A szállásom Deutschkreutzban (Sopronkeresztúron) volt egy borászcsalád panziójában. Mindig is előnyben részesítem a kis magánszállásokat a nagy szállodákkal szemben, és most sem csalódtam. A Strehn család borozóját vezető Monika, valamint három huszonéves gyereke nagy szeretettel fogadott. A település szélén található csendes panzióban csak néhány szoba van igen baráti, 39 eurós áron, és ebben a kiadós, svédasztalos reggeli is benne van.
Neusiedler See kártya
Tipp: ha a tartomány bármely szállodájában éjszakázunk, megkaphatjuk a Neusiedler See kártyát, amellyel ingyen utazhatunk a buszokon, a tó körüli vasútvonalakon és a városokban. Sőt a kártya sok nevezetességbe ingyenes vagy kedvezményes belépést biztosít. Érvényessége március végétől késő októberig tart.A lackenbachi (lakompaki) Esterházy-kastély néhány szobáját csak évente kétszer nyitják meg a látogatók előtt, a pünkösdi hétvégén tartott kertészeti vásáron, illetve a második adventi hétvégén megrenezett téli vásáron. Ezeket az alkalmakat leszámítva csak az egykori istállóból 2000-ben kialakított múzeumot lehet megnézni, így én is csak ide jutottam be.
Míg a többi Esterházy-kastélyban a történelmet igyekeznek bemutatni, itt az utolsó tulajdonos, Esterházy Melinda kívánságára a természet került a fókuszba, különösen a birtokon is előszeretettel űzött vadászat és erdészet. Engem különösebben nem hoztak lázba a kitömött állatok, de a gyerekek valószínűleg jól éreznék itt magukat.
Egy szerkentyűn állathangokat lehet megszólaltatni, távcsöveken bekukucskálhatunk egy paraván mögött kialakított őszi erdőbe, vannak különféle erdei fákat, gyantát imitáló szagminták, számítógépeken kvízjátékokat lehet megoldani (például állati lábnyomokat kell felismerni), van mikroszkópos szoba, kis moziterem, könyvtárszoba egy rakás játékkal, és még hosszan sorolhatnám, pedig csak három helyiségről van szó.
A múzeum csak hétvégén van nyitva. Tíz fő felett, előzetes bejelentkezéssel lehet kérni magyar nyelvű idegenvezetést, de ha kevesebben látogatnak ide, vagy hozzám hasonlóan csak úgy betoppan valaki, akkor se lesz gondban, mert a kiállított tárgyakról részletes, írásos ismertetőt kaphat magyarul.
Jó szívvel ajánlom gyerekes családoknak Lockenhaus (Léka) várát is. A vár egy része szálloda, másik fele múzeum, ahol nem kell csoporthoz csatlakozni, nincsenek kötéllel elkerített részek, bárhol szabadon lehet kószálni és eltévedni. A zegzugos várbelső minden csücske igazi felfedezésre váró hely. Van például kínzókamra, ahol a vár leghíresebb úrnője, Báthory Erzsébet mintegy 600 asszonyt kínzott meg, csak a maga szadista örömére.
A lovagteremben feltételezhetően a templomosok tartottak titkos gyűléseket. A vár érdekessége, hogy előszeretettel látogatják denevérek, úgyhogy nem biztos, hogy én mernék itt nyáron nyitott ablak mellett aludni. A denevérek annyira hozzátartoznak a várhoz, hogy külön kiállítást szenteltek nekik, melyen igyekeznek közelebb hozni őket a gyerekekhez.
A locsmándi Sonnentherme komplexumát kifejezetten kisgyerekes családokra szabták, ezért én inkább csak nézelődtem. Tényleg minden a gyerekekről szólt, no és arról, hogy minél inkább megkönnyítsék a szülők életét. Az itt megszálló családoknak nem muszáj kisteherautóval érkezni, az égvilágon minden, babákhoz szükséges felszerelést megtalálnak a szobákban és a közös terekben az ételmelegítőtől a bilin át a babakocsiig.
