Olcsó telelés a Kanári-szigetek egyik turistagettójában

Kilátás a repülőről

A Kanári-szigetek egyik üdülőhelyén töltöttünk egy hetet, ahol az embernek az a legnagyobb gondja, hogy a napozás után melyik kocsmában igya meg a sörét.

„Márpedig ez a csomag nem megy fel" – makacsolta meg magát a reptéri busz vezetője. „De ebben nagyon fontos dolgok vannak, és nem akarom, hogy eltűnjenek" – kérlelte őt a középkorú, szőkített hajú nő, ám amikor a helyzetét kilátástalannak ítélte, némi rosszallás mellett mégis berakta azt a busz alsó poggyászterébe.

Ezzel azonban nem volt vége a történetnek. A busz sofőrje betelefonált a központba, és rendőrségi segítséget kért a renitens utas megfegyelmezésére, aki ekkor már békésen üldögélt az előttünk lévő sorban, és semmi okot nem adott a szigorú intézkedésre. A rendőrök jöttek is, leszállították, és kikérdezték a nőt a busz mellett, miközben mi türelmesen vártunk, hogy megkezdődhessen végre a nyaralásunk. Az egész vagy 20 percig tarthatott, teljesen értelmetlenül, de a kötelességtudó (vagy unatkozó) sofőr másképp gondolta.

Hosszú percekig tárgyaltak a semmiről a busz mellett Forrás: Gaál Csaba

Olcsó jegy a Kanári-szigetekre

Mindez Fuerteventurán történt, a 3-as buszon, amely a repülőtérről a sziget fővárosába, Puerto del Rosarióba vitt. A Kanári-szigetekről talán mindenki hallott már, de Fuerteventuráról csak kevesen, pedig Tenerife után területre ez a második legnagyobb a Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport tagjai közül.

Mi hirtelen döntéstől vezérelve kötöttünk ki ott. A Ryanair decemberi jegyárait nézegettem még szeptemberben, és egy elég olcsó átszállásos megoldást találtam oda: a jegy 38 ezer forintba került oda-vissza feladott csomag nélkül és kis kézipoggyásszal (odafelé ugyanis a brüsszeli átszálláshoz Wizz Airrel kellett repülni). Addig én se olvastam sokat Fuerteventuráról, de gondoltam, Gran Canaria és Tenerife után ezt is felfedezzük magunknak. Hát menjünk!

A Teide Tenerifén Spanyolország legmagasabb hegye 3718 méteres tengerszint feletti magasságával, de a tenger alapzatától 7500 méterre nyúlik fel Forrás: Gaál Csaba

A Kanári-szigetek kétségkívül az egyik legjobb hely az európai utazónak. A Marokkótól 125-200 kilométerre lévő hét nagyobb sziget klímája télen is kellemes. A vulkanikus táj a túrázóknak is rengeteg élményt kínál, és megvan rajtuk nagyjából minden, amit egyébként Spanyolország kínál a hangulatos városkáktól a gasztronómián át a fejlett infrastruktúráig. Nem csoda, hogy évente körülbelül ötször annyi turista érkezik oda, mint a szigetcsoport saját lakossága, sőt mostanra komoly külföldi kolóniák élnek itt tartós jelleggel.

Strand vagy óváros?

A Kanári-szigeteknek egy apró, de nem elhanyagolható hibája mégis van. Mégpedig az, hogy az oda utazónak el kell döntenie, mit értékel többre: a (szinte) zavartalan napsütést vagy a hangulatos spanyol kisvárosokat. Ha ugyanis a két legnépesebb szigetről – Gran Canariáról és Teneriféről – beszélünk, akkor ettől függően érdemes a déli partok turistagettóiba vagy a spanyol telepesek által annak idején preferált északi részekre menni. Bár a szigetek nem nagyok, azért a közlekedéssel sok idő elmegy, ha ingázik az ember.

