A világ vége olcsó, zöld és varázslatos

Flores fantasybe illő vidéke

A középkorban Portugáliát a világ végének tartották. A mai közgondolkodás szerint Európa széle, amelytől nyugatra már csak Amerika van. Nos, ez sem egészen igaz.

Nem tudom, hányan ismerik a Makaronézia kifejezést. Bevallom, korábban én sem hallottam róla. Pedig ez az összefoglaló megnevezése az Atlanti-óceán északi részén, Dél-Európa és Afrika partjaitól nem messze fekvő szigetcsoportoknak, a Kanári-, a Madeira-, a Zöldfoki- és az Azori-szigeteknek. Ez utóbbiról nem sokat tudtunk, ezért elhatároztuk, hogy teszünk egy felfedezőutat.

A legzöldebb dolog, amit valaha láttam

A TAP-járatok mindig késnek - figyelmeztetett egy barátom, de nem hittem, hogy ennyire igaza lesz. Ráadásul nem csupán a TAP, de az Azori-szigetek saját kis légivállalata, a SATA sem éppen német precizitással közlekedett, így aztán kétórás késéssel landoltunk Ponta Delgadában, a II. János Pál pápa repülőtéren. Budapestről egyébként a legolcsóbb repjegyár oda-vissza körülbelül 90 000 forint; egy éjszakát Lisszabonban kell aludni, de ezt a portugál légitársaság fizeti.

Az Azori-szigetek közigazgatási központja a maga 45 000 fős lakosságával igazi metropolisz, amely nagyjából félúton van Budapest és New York között. A sziget, amelyen elterül, a legnagyobb azori földdarab. A 760 négyzetkilométer területű São Miguel már a repülőből szemlélve is a legzöldebb dolognak tűnt, amit valaha láttam. Aztán kiderült, hogy van ennél zöldebb is.

Azt hittem, ennél zöldebb már nem lehet a táj, de tévedtem Forrás: Németh András

Az Azori-szigetek Portugália egyik autonóm körzete. Itt van Európa nyugati határa: a Flores-szigethez tartozó kis szikladarab, az Ilhéu do Monchique hivatalosan is Európa legnyugatibb pontja. Egy hipotézis szerint az Azori-szigetek az egykor elsüllyedt Atlantisz hegycsúcsainak tengerszint felett maradt része, és ennek az elméletnek egész komoly tábora van. Igaz vagy sem, az Azori-szigetek a természetrajongók egyik legizgalmasabb európai úti célja.

Portugál, vagy mégsem?

Ezen a pár vulkáni eredetű földdarabon valami egészen különös módja alakult ki az ember és a természet együttélésének. A települések határozottan portugál jelleget mutattak a hófehér és a sötétszürke jellegzetes kombinációjával, a késő gótikus Mánuel-stílus és az azulejo csempetechnika gyakori alkalmazásával. Hogy mégsem az észak-portugáliai falvakban jártunk, abból derült ki, hogy itt pedáns tisztaság és szépen karban tartott épületek fogadták a látogatót.

A helyiek többsége egyáltalán nem felelt meg a sztereotip portugál alaptípusnak: busa szemöldök, napcserzette bőr, bajusz, fekete haj. Mint azt a régi Panoráma útikönyvből megtudtuk, a szigeteken a gyarmatosító portugálok érkezését követően nagyszámú flamand és kelta breton bevándorló telepedett le a 17-18. században, és keveredett a portugál népességgel. Ezért olyan sok a fehér bőrű, világosbarna hajú, kék szemű ember az Azori-szigeteken.

Ilyen a fikusz gyökérzete az Azori-szigeteken Forrás: Németh András

Az Azori-szigetek legfőbb attrakciója azonban a csodás anyatermészet, amely káprázatos dolgokat alkotott. Kissé nehezíti az azori barangolást, hogy a különböző szigetek eléggé messze vannak egymástól, így ajánlatos előre eldönteni, melyiken akarjuk tiszteletünket tenni. A legkeletibb Santa Maria és a legnyugatabbra fekvő Flores között 700 kilométer a távolság, így a szigetek közötti ingázás nem mindig rövid délutáni sétahajózást jelent.

A legnagyobbat és a legizgalmasabbat választottuk

Hogy melyik szigetet érdemes beiktatni a programba? A leglogikusabb döntés São Miguel, hiszen a repülőgépünk nagy valószínűséggel ide érkezik, ráadásul ez a legnagyobb sziget a legtöbb látnivalóval. Kulturális szempontból viszont Terceira a legjobb választás, hiszen ott található Angra do Heroísmo, amely rajta van az UNESCO világörökségi listáján. Ebben a középkori városkában a legelevenebbek a néphagyományok, a leggyakoribbak a fesztiválok, és itt dívik a híres azori bikaviadal, a tourada á corda.