A fürdő védjegye egy nyuszi, Sunny Bunny, ami zseniális marketinghúzásnak bizonyult: a gyerekek ugyanis viszonylag ritkán alakítanak ki kötődést egy wellness szállóhoz, viszont szenvedélyesen tudnak szeretni egy kabalafigurát. Ezt saját szememmel is megtapasztaltam, az előtérben ugyanis épp belebotlottam a Sunny Bunnyt megtestesítő életnagyságú animátorba, akit pillanatok alatt körülvettek a gyerekek, és mind igyekezett hozzábújni egy kis simogatásra.
Eisenstadt (Kismarton) büszkesége a pompás barokk Esterházy-kastély. A látogatás fénypontja a Haydn-terem, ahol az Esterházy családot negyven évig szolgáló Joseph Haydn alkotott, és amely még ma is a világ egyik legjobb akusztikájú koncertterme. És ha már Haydn, bekukkantottam a Haydn-házba is, amely egy kicsi, de ügyesen összerakott kiállítás sok zenehallgatási lehetőséggel.
Édesszájúként semmiképp nem akartam kihagyni egy Esterházy-tortát, csakhogy a kastéllyal szemben levő Henrici étteremben sajnos nem tartottak ilyet, amit pedig a kastély cukrászdájában kaptam, az – fogalmazzunk úgy – nem volt éppen a látogatásom csúcspontja.
Raiding városában (Doborjánban) minden Lisztről szól, hiszen ez a település a híres zeneszerző szülőhelye. A szülőházban kis múzeumot rendeztek be, a mellette levő telekre pedig 2006-ban modern, kiváló akusztikájú koncerttermet húztak fel. Évente háromszor Liszt Fesztivált rendeznek, márciusban, júliusban és októberben, de más időpontokban is ki lehet fogni hangversenyeket.
Nekem nem volt szerencsém esti koncerthez, de mégse maradtam muzsika nélkül, mert a remek akusztika miatt épp cédéfelvétel zajlott, amelybe sikerült picit belehallgatni. Az épület emeleti részén kis kiállítás is helyet kapott, ahol Liszt életének és koncertjeinek helyszíneit mutatják be, illetve néhány, a művészhez kötődő relikviát.
Meglepve olvastam, hogy már Liszt korában is volt sztárkultusz, a hölgyrajongók gyakran összemarakodtak a közönség közé dobott kesztyűért, és nagy kincsnek számított egy-egy Liszttől származó hajfürt. A szülőházában is megtudtam pár érdekességet, például hogy Liszt volt az első, aki a közönséghez képest ferdén állította fel a hangszert, ahogy ez a mai napig szokás.
Raidingban nemcsak történelmet, de újító építészetet is találtam. Igazi különlegesség a Storkhouse, avagy a gólyaház. Ez egy apró, két szinten összesen 34 négyzetméteres, kétfős vendégház, melyet egy neves japán építész, Terunobu Fujimori tervezett. A házacska egy projekt első darabja. Roland Hagenberg, Tokióban élő író és fényképész kezdeményezte a Raiding Projectet, melynek keretében a településen összesen 10 vendégházat húznak fel, mindegyiket más-más japán tervező elképzelése szerint.
A cél az, hogy minden vendégház beilleszkedjen az osztrák tájba, de mégis jellegzetesen japán stílusú legyen. Az első megvalósult terv, a Storkhouse elvarázsolt házikó. Az ágyhoz egy elég meredek létrán kell felmászni, úgyhogy csak azoknak ajánlom, akiket a kissé spártai körülmények (és a borsos, napi 200 eurós ár) nem riasztanak el. A kis építmény legbájosabb része az, amiről a nevét kapta: egy tölgyfaoszlop, amely áttörve a ház tetejét egy gólyafészeknek ad otthont. Már az építkezés évében, 2012-ben megtalálta egy gólyacsalád, sőt 2014-ben már egy kis gólya is született itt.
A tartományban kóborolva kihagyhatatlan Forchtenstein (Fraknó) vára. A hegytetőn büszkén álló vár látványa már messziről lenyűgöző, de a várkapun belépve ámul csak el igazán az ember, amikor meglátja a színpompás freskókat. A belső udvart díszítő barokk falfestményeket az évszázadok során többször is lemeszelték, és sokáig nem is tudtak létezésükről. A festmények helyreállítási munkálatai csak 1993-ban kezdődtek meg és 2004-ben zárultak le.