Vannak ugyan régebbi városok is stranddal – közülük is kiemelkedik a szigetcsoport legnépesebb települése, a közel 400 ezres Las Palmas a maga zseniális Las Canteras strandjával –, de télen a sajátos mikroklíma miatt ezeken az északi fekvésű helyeken többnyire felhős az idő. Márpedig az ilyenkor szokásos 20-22 fok a felhők alatt, folyamatos szélben jóval kevesebbnek hat. Strandoláshoz ezért érdemes inkább a jóval naposabb déli partokat célba venni, bár a víz hőmérséklete ott is csupán 19-21 fok.

A Las Canteras Las Palmasban a világ egyik legszebb városi strandja Forrás: Gaál Csaba

Több napsütés, kevesebb izgalom

Ennyit a korábbi tapasztalatokról, de hol van ehhez képest Fuerteventura? A klasszikus város-strand dilemma ebben az esetben nem úgy jelentkezett, mint a két legnépesebb szigeten. Egyrészt ez a sziget laposabb, és kicsit északabbra van, így klímája sivatagosabb, naposabb és egyenletesebb is, mint azoké. A felhők miatt tehát a fővárosban sem kell annyira izgulni. A Google Streetview-n virtuálisan végigsétálva Puerto del Rosariót azonban hamar rá kellett jönnünk, hogy nem érdemes ott maradnunk: hiába a legnagyobb település a szigeten, a 37 ezres városka nem túl izgalmas.

Akkor már jobb választásnak tűnt a közeli reptér másik oldalán lévő Caleta de Fuste nevű üdülőváros, ahol jóval kényelmesebb apartmant találtunk medencével. Mivel azonban ez a szállás az első ott töltött napunkon még nem volt szabad, kipróbáltuk Puerto del Rosariót is egy éjszakára.

Puerto del Rosario temploma előtt egy kis szabadtéri kocsma működik Forrás: Gaál Csaba

A már említett buszút után nagyjából azt kaptuk, amire számítottunk: egy eléggé kihalt, jellegtelen kisvárost. Igazából a szállodánk recepciósa dobta csak fel a hangulatot, aki lelkesen mesélt mindenről, sőt még a számítógépéhez is odaültetett, hogy nyomtassam ki a visszaútra szóló beszállókártyáinkat.

Ő ajánlotta a Cangrejo Colorao nevű éttermet is a vacsora elköltésére, és tanácsában nem kellett csalódnunk. Bár a hely árfekvése nem volt kimondottan olcsó, a paellájuk maga volt a csoda: nem azért, mert a kétfős adag simán elég lett volna négy embernek is, hanem főként azért, mert minőségében, frissességében, összetételében ilyet még soha nem ettünk.

A várost könnyedén bejártuk a másnap délutáni buszindulásig. Volt egy pofás kis strandja, egy szép temploma, amely előtt épp kisiskolások olvastak fel törvényi paragrafusokat szigorú sorban álló egyenruhásoknak, meg egy kikötő, ahová épp akkor futott be egy német turistákat szállító, hatalmas tengerjáró. De tényleg ennyi. A központtól távolabb éttermet sem találtuk, így visszamentünk ebédelni a kikötő közelébe.

Egy hatalmas utasszállító hajó Puerto del Rosario kikötőjében, előtérben a városi piac Forrás: Gaál Csaba

Ami már itt feltűnt, az a növények hiánya. Sokatmondó volt, hogy néhol a parkot is műfűvel terítették le. Láttunk azért többfelé kaktuszokat és pálmákat, de azok tövénél mindig ott volt egy fekete cső az öntözésre. Ez a többi szigeten is többnyire így volt, de a szárazság jelei itt nagyon szembetűnőek voltak.

Irány a turistagettó!

Örültünk, hogy szétnéztünk a fővárosban, de egy nap tényleg elég volt belőle. A következő hat napot a már említett turistagettóban töltöttük. Általában nem rajongunk ezekért a helyekért, de ez most tudatos választás volt. Nem voltak illúzióink, csak pihenni akartunk napsütésben.

Napsütötte bárterasz Caleta de Fuste egyik utcájában Forrás: Gaál Csaba

Ebből a szempotból tökéletes választás volt Caleta de Fuste. Jóval emberibb léptékű, mint Tenerifén Playa de las Américas, vagy Gran Canarián Playa del Inglés-Maspalomas, de ahhoz elég nagy, hogy ne tűnjön kihaltnak, és elégséges infrastruktúra épüljön rá. Itt nem voltak sokemeletes épületek, jellemzően a kétszintes nyaralótömbök domináltak.