Egy világörökségi helyszín, Angra városa és a Brasil-hegy Forrás: Németh András

Ha hegyet szeretnénk mászni, akkor a Pico-szigetre menjünk, mivel ott található Portugália legmagasabb csúcsa, a 2351 méteres Pico Alto. Pazar látvány, ahogy sapkájával átszúrja a nyakánál gomolygó felhőréteget. Ezen a szigeten terem a legjobb azori bor, a történelmi szőlőültetvények szintén az UNESCO védelmét élvezik.

Aki strandolni szeretne, az Santa Mariára menjen, a legdélibb szigetre. Itt a legmagasabb a napsütéses órák száma, szép fehér homokos strandokon heverészhetünk, nem mellékesen pedig itt szálltak először partra a portugál felfedezők.

A természetimádók paradicsoma a legnyugatibb Flores. Kicsit zordabb az időjárás, mint a többi szigeten, de a növényzet itt a legbujább, a legvadabb és a legzöldebb. Rohanó hegyi patakok, hatalmas zuhatagok, szurdokok és kanyonok, valamint utánozhatatlan „világszéle-hangulat” fogadja a vándorokat.

Flores fantasybe illő vidéke Forrás: Németh András

Faial a virágok szigete meseszép hortenziamezőkkel, és itt van Horta, a nyüzsgő kisváros. São Jorge, a zsebkés alakú csíksziget csodás sziklaformációival, túraútvonalaival és meredek partszakaszaival csábít, míg Graciosa a barlangok szigete. Híres nevezetessége a Furna do Enxofre, az egykori vulkán krátere helyén létrejött hatalmas kénbarlang, melynek mélyén egy kénes vizű tó van. A parányi Corvo-sziget a legtökéletesebb arra, ha el szeretnénk bújni egy időre a civilizáció elől, összesen egy falu található rajta, a 400 lakosú Vila do Corvo.

Három szigetet szemeltünk ki végül. A legtöbb időt São Miguelre szántuk, ezen kívül Terceira és a távoli Flores szerepelt az étlapon. Direkt jól jött, hogy a közép-európai időzónához képest két óra az időeltolódás, mert így az otthon éjfélkor kezdődő focivébémeccseket már 22 órától lehetett bámulni. Megbarátkozni az éghajlati-időjárási viszonyokkal azonban már keményebb dió volt.

Itt sosem tévednek a meteorológusok

Madeirához és a Kanári-szigetekhez hasonlítva az Azori-szigetek egy kissé elhanyagolt mostohatestvérnek tűnt. Mivel klimatikus viszonyai nem elégítik ki maradéktalanul a napimádó és strandolni vágyó turisták igényeit, inkább a természetjárók Mekkájaként emlegetik, nem pedig felkapott nyaralóhelyként. Az azori időjárás minden meteorológus álma, hiszen akármit jósolnak, az másnap valószínűleg beigazolódik. Egyetlen azori napon – a hóesésen kívül – szinte minden meteorológiai jelenséget megtapasztalhatunk.

Tíz perc nyár után simán beköszönt az ősz Forrás: Németh András

Döglesztő meleg, orkánerejű szél, párás, fülledt idő, szubtrópusi eső, bármi előfordulhat néhány órán belül. A hőingadozás egyébként alacsony, télen nem süllyed 13-14 fok alá, nyáron nem megy 24-25 fok fölé a hőmérséklet. Éppen ennek köszönhető, hogy olyan természeti paradicsom jött itt létre, melyhez fogható nem sok van a bolygónkon.

A főváros, Ponta Delgada félnapos városnézésen kivesézhető. Különösebb menetrendet nem kell gyártani, csak nekiindulni a régi, hófehér házakkal szegélyezett hangulatos kis utcácskák valamelyikén, végigkorzózni az óceánparti promenádon, esetleg bekukkantani egyik-másik középkori templomba, például a város jelképének számító városkapu közelében lévő, 15. században épült São Sebastião-székesegyházba.

Olcsó az élet a szigeteken

A fővárosi séta egyik meglepetése az volt, hogy a szigetek árszínvonala meglehetősen alacsony. A kávézókban 60 centért (200 Ft) kaptunk presszókávét, egy pohár sörért egy eurót (320 Ft), míg a korsósért másfél – felkapottabb helyen – kettő eurót kértek. Egy egyszerűbb étel vendéglői ára hét-nyolc euró (2240-2560 Ft) volt.

