Hajnalban robogott ki a vonat a Keleti pályaudvarról. Stílusosan Rákóczi Intercity a járat neve. Eszembe jutott a nagymamám, aki a második világháborúban Kassára járt főiskolára. Amíg lehetett. Aztán az utolsó vonattal jutott vissza Budapestre.
Még fent volt a hold a reggeli sötét égen. Kassai szokásokról, babonákról olvasgattam. Például a virkolákról vagy más néven varkolákról: „Félig ember, félig farkas. Késő éjszakákon kóborol elhagyott utakon és embervérre szomjazik. Ábrázatja rút, de az emberéhez hasonlít, sőt azt tartják róla, hogy valóban ember is, csak természete a farkasé. Igen hosszu életü, de sohasem hal meg a jámbor emberekhez hasonlóan, mindig öngyilkosság utján pusztul el. A mord tekintetü emberről ma is azt mondják: ugy néz, mint egy virkolák.”
A könyv - a Magyarország vármegyéi és városai sorozat Kassáról szóló része -, amely a kassai farkasemberről tudósított, több mint egy évszázada, 1896-ban jelent meg, ami azért megnyugtató érzés, valljuk be.
Az expressz 3 óra 28 perc alatt repített el Kassára. A retúrjegy 6000 forintomba került. Olcsóbb a vonat Budapestről Kassára, mint Pécsre vagy Szegedre. Délelőtt 10 órakor szálltam le a kassai főpályaudvaron. A nagymamám idejében nem itt állt az állomás, és persze nem is így nézett ki. Ez a mostani épület igazi retróélmény, szocreál a javából.
A pályaudvar előtt még retróbb villamosok álltak, én inkább gyalog indultam a belvárosba a ligeten keresztül. Pár perc múlva már a Mlynská (Malom) utcában jártam. Híres utca, a 25-ös számú ház első emeletéről szöktette meg Márai Sándor Matzner Lolát, későbbi feleségét. Kötélhágcsón – legalábbis a legenda szerint.
Az utca végén található a Szent Erzsébet-székesegyház, Európa legkeletibb gótikus székesegyháza. Odafelé vettem egy jóféle brindzás stanglit. Kassán szinte minden sarkon pékség terem. A székesegyház kriptájában nyugszik II. Rákóczi Ferenc nagyfejedelem, rodostói bujdosótársaival és édesanyjával, Zrínyi Ilonával. Friss koszorúk borítják a kőszarkofágokat.
A dómtól nem messze, a főutcán nyílt egy éve A világ kávéi (Kávy Sveta) kávézó. Itt minden felszolgáló beszél magyarul. A tulajdonos is magyar, Dudás Péter, színművész. Finom a „fekete leves”. Közelharc azonban nem a kávéért folyik, hanem az asztalért, ahol Márai Sándorral borozgathatunk együtt. Ugyanis az író képmását az asztal melletti falra festették egy üveg somlói juhfark társaságában, amely Márai kedvenc itala volt.
Végigsétáltam az orsó alakú főutcán (Hlavná). A föld alatt, az Alsó Kapu labirintusában kezdtem az utat, aztán a föld fölött folytattam. A korzó két oldalán óriási habos tortának beillő paloták pompáznak. A Forgách-palotában működő könyvesboltban magyar nyelvű könyveket is kapni. Érdemes benézni, kassai kiadású magyar nyelvű folyóiratokat is találunk.
A főutcán lehetetlen nem észrevenni a méretes szökőkutat, főleg, ha éppen fény- és harangjáték idején járunk arra. A korzót egyébként száz évvel ezelőtt két részre osztották, egyik felén sétáltak a polgárok, a másikon, a „bakakorzón” pedig a cselédek, szegények, bakák. A főutca végén, a Kelet-Szlovákiai Múzeumban az Aranykincs megér egy látogatást. A múzeumból kilépve azon a téren találjuk magunkat, ahonnan Európa legrégebbi maratoni futóversenye rajtol minden évben. Ebédelni pedig a főutcán kell. Borscsot kértem és spenótos palacsintát a Med Malina étteremben, ahol már csak angolul ment a rendelés, mert szlovákul csak köszönni tudok.
Ebéd után irány a Rodostói ház, II. Rákóczi Ferenc törökországi lakhelyének mása. Kassa városa egy az egyben felépítette a bujdosó nagyfejedelem hajlékát. Sőt vannak olyan falak, faragványok, székek, amelyeket egyenesen Rodostóból hozattak ide. Ezek közül többet Rákóczi festett, díszített a száműzetésben.
A nagyfejedelem földi maradványait 1906-ban hozták Kassára. A város díszes temetést rendezett, amelyről számos korabeli emlék tanúskodik. Az egyik hatalmas, korabeli falragasz a kassai rendőrfőkapitány intézkedéseit tartalmazza. Rendelkezett arról, hogy díszes ruhában tanácsos kiállni az ünneplő tömegnek a főutcára; főhajtással illik fogadni a szent hamvakat szállító hintót; a vasúti pályaudvar oldalajtajait is ki kell nyitni, mert tömegek érkezését várják Pestről; este a főutcán az üzletek díszkivilágítását be kell kapcsolni; a gyermekeket pedig felügyelettel kéretik otthon hagyni, és így tovább. Akkoriban semmit sem bíztak a véletlenre.
A szellemi táplálék után egy sütemény, az úgynevezett kassai szelet segítségével töltöttem fel magam energiával a főutcai nagy cukrászdában.
Közben óriási pelyhekben szálingózni kezdett a hó. A fehér paplan alatt rejtőző Kassa még varázslatosabb. Márai Sándor bronzmása kis hósapka alatt ült bronzszékén. A szoborkompozíció igazi helyi látványosság lett, szinte minden turista lefényképezteti magát vele.
Innen nem messze, a Masiarska (Mészáros) utcában a Márai-emlékszobát is kinyitják nekünk, ha a főutcai turistairodában bejelentkezünk. A kulccsal együtt idegenvezető is érkezik. A múzeumban dokumentumfilmet vetítenek, és pár relikviát, fényképet is megnézhetünk.
Ha valaki csak egy napra érkezik Kassára, ezután el is indulhat az állomásra a vonathoz. Esetleg még menet közben a Miklós börtön melletti borbárban megkóstolhat néhány szlovák bort. Én azonban maradtam, és foglaltam egy jegyet a magyar színház előadására. A kassai Thália a legészakibb magyar nyelvű teátrum. A jegyszedőtől a ruhatárosig és a büfésig mindenki nagyon kedvesen fogadott. Peter Weiss Marat/Sade című darabját néztem meg. Szlovák feliraton is követhető az előadás.
Ezután egy autentikus brindzás haluskát (juhtúrós krumpligaluska) illik vacsorázni, például a Villa Regia étteremben, ahol prímán készítik. Vigyázat! Mi hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha sztrapacskát kérünk a pincértől, akkor brindzás haluskát kapunk. Nem. A sztrapacskát rendelők káposztás krumpligaluskát kapnak.
Reggel a Dominikánus téri piacon kezdtem a napot, majd egész délelőtt a hóban sétáltam, és egy percig sem untam meg. Délután kis utcákat, özönvíz előtti, Lenin-képpel díszített kocsmát, csak férfiakat fogadó sörözőt, régi zsinagógát, uszodából átalakított kultúrközpontot, monarchiabeli kaszárnyát látogattam.
Aki kedvet kapott hozá, érdemes szilveszterkor is meglátogatni a várost. Óriási tűzijáték lesz Kassán, amely Marseille városával együtt éjfélkor megszűnik Európa Kulturális Fővárosának lenni.