Mi egy körülbelül 80-100 lakásos, csendes apartmanházban laktunk, a közepén medencével, mégsem éreztük úgy, hogy egymáson lógnánk. Különösen a felső hálószobához tartozó terasz dobta fel az egészet, de a felszereltség és a központi fekvés miatt sem panaszkodhattunk, így a napi 42 eurós (13 ezer forint) ár jónak tűnt érte.

Szállásunk medencéje, mellette a kétszintes apartmanok Forrás: Gaál Csaba

Az itt lakók, akárcsak a település egészén, főként idősek voltak Európa szerencsésebbik feléből, akik sokkal többet kaphattak itt a nyugdíjukért, mint odahaza. Úgy tűnt, számukra tényleg annak az eldöntése volt a legnagyobb probléma, hogy melyik étteremben költsék el az ebédjüket, vagy hol igyák meg aznapi sörüket, kávéjukat a napfürdő után.

Apró hiányosságok

Amúgy a nap tényleg sütött, épp, ahogy írták. Legfeljebb az tudott kellemetlenséget okozni, ha néha a felhők mögé bújt, mert ilyenkor a hőérzet pillanatok alatt leesett, és plusz ruhát követelt. Különösen a strandon, ahol a szél kitartóan fújt. A tenger épp elviselhető volt, többen bemerészkedtek, én is úsztam benne félórákat, de valószínűleg a többségnek ez már a túl hideg kategóriába esik.

Caleta de Fuste strandjánál még valódi gyep is található Forrás: Gaál Csaba

A tenger hőmérsékletén túl azért másba is bele tud kötni az ember, ha nagyon akar. Én például hiányoltam, hogy csak nyomokban lehetett felfedezni, hogy Spanyolországban járunk. A kocsmák tévéin például az angol és német meccseket nyomták, így otthon néztem a spanyol mérkőzéseket – interneten, mivel spanyol adásból mindössze három volt a tévén, plusz egy kanári.

A kaján most spórolni akartunk, többnyire otthon ettünk, de itt ehhez meg kellett elégedni a turistás szupermarketek kínálatával. Friss tengeri cuccokat például sehol nem találtunk, helyben szeletelt sonkát csak egy helyen, a vörösborok pedig legfeljebb a közepes kategóriába voltak sorolhatók. Azért így sem panaszkodtunk: a helyi majorero kecskesajt például egészen kiváló volt, a másfél literes sangría 1,89 euróért pedig az ár-érték arányt is rendbe rakta.

A faluban túl nagy izgalom nem volt. Utcáin sétálva annak találgatása okozott csak szórakozást, hogy milyen gazdag lakók lakhatnak a környéken. Ennek megbecsülése viszonylag egyszerű volt: akinél több növény volt a kertben (néhol még valódi fű is!), az nyilván tehetősebb volt. Ez persze együtt járt a nagyobb átmérőjű öntözőcsővel is, hiszen itt locsolás nélkül nem él meg semmi.

Sok cső, kevés növény Forrás: Gaál Csaba

Mi kell a boldogsághoz?

Ez pedig tovább vezet a következő – ha úgy tetszik, filozófiai – kérdéshez: mi kell a turista boldogságához? Hiszen, valljuk be, Fuerteventura más helyekkel összehasonlítva nem nagy durranás. Van néhány apró település régi templomokkal, néhány halászfalu, meg sok sivatag és kecske. De süt a nap, a strandok köré pedig olyan üdülőhelyeket lehet építeni, ahol az odalátogató megkapja a Guinness-sörét és a megszokott focimeccsét. Meg minden mást is (Fuerteventurán még állatkert is van).

Nincs is ezzel baj, Fuerteventura erre való. Hogy kipihenjük magunkat, bambuljunk a tengerre, olvassunk hosszú regényeket, és szürcsöljük a sangríánkat. Ha valaki másra is vágyik, érdemes inkább a másik két nagy szigetet kipróbálnia.

Gran Canariáról korábbi beszámolónkat itt olvashatja.