Ponta Delgada, az azori főváros promenádja Forrás: Németh András

"A kontinensen lévő Portugáliához képest ez itt a paradicsom" – mondta a barátságos pultosfiú a kávézóban. "Ott tombol a gazdasági válság, mi itt, a semmi közepén nem sokat érzünk belőle. Az Azori-szigetek szinte önellátó, olyan jó itt az éghajlat, hogy bármilyen magot eláshatsz, minden kinő. És nem kell aggódnod, hogy elfagy, kiszárad, elrohad, ez itt lehetetlen."

São Miguel bebarangolásához autót béreltünk, mert tömegközlekedéssel nem juthattunk volna el az izgalmas, rejtett szépségekhez. Felemelő érzés volt a hatalmas hortenziasövények között autózni, az út mentén mindenütt virágok nyíltak, ha valaki nem idült antofóbiás, akkor élete legszebb tájélményeként raktározhatja el magában a látottakat. Lássuk tehát a kedvenceket a szigeten!

Az út mentén nem pipacsok, hanem hortenziák nőnek Forrás: Németh András

Szubjektív São Miguel top 10

1. Látogatás Furnasba

A sziget keleti részén fekvő Furnas városka és a közelében lévő krátertó maga volt a pokol kénköves kapuja. Nagy vulkanikus mező, ahol meghatározott helyeken kénes fumarolák, gőz- és gázoszlopok törtek az ég felé. Rotyogott a sár, orrunkat odakozmált babgulyásszag csavarta, viszont a háttérül szolgáló táj mesés volt. Kötelező program ellátogatni a Terra Nostra parkba, ahol megmártózhatunk a vastartalma miatt bizarrul okkersárga színű (direkt nem mondom, mire emlékeztető) mesterséges tavacskában. A víz 35-40 fokos hőmérséklete nagyon kellemes, főleg ha körülöttünk libabőröztető atlanti szelek száguldoznak. A park egyébként fürdőzés nélkül is botanikai élménybomba.

Megmártóztunk a Terra Nostra kert 40 fokos termáltavában Forrás: Németh András

2. Sete Cidades krátertavak

A legtöbbet fotózott azori tájkép a sziget nyugati részén emelkedő vulkáni kaldéra. Az egykor 3000 méter magas, beomlott csúcs helyén gigantikus kráter jött létre négy festői tavacskával, melyeknek színárnyalata más és más.

A Sete Cidades krátertavai a virágok mögött Forrás: Németh András

3. Bálnalesen

Ponta Delgada kikötőjében rengeteg társaság hirdet bálnaleső túrát. Az árak 35 és 60 euró (11 000- 19 000 Ft) között mozognak személyenként. Mindenképpen a gyorsabban haladó motorcsónakokat javaslom a lassúbb turistahajók helyett. Az elején kaptunk egy 15 perces kiselőadást egy magát tengerbiológusként bemutató csinos lánytól, majd indult a nagyjából négyórás móka.

A bálnanéző expedíció sokkal nagyobb élmény volt, mint képzeltem. Az azori vizek annyira gazdagok ezekben a tengeri emlősökben, hogy 80 százalékos bizonyossággal megjósolható, fogunk bálnát látni. Az meg nem is kérdés, hogy delfinekkel találkozunk. Külön posztot érdemelne a bálnales pontos menete: a bálnaürülék keresése, a távoli vízcsóva észlelése, a zsíros bálnafoltok víztükrön hagyott nyomának felismerése. Igazi közösségi nyomozást folytattunk, amelynek minden utas aktív résztvevőjévé vált.

Merre lehetnek a bálnák? Forrás: Németh András

Annyit azért elárulok, hogy megtaláltuk a bálnáinkat, egyszerre kettőt is. A két gyönyörű, közönséges barázdásbálna (fin whale) a csónakunktól három-négy méterre úszkált. Soha életemben nem érintett meg ennyire a természet mindenhatóságának érzete, mint amikor ilyen közelről figyelhettem meg ezeket a gigantikus, 25 méter hosszú teremtményeket.

4. Vulkánpörkölt

Természetesen az étek neve nem vulkánpörkölt, csak én neveztem el így. Furnas környékén egyes részeken olyan forró a talaj, hogy a fazekakban leásott kaják simán megfőnek. Ez az úgynevezett Cocido das Furnas, amelyet a városkában mindenhol kínáltak, számtalan helyen lehetett látni a fél-egy méter mély lyukakat, ahová leásták a fémfazekakat.

