyűlés egy kis, modern irodaépületben működik, a kormány pedig egy annyira valószínűtlenül kicsi és jellegtelen épületben, hogy egyszerűen elsétáltunk mellette, miközben kerestük. A városháza megfelel egy városháza méretű intézménynek. A legrégebbi ház, legöregebb utca kifejezésektől sem szabad sokat várni: ami a XIX. században épült, az itt már régi. Az egyetlen monumentális alkotás a lutheránus templom, a Hallgrímskirkja, amely meghökkentően modern, puritán, mégis tekintélyt parancsoló. Több ezer sípú orgonáját szertartásoktól függetlenül is használják, a turisták a vagy az orgonisták örvendeztetésére.

Az izlandi aranykörút

A fővárosból indulva egy napot érdemes az úgynevezett arany körútra szentelni, ez minden útikönyv alapvető programja. Ennek első állomása a Pingvellir nemzeti park. A park területén a kontinentális törésvonalak okozta hatalmas hasadékok között vezet a sétaút, itt található az ország legnagyobb tava - zsombékos, kis szigetekkel tarkított rész találkozik a sziklahasadékokkal. Nem is lenne izlandi nevezetesség, ha nem lenne vízesése.

Történeti szempontból is fontos hely ez, itt ülésezett ugyanis a világ első országgyűlése 930-ban. A korabeli parlament egy nagy sátor volt, amelynek helye és alapköre ma is látható. Az ősök nem vesződtek sokat a törvényhozással, a júniusban induló ülésszak mindössze két hétig tartott, addig kellett minden fontos ügyet megtárgyalni.

A körút második állomása minden gejzírek névadója, Geysir. A területen több forró vizű tó, bugyorgó és füstölgő hasadék, meleg vizű patak található. A legkevésbé érdekes maga Geysir, amely bár aktív, 2010 óta nem hajlandó kitörni. A kistestvér, Strokkur viszont elég ügybuzgó, hatpercenként tör ki, akár harminc méter magasba. Könnyű felismerni, a turisták ujjukat a fényképezőgép elsütőgombján tartva izgatottan állják körül a semmit, majd bumm, jön a víz.

Minden ujj a fényképezőgépek kioldójára tapad

A harmadik állomás a Gullfoss vízesés: igen, a foss szó a vízesést jelent izlandi nyelven. A két szakaszból álló vízesést - az egyik tíz, a másik húsz méteres - egy helyi asszony mentette meg a XX. század elején, a területen ugyanis befektetők erőművet akartak építeni. A beruházás terve akkora botrányt keltett, hogy végül nem valósították meg. A vízesés oldalánál vezet végig a turistaút, egy-két helyen érdemes figyelni, a víz ugyanis a képünkbe csaphat. A zuhatag egészében, a képződmény tetejéről is megtekinthető, a merészebbek pedig egy ösvényen a víz mögé is benézhetnek - de csak ha van váltás ruhájuk. Ez az a hely, ahol érdemes fizetni a főtt ételért: a látogatóközpont étterme visszautasíthatatlan ajánlatot tesz az éhes turistáknak. Az egyébként is hihetetlenül finom és gazdag báránylevesből a repeta ingyenes, és az sincs kiírva, hogy hányszor jár...

A körút végeztével arra is keríthetünk időt, hogy megnézzük magát Eyjafjallajökullt. Az izlandiak elég jól ráépítkeztek az európai légi forgalmat több mint egy hétre leállító 2010-es kitörésre: amellett, hogy a vulkán mellett látogatóközpontot építettek, szerte a boltokban hatféle pólón is megemlékeznek az esetről.

Ha már a nagy vulkán nem volt meg, legalább egy kisebbet megnéztünk: Kerid valószínűleg az egyik legnehezebben megtalálható hely Izlandon. A pusztaság közepén egy gyér kis tábla mutatta csak - elsőre el is mentünk mellette - a dombnál nem nagyobb képződményt. A látnivaló a kihunyt vulkán kráterében van, ugyanis a talajvíz szépen befolyik az 55 méter mély kráterbe. A tó 7-14 méter mély, sötétkék színű, remek a kontraszt a rozsdaszínű kráterrel és a zöld és piros foltokkal a kráter oldalán.

A Kerid vulkánt érdemes beiktatni

Irány észak!

