Bulgária többet ad, mint ígér

Ha már utazásra kerül a sor, szívesebben választok minél távolabbi úti célokat, de persze nem mindig gyűlik össze a pénz egy drágább repülőjegyre. Ilyenkor is kelet mellett döntök, mert olcsóbban kijövök, mint bármelyik nyugati országban. És az már önmagában élmény. Tavaly nyáron nagyon olcsó Wizzair járatot találtunk Szófiába. Két barátnőmmel felvettük a hátizsákot, és nekivágtunk a kéthetes kalandnak.

Első éjjel egy nagyon kedves hostelben szálltunk meg. Szokásomhoz híven megkérdeztem a recepcióst, mennyire biztonságos a környék. A fiatal lány megnyugtatott, hogy semmi bajunk nem eshet még sötétedés után sem. Ezek után nagyon meglepődtünk, amikor tíz méterre a hostel kapujától három transzvesztitába botlottunk, akik a testüket árulták.

A városban halovány fények világították meg az utcákat, és bár péntek volt, egy lelket nem láttunk a prostikon kívül. A kis boltok, amelyekben alkoholt és dohányt lehet kapni, mélyen le vannak süllyesztve a földbe, és egy kis ablakhoz leguggolva kell kommunikálnunk az angolul egyáltalán nem beszélő eladóval. Jobb, ha ilyenkor nem miniszoknyát visel az ember.

A két nap, amit erre a városra szántunk, bőven elég is volt. Egy nap kell ahhoz, hogy az ember végig menjen a „kötelező látnivalókon." Ezek javarészt katedrálisok, templomok és a nemzeti múzeum. Szerencsére pont jókor voltunk jó helyen, és láttuk a helyi piacot is. Itt mindenféle finomságokat árulnak a kofák, mint például egy pohár friss, válogatott gyümölcsöt, amit vásárlás közben elfogyaszthatunk.

Jellegzetes hangulatkép a piacon Forrás: Vigh Bori

Mivel elég hamar körbejártuk a várost, úgy döntöttük, hogy másnap egy kis kiruccanást teszünk a közeli rilai kolostorhoz. A ma is szerzetesek által lakott épület úgy 40 kilométerre van a várostól, egy nyugodt kis völgyben. Mi egy kisbusszal jutottunk ki, amit a hostelből szerveztek nekünk, és alig került 1-2 ezer forintunkba az odavissza út.

Nagyon szerettünk volna megkóstolni egy igazi helyi specialitást, ezért este felkerekedtünk, hogy találjunk egy jó kis éttermet, viszont úgy eltvédetünk, hogy már majdnem legyőzött minket az éhség. Végül egy büfén és az ott tömörülő embereken akadt meg a szemünk. Bár nem tipikus bolgár ételt árultak, de annyira ízlett, hogy aznap még egyszer visszamentünk oda vacsorázni: a különféle bucikba mindenféle feltéteket és krémeket lehetett kérni. Igen, van ilyesmi itthon is, de ez sokkal olcsóbb (körülbelül 300 forint/szendvics) és sokkal finomabb is volt. Később sikerült megkóstolunk a hagyományos bolgár ételeket, a sopszka salátát, a sajtokat és a kebapcsét is.

Siófok a tengerparton

Ha érdekel valakit, milyen az, amikor Siófok a tengerparton fekszik, nem kell messzebb menni, mint Sunny Beach-re Neszebar mellett. Hatalmas homokos strand, megannyi étterem, bár és még több diszkó, és persze rengeteg fiatal, akik egyik olcsó bárból a másikba vonulnak, attól függően, hová csábítja be őket egy szőke ciklon vagy egy eszméletlenül jól rappelő srác valamilyen kihagyhatatlan akcióval. Néhány pohár után a sürgés-forgás értelmet nyer, és bár másnap valóban másnapos az ember, a homokban heverészve még ez is sokkal élvezetesebb, mint otthon sorozatnézés közben.

A szórakozónegyed mellett Neszebar óvárosa is megér egy sétát. Bár alig lehetett lépni a turistáktól, a kis boltok, icipici utcák nagy hatással voltak ránk. A tengerparton sétáltunk vissza a szállásunkhoz, és menet közben belebotlottunk egy régi vidámparkba. Ahogy az elhagyatott játékok között bolyongtunk, az volt az érzésem, hogy ez a hely tökéletesen kifejezi az egész országot: kicsit lepusztult, mégis színes és vidám.

Elhagyott vidámpark Forrás: Vigh Bori

Egy-két napig élvezetes volt belemerülni a tipikus tinédzsernyaralás örömeibe, de a harmadik napon már nem bírtuk tovább. Elég volt a bulizásból, nyugalomra vágytunk. Kinéztünk egy helyes hostelt Várnában, amely alig néhány órányi buszozásra van Neszebartól, és megírtuk a tulajnak, hogy mikor érkezünk.

Meglepetésünkre Wes, a hostel tulajdonosa felajánlotta, hogy kijön értünk a buszhoz. Amikor aztán megláttuk, hogy egy full extrás BMW szállít majd minket, szinte hercegnőnek éreztük magunkat, különösen azután, hogy az elmúlt napokat, illetve éjszakákat elég lepukkant szállásokon töltöttük.

Rövidesen megértettük, miért volt szükség arra, hogy Wes értünk jöjjön. A hostel Várna szélén, egy dombocska tetején állt, viszont a kilátás és a szállás minősége elképesztő volt. Egyenesen a tengerre láttunk a szobánk előtt lévő teraszról. Wes sörrel kínált minket, és megkérdezte, hogy főzzön-e nekünk valamit. Végül hajnalig beszélgettünk a lugasban, mintha csak egy régi barátunkhoz jöttünk volna látogatóba.

Ezért a kilátásért megérte Forrás: Vigh Bori

Az ékszerváros

Nem maradt sok időnk hátra a két hétből. Szófia felé menet, ahonnan a gépünk indult Budapestre, még egy éjszakára útba ejtettük Veliko Tarnovót, ahol Wes foglalt szállást nekünk. A kissé pityókás hosteltulajdonos nagy szeretettel fogadott bennünket, és már készítette is elő a három poharat.

A városka nagyon pici, mégis van látnivaló bőven. A dimbes-dombos, macskaköves utcáknak nagyon romantikus hangulata van. A város fő látványosságát, az erődöt szinte mindenhonnan látni, akárcsak a körös-körül elterülő hegyeket. Bizton állíthatom, hogy Veliko volt az egyik legszebb hely, ahol Bulgáriában megszálltunk.

Ez az ország többet ad, mint amennyit ígér. Azt hiszem, mindenki megtalálhatja benne azt, ami számára a nyaralást jelenti. Két hét alatt legalább négy arcát ismertem meg, és nyugodt szívvel ajánlom úti célként mindenkinek, akiben van egy kis kalandvágy, de még nem szedte össze a pénzt a karib-tengeri útra.

Bulgáriáról korábbi beszámolónk itt olvasható.