Ez egy igazi mindent bele finomság. Többféle húst, marhalábszárat, disznócsülköt, csirkecombot, kolbászt és véres hurkát tesznek bele, valamint egy csomó zöldségfélét, elsősorban káposztát, yamgyökeret, karalábét, répát és batátát. Mindezt hét órán keresztül párolják a földbe ásva, és a végén olyan puha, omlós az egész, hogy szinte kés sem kell az evéshez. Az íze egészen egyedi, érződik rajta a gőzölgő, illatos földpára, amely igazi gasztronómiai unikummá teszi.

Hét órán keresztül puhul a forró talajban a furnasi egytálétel Forrás: Németh András

5. Fogo-tó

A Fogo-tavat körülölelő kráter (Agua de Pau) széléhez felautózni olyan élmény, mint egy rövid izlandi kirándulás. A tó a legmagasabban fekvő vízfelület a szigeten, 575 méteres magasságban fekszik, ami azori viszonylatban annyit jelent, hogy szinte örökös ködben úszik. A növényzet csupa moha, zuzmó és haraszt, de a legtöbbje mind endemikus, csak itt megtalálható növényfajta. A panoráma (már ha látszik valami a ködtől) egyszerűen fenséges, a krátertó déli része belevész a horizontba, és olyan hatást kelt, mintha gigászi vízesés formájában zuhanna az Atlanti-óceánba.

6. Caldeira Velha

A Fogo-tó és Ribeira Grande városka között, félúton található ez a természeti csoda. Alig 10 kilométerre a tótól a táj szubtrópusi dzsungelbe vált, amelynek koronája a termálvízesés, valamint a 30-40 fokos hőmérsékletű termálpatakocska, melyekben minden épeszű utazó megmártózik. Ücsörögni az őserdőben egy forró vizű patak medrében, miközben alig látjuk az eget a 10 méteresre megnövő dzsungelnövényzettől, ezt nevezem én megfizethetetlen élménynek.

Azori a termálpatakok, gejzírek, fumarolák földje Forrás: Németh András

7. Ponta Delgada

Az angol nyelvű Bradt útikönyvünk azt írta, hogy akit a bulizós éjszakai élet vonz, annak nem az Azori-szigetek a megfelelő célállomás, azonban az azori főváros hétvégeken eléggé nyüzsgő életet él. Péntek és szombat este azok a helyek is megélénkültek, amelyeket korábban észre sem vettünk.

Ezek általában tisztesnek tűnő polgárházak első emeletein kialakított kávézók, sörözők, szórakozóhelyek voltak, ahol vágni lehetett a dohányfüstöt. Az Azorin ugyanis nincs füsttilalom a vendéglátóhelyeken. Érdemes felkeresni a Ponto G nevű lokált (Rua da Misericórdia nº 40), de ha valami jellegzetes, izgalmas ételre vágyunk, akkor leginkább az Alcides (Rua Hintze Ribeiro, 61-77) jöhet szóba.

A zöld ötven árnyalata Forrás: Németh András

8. Hajókirándulás a Vila Franca do Campo szigetre

A túra az azonos nevű városból indult (amelyet egyébként szép templomai miatt is érdemes bebarangolni), majd rövid hajókázás után az egykori tengeri vulkán leomlott kráterdarabjához érkeztünk. A sziget patkóalakban ölel körbe egy kristálytiszta vizű lagúnát, melyet csak egy szűk csatorna köt össze az óceánnal. A lagúna egyébként kiváló egy kis búvárkodásra is.

9. Chá Gorreana teaültetvényei

Európában egyedül az Azori-szigeteken termesztenek teát. Az óceán fölé emelkedő teraszos teaföldek látványa olyan hatást keltett, mintha valahol a Távol-Keleten jártuk volna. Az ültetvényen bemutatták a feldolgozás folyamatát, melyben számomra az volt a megdöbbentő, hogy a gyártósorok igazi múzeumi antikvitások voltak. Nem egy gépen a brit gyarmati időkben működő indiai gyártóműhely 1800-as évekbeli cégmegjelölését láttam. Természetesen minden teát végigkóstolhattunk, és vásárolni is lehetett.

