Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Orosz nyelvtudás nélkül ne akarjon senki Sztálin nyomába szegődni. Legalábbis Szocsiban ne, mert nincs könnyű dolga. Még egy orosz-angol tolmácsönkéntessel felszerelkezve sem volt ugyanis egyszerű megtalálni az olimpiai város egyik nevezetességét, Sztálin korábbi nyaralóját. Ahogy az oroszok hívták, dácsáját. A hegytetőre épített, a Fekete-tengerre nyíló csodaszép kilátással rendelkező villát ugyanis nem verik nagydobra az oroszok. Neve még lábjegyzetben sem szerepel az olimpiára kiadott városismertető magazinban, ami finoman szólva is meglepő. Nem csoda, ha többszöri kérdezősködés után is alig találtuk meg a Maceszta városrészben található épületet, amely grúz származása miatt különösen fontos helyszín volt Sztálin számára.
Hogy akkor hogyan találnak mégis oda a turisták? „Aki igazán akar, megtalál bennünket, mint ahogy maguk is tették” - válaszolta mosolyogva jó kétórányi keresgélés és egy kiadós hegyi túra végén - a természetesen csak oroszul beszélő - idegenvezető. A sikerünkben persze nagy szerepe volt önkéntes segítőnknek, az amúgy Londonban élő, de még az egykori Szovjetunióban született Allának.
A talpig zöldben pompázó kétszintes épületet 1937-ben kezdték építeni, második szintjét peddig 1951-től, teljes befejezését viszont Sztálin már nem élhette meg. Mi 300 rubelért (nagyjából kétezer forint) nézhettük meg a meglehetősen puritán berendezésű villát, amely ma hotelként működik (egy éjszaka ára két főre 8-14 ezer rubel, azaz 50-90 ezer forint között mozog), és rendezvények helyszínéül is szolgál - utóbbiakon az első tósztot illik Sztálin tiszteletére elmondani.
Sztálin dolgozószobájában - a 160 méternyi szint megmászása után érzett kinti meleghez képest - kellemetlen hideg és félhomály fogadott. A nyaralót mindössze öt évig (általában nyár végén csak 2-3 hétig) használó politikus életnagyságú viaszból elkészült alakja uralja a moziszobaként is használt helységet. A nagyvezér egyedül szerette nézni itt a filmeket, többnyire Chaplin alkotásait. Aszketikus alkat volt, így egyszerű ágyat használt, úgy akarta álomra hajtani a fejét, mint egy katona. Hatalmas bőr kanapéja ugyanakkor nem az egyszerűséget tükrözi, amelynek inkább a szélén szeretett ülni, annak oldalsó karfája ugyanis - az akkori viszonyok szerint - golyóálló anyagból készült, a szobákban pedig kivétel nélkül függönyök gondoskodtak a bennlévők védelméről. Utóbbiak állítólag azért nem érnek le a földig, nehogy valaki elrejtőzhessen mögöttük.
Idegenvezetőnk, a dácsában tíz éve dolgozó Tatyjana bemutatta a családfát. Sztálin unokái még jelenleg is élnek, ugyanakkor nem Oroszországban, így keveset tudni róluk. A világtörténelem egyik legbrutálisabb diktátoraként számon tartott Sztálint az idegenvezető szerint hazájában tisztelik, mert nehéz időkben vette át az ország irányítását. A szovjet idők egyik legismertebb politikusa kedvelte a Fekete-tenger enyhe klímáját, hiszen sokat szenvedett tüdejével, aminek jót tett az itteni sós levegő. Emellett szeretett játszani, táblajátékokban kifejezetten otthonosan mozgott, de hatalmas, 120 éve készült sznúkerasztalát és a külön neki elkészített sakk-készlettet is gyakran használta kevés ottléte során - bár ezekben nem volt igazán ügyes.
Sztálin dácsájában mindössze két festmény található, azok is reprodukciók, az eredetieket ugyanis „ezt a népnek is látnia kell” felkiáltással múzeumokba küldte annak idején. Kifejezetten utálta a fényűzést, így a villa kertje az eredeti tervekkel ellentétben egyetlen szökőkutat sem tartalmaz.
Sztálin dácsája 77 évig változatlan állapotban volt megtekinthető, mígnem pár hónapja egy befektető megvásárolta, aki komolyabb felújításokba kezdett, jelenleg a tetőszerkezet felújítása zajlik. A ház belseje szinte kifogástalan állapotban van megépítése óta, a közösségi helyiségek belső tölgyfa borítása ma is remekül passzol, a remek hőszigetelőnek számító kristályablakok és azok nyílászárói pedig azóta is tökéletesen működnek, elektromos kábeleket pedig még nem kellett cserélni a falakban. A kívülről teljesen zöld színű házat Sztálin halála után öt évig egyáltalán nem használták, majd később szanatóriumként, a legfelső pártvezetés tagjai számára pedig nyaralóként állt rendelkezésre. A ’90-es évek közepe óta nyitották meg a nyilvánosság számára is, azóta igyekeznek a Sztálinhoz kötődő relikviákat megvásárolni, hogy kiállítási anyaguk még teljesebb legyen.
A dácsa egyik ékessége a fürdőmedence, amely mai szemmel nézve persze már messze nem ütné meg a szintet, akkoriban azonban tengervízzel feltöltve szolgálta Sztálin és közvetlen környezete kényelmét. Mivel Sztálin nem tudott úszni, így a víz szintjét is az ő magasságára szabták. „Nem volt igazán magas, de karizmatikus ember volt. Amikor a jaltai konferenciára utazott el, többen kifogásolták, hogy miért kell felállni a fogadásakor. Ám amikor belépett a terembe, még Roosevelt is szó nélkül felállt a tiszteletére” - engedett teret egy kis szovjet-nosztalgiának Tatyjana, aki nagyvonalúan elsiklott a tény felett, hogy Roosevelt elnöksége utolsó éveiben teljesen le volt bénulva. Amikor azt is elárulta, hogy Sztálin csupán 161 centiméter magas volt, egyben elő is készítette a látogatás záró poénját: „Nálunk oroszoknál csak két igazán magas ember volt eddig, Nagy Péter és Borisz Jelcin.”