Egynapos kirándulásra fel lehet fűzni egy északi irányú túrát is, itt több vízesés, kirándulóhely és hihetetlen látvány vár. A terv az volt, hogy a lehető legészakabbra megyünk, Reykholt felé, vízesést nézni, majd Borgarnes kikötőjét útba ejtve csorgunk vissza délre. Még odafelé menet az ország legnagyobb, 198 méter magas vízesésének megtekintése is szóba jött - volna. A részletesen kidolgozott útvonalba sajnos nem volt belekalkulálva, hogy a Glymurhoz több kilométert kell gyalogolni az erdőben - a látnivalók általában az útról könnyen megközelíthetők, és az útikönyvekben sem szerepelt, hogy ez kivétel.

Megfelelő ruházat, felszerelés és idő hiányában ez a program kimaradt, de már az odaút miatt megérte a kitérő: a Hvalfjördur fjord csücskéből nyílik ugyanis az út a vízeséshez, ami 30 kilométeres kitérőt jelent ahhoz képest, ha a fjordot levágva alagúton mentünk volna. A látvány nehezen leírható: balra a tenger, jobbra a hegyek, néhol zuzmós, néhol bazalt köves monumentalizmus, szinte minden kanyarban meg lehetett volna állni, csak a gyönyörködés kedvéért.

A Barnafoss nevű, magyar olvasók számára vicces nevű, valójában tragikus történetre utaló vízesés sem okozott csalódást: a sziklatömbök réseiből tör ki ezernyi ponton a víz, hogy a szűk folyómeder mellett más utat is találjon. A vízesés neve - Gyerekek vízesése - arra utal, hogy itt két helyi kisgyermek veszítette életét, míg a szüleik misén voltak a városban.

Ha a távolban gőzfelhőt látunk, érdemes körülnézni, mert vagy egy házi erőművet, vagy egy hőforrást rejt a táj. Egy-egy ilyen forrás akár egy egész város fűtését és melegvízellátását biztosíthatja - persze nagyjából tízezerfős városokról beszélünk.

Hideg sör a Kék Lagúnában

Bármelyik túranap befejezhető a Kék Lagúnában, amely egy hatalmas lávamező közepén terül el, tipikusan azonban a reptérről jövet vagy oda menet lehet fürdőzni, ugyanis útba esik. A reptéri buszt üzemeltető cég megoldja, hogy a szállásról reggel indulva az utast a fantasztikus fürdőbe szállítja, a csomagokat megőrzi, majd a megbeszélt időben kiviszi a reptérre.

A Kék Lagúnát akár a reptér felé menet is ki lehet próbálni

A világoskék színű víz szinte világít a sötétszürke lávasziklák között, a látogatható fürdőrész mellett elzárt tavacskák gőzölögnek. A forró vizet itt is elsősorban fűtésre használják, ami marad, az megy a fürdőnek. A sziklák között kialakított, amorf alakú medencében, illetve annak partján minden van, amire csak vágyhat az ember: kiszolgáló épület zárt pihenőterasszal (ez kell, elvégre nyáron sincs melegebb 15 foknál), szauna lávasziklába vájva, gőzkabin, finn szauna, forró vizes zuhanymasszázs, VIP-vendégeknek valódi masszázs.

A medence partján kis dobozokban fehér színű iszapot is lehet vételezni, amely a bőrre kenve fejti ki jótékony hatását. Állítólag pikkelysömörre is jó, de az emberek - főleg a harmincas, vigyorgó férfiak - valószínűleg inkább a poén kedvéért kenegetik az arcukra. Akik amúgy annak örülnek a legjobban, hogy a medence közepén kocsma működik. A pultos egy betonkockában állva marad száraz és szolgálja ki hűtött sörrel a vendégeket. A fürdő közepén egy mesterségesen kialakított forrás ontja a forró vizet - a bugyogó víz sziklákra folyik, amelyet gondosan elkerítettek a virgonc fürdőzők elől. A forrást zárás után a biztonságiak elzárják.

A lávamező maga is rejt látnivalót a lagúnán túl is. Itt találkozik az európai és amerikai kőzetlemez - lényegében egész Izland ezek találkozásán fekszik, mozgásuk gyűrte fel a szigetet. A lemezek a tenger alatt futnak, de néhány helyen felbukkannak a felszínen is. Egy helyen a leleményes izlandiak hidat is építettek, amely így összeköti a két kontinenst. Azt nem sikerült megfejtenünk, hogy ha a lemezek valóban két centimétert távolodnak egymástól évente, akkor hogy nem szakadt még le a híd. De majd legközelebb leellenőrizzük.