Európában csak itt találunk teaültetvényeket Forrás: Németh András

10. Túra az északkeleti parton

A kirándulást Ribeira dos Caldeirõesnél, São Miguel egyik leghangulatosabb pontján kezdtük. Meseszerű vízesés, gyönyörű tó, dús, buja növényzet, regényekbe illő vízimalom és vendégfogadó, izgalmas túraútvonalak. Innen kelet felé továbbhaladva jutottunk Nordeste városkába, ahol a parton számtalan nézelődőpont, úgynevezett miradouro várt minket, melyekről szédítő látvány nyílt a meredek keleti sziklafalakra és a Farol do Arnel világítótoronyra.

Egy kellemes randihely - Ribeira dos Caldeiroes Forrás: Németh András

Itt nem ölik meg a bikát

São Miguel után Terceirára vezetett az utunk. Ha valakit érdekelnek a katonai témájú érdekességek, akkor jó, ha tudja, itt van az Egyesült Államok légierejének egyik legnagyobb bázisa. Naponta többször elhúzott a fejünk felett egy fenyegető B-52-es bombázó. A helyiek szerint a Terceira környéki vizekben az orosz tengeralattjárók is hemzsegnek.

Terceira legfőbb látnivalója a székhelye, Angra do Heroísmo. A ma 35 000 lakosú város igazi ékszerdoboz, melyet még Tengerész Henrik alapított 1439 és 1449 között. A gyarmati időkben, Amerika felfedezése után ez a város volt az Atlanti-óceán királynője, ahonnan ellenőrizni lehetett a két kontinens közötti hajózási útvonalakat. Gyönyörű paloták, színes villák, sétálóutcák és parkok, melyekre a már kialudt vulkáni csúcs, a Monte Brasil veti hűsítő árnyékát.

A híres kék templom (Igreja da Misericordia) Angrában Forrás: Németh András

Mindenképpen meg kell említeni Terceira másik fő attrakcióját, a bikaviadalt. A spanyol corridáktól eltérően itt nem ölik meg, sőt meg sem sebesítik a bikákat, inkább arra van esély, hogy az utcán elszabadult jószág a bámészkodók közül teker fel valakit a kerítésre. A tourada á cordákat ugyanis a városok utcáin tartják. A bikát egy nyakára vetett hosszú kötéllel hat pásztor próbálja irányítgatni. Nyári hónapokban minden napra esik egy tourada Terceirán.

Terceira színes villáinak egyike Forrás: Németh András

Földi paradicsom a világ végén

Utunkat a vadregényes Flores szigeten zártuk. Nem volt egyszerű odajutni, mivel a Terceiráról induló gépünket még leszállás előtt visszafordították, mondván, olyan vihar van, hogy a landolás fizikai képtelenség. Aznap mindenki Angrában aludt, másnap viszont sikerült leszállni Santa Cruz das Floresben. Nem igazán értettem, miért São Miguelt becézik Ilha Verdének (Zöld sziget). Az a giccses gondolatom támadt, hogy ha a zöld színnek új nevet kellene adni, akkor floresnek kellene hívni.

Flores maga a paradicsom Forrás: Németh András

Flores tényleg a földi paradicsom, de a világ vége is egyben. Földrajzi értelemben már nem is Európa, hiszen az amerikai kontinenslemezen fekszik. 143 km²-es területén 3900 ember él, a szigeten összesen két benzinkút található. Itt nyilvánvalóan túrázni kell, felvenni a bakancsot, bekészíteni az esőkabátot, és nekivágni a számtalan túraösvény valamelyikének.

A sziget legszebb helye a Fajã Grande és környéke, ahol egymás mellett 16-18 vízesés zúg le a smaragdzöld hegyek bordáin. A kis falucska hangulata magával ragadó, büszkén viseli a kontinens legnyugatibb települése címet. A parti sziklák között felfedeztük Európa utolsó vendéglőjét, a Maresiát, ahol a bohém tulaj – aki egyben a szakács is – egy pohár borral a kezében, vad dzsesszzene ritmusára sütötte az orrunk előtt a legjobb bacalhaut (tőkehalat), amit valaha ettem.

A kőházak beleolvadnak a floresi tájba Forrás: Németh András

Flores egyedülálló világ fantasybe illő tájakkal, gyönyörű hegyi tavakkal, több ezer nyúllal, amelyek sötétedés után úgy rebbennek szét az útról, ha feltűnik egy autó fényszórója, mint a varjak a szántóföldről. Nehéz eldönteni, melyik volt a legszebb a meglátogatott szigetek közül. Mégis, ha csak egyet választhatnék, semmihez sem fogható atmoszférája miatt Floresre szavaznék.