A termekben sétálva aztán az is kiderül, hogy itt van a világ egyik legnagyobb magán fegyvergyűjteménye, de nekem a legkülönlegesebb egy közel négyszáz éves zászló volt. Mivel gróf Esterházy Miklós volt II. Ferdinánd magyar királlyá koronázásán a zászlóvivő, megkapta a koronázási zászlót, ezt láthatjuk ma is szépen kiterítve. A várban nincs fűtés, ezért a téli szezonra bezár. Itt is van magyar idegenvezető, aki elmesélte, hogy a rendkívül vastag falak miatt nagyon lassan melegszik át a vár a tél elmúltával, így ha tavasszal, kora nyáron látogat valaki errefelé, mindenképpen hozzon pulcsit.
A Fertő tó környékén profin kiépített bicajos körút van, no és rengeteg gyalogos túralehetőség. De ki lehet próbálni két különleges szerkentyűt is a Draisinentour szervezésében.
Az egyik a kerékpár meghajtású hajtány (ún. drezina) működtetése, amely sajnos csak nyáron üzemel, így csak a téli álmukat alvó kis kocsikat tudtam megnézni. Egy 23 kilométeres, használaton kívüli vasúti sínen fut a 120 db 4-12 személyes kocsi, amely összesen 560 vendéget tud kiszolgálni. A legtöbb drezina négyszemélyes: két hajtómű és egy kétfős pad van rajta, meghajtásához két főre van szükség, úgyhogy ez nem egy magányos sport.
Van a drezinák közt pár egyedi darab is, például olyan, amely söröshordóval is fel van szerelve, így útközben az utasok maguk csapolhatják az itókát, de van mozgáskorlátozottak részére kialakított, kézzel hajtható járgány is. A régi vasútállomásokon hol játszótereket (homokozót, mászóvárat), hol pedig büfét alakítottak ki, így a két és fél, háromórás tekerést könnyedén el lehet nyújtani egész napos családi programmá. Legalábbis hétvégén, akkor ugyanis egész nap üzemel a pálya, míg hétköznap csak 13-19 óra között.
Sikerült viszont kipróbálnom életemben először a segway-t, amelytől egy kicsit tartottam, de körülbelül öt perc alatt megszoktam. Erről azt kell tudni, hogy elektromos akkuval működik, maximum sebessége 20 kilométer per óra, és nemcsak sima aszfaltos területen, de erdőn-mezőn, sőt hóban is simán elmegy. Én azért így elsőre maradtam a szépen kiépített úton, és a reggeli nap által aranyszínbe öltöztetett szőlőültetvények közt tettem egy kört. A segwayen állva sokkal jobban fázik az ember, mint gondolná, mert nem mozog, de gyorsan halad, úgyhogy kicsit cúgos sport, érdemes jó melegen felöltözni hozzá.
Borkóstolásra rengeteg pincében van lehetőség, de találtam két olyan helyet, ahol több termelő borát is kipróbálhatjuk. Az egyik Deutschkreutz központjában a Vinatrium, ahol a környékbeli 50 termelő 350 borát lehet megkóstolni mindössze 13 eurós (4000 Ft) belépő ellenében. A másik jó kis borkóstolóközpont Purbachban van. A Haus am Kellerplatz régen tűzoltóállomás volt, két éve alakították át információs centrummá és borászati szaküzletté. Itt egy különleges hűtősorban minden egyes bort tökéletes hőmérsékleten tudnak tartani.
Burgenland négy bortermelő vidéke közül a Leithagebirge (Lajta hegyi régió) 64 termelőjének egy-egy borát lehet megkóstolni. Az ember vesz egy 10 eurós (3100 Ft) kártyát, bedugja a hűtősorba, mint valami ATM automatába, kiválasztja a bort és annak mennyiségét (1/8, 1/16 vagy 1/32 l), és lehet kortyolgatni. Ha megtetszik valamelyik bor, természetesen megvásárolható, sőt akár személyes találkozót, komolyabb kóstolót is megszerveznek a kiválasztott borásszal.
Nagyon jó kis háromnapos túra volt rengeteg élménnyel, de persze nem jutott mindenre idő. Szerencsére itt nincs olyan teljesítménykényszer, mint amikor távoli helyekre utazik az ember. Burgenland bő két óra alatt megközelíthető autóval, úgyhogy bármikor vissza lehet térni. Ideális célpont hosszú hétvégékre, és tényleg minden évszakban van bőven mit csinálni.