Kifeküdtünk borozgatni az apátság kertjében

A Kloster Eberbach borairól és pajzán szobrairól is híres

Egy vidék, ahol a kastélyok, az apátságok és a várromok nem számítanak különösebb nevezetességnek, hiszen szó szerint minden kisebb hegy csúcsára jut belőlük egy. Ez a Rajna mente, azon belül is a német Hessen tartomány Rheingau vidéke, ahol még nyáron is frissítő egy kerékpártúra.

Frissítő, az éghajlat ugyanis nem kifejezetten meleg. A rajnai rizling viszont nagyon szereti. Frankfurttól egy órányira, a tartományi fővárostól, Wiesbadentől húszpercnyi vonatozásra már

középkorú német biciklisek hordái törik meg a borvidék és a folyó látványát.

A Rajna mentén tavasztól őszig élvezik a jó minőségű, közvetlenül a folyó mellett futó széles biciklis sáv előnyeit. Ezen még csak dombokkal sem kell megküzdeniük, legfeljebb a néha felerősödő széllel.

Rheingau egy kisebb, de annál jelentősebb német borvidék és kultúrtáj, ahonnan nagyrészt kiváló minőségű rajnai rizlinget szüretelnek. Egyébként itt, a kis Geisenheim városában található Európa egyik legnevesebb, borászattal is foglalkozó egyeteme. Az egyetemisták bánatára a környéken a kis falvakon kívül tényleg csak szőlő, történelmi emlékek és turisták vannak. De itt a fiatalok is megszeretik a kirándulást.

Példás szőlősorok Geisenheimben, Európa fontos borászati kutatási központjában Forrás: Bánlaki D. Stella

Bor, pezsgő, rózsa és Gutenberg

Ha másért nem, hát azért, mert

nincs olyan pihenőhely, ahol ne jó minőségű borral kínálnának,

és nincs olyan kastély vagy apátság, ahol ne készülne saját bor. Wiesbaden irányából Eltville az első állomás, talán ezért is ez a vidék leglátogatottabb városa, amely egyszerre turistaparadicsom és látogatócsapda. Paradicsom, mert gyönyörűen rendben tartott fagerendás házai vannak, és a vár is folyton színes rózsákkal van tele: Eltville hivatalosan a bor, a pezsgő, a rózsa, és Gutenberg városának nevezi magát. Ezzel elnyerte a Németország legtöbb címet viselő városa nevet is.

A főtéren viszont nem nehéz rossz minőségű borokat és rossz kávékat kínáló éttermekbe futni,

érdemesebb a parton felállított boros standnál rendelni.

A folyó mentén a különböző standokban (amelyek többnyire boroshordó alakúak) minden héten más helyi borászat kínálja borát vagy pezsgőjét. Általában nem lehet velük melléfogni. Itt rögtön megnézhetjük a vidék jellegzetes, csonkolt, szürke törzsű fáit is, amelyek a folyó partján sorakoznak.

A Rajna-parti bringaúton tavasztól nagy a forgalom Forrás: Bánlaki D. Stella

A kacsákkal jó lesz vigyázni

Eltville után egészen az oestrichi daruig biciklizhetünk vagy autózhatunk. Ez a feketére festett, 270 éves, kocka alakú faházikó az utolsó megmaradt daru, amellyel egykor a borosrekeszeket emelgették, hogy a folyón elszállítsák. Mivel éppen a bicikliút mellett áll, a legjobb útjelző még kótyagosan is. Egyébként alaposan ki van táblázva minden.

Ennek közelében is kóstolhatunk bort, vegyülhetünk a rüdesheimi nyugdíjasklub pétanque-csapatával, vagy etethetjük a közelben élő több száz kacsát és ludat. Ezek egyébként éjjel-nappal, télen-nyáron a bicikliút mentén tanyáznak.

Mivel esténként nincs kivilágítva az út, könnyen elüthetjük őket, úgyhogy vigyázzunk.

Amikor pedig tavasszal kicsinyeik vannak, menekülhetünk az agresszív anyapéldányok elől. Teljesen békés biciklizéseim során is begyűjtöttem pár bokaharapást.

Jelentéktelen szuperfalu

Oestrich-Winkel, ez a jelentéktelennek tűnő falu Tokaj testvérvárosa. Nem lehet véletlen, hogy itt él és dolgozik az egyik legkiválóbb német borász, Peter Jakob Kühn. Az viszont véletlen, hogy háza az egyetlen olyan német földecske mellett áll, amelybe magyar furmint szőlőt ültetett egy tokaji származású lány. A szőlő még barátkozik a vidékkel.

Rheingauban minden dombra jut egy kastély, várrom vagy apátság Forrás: Bánlaki D. Stella

Ebben a faluban van a legszuperebb bár, amelyet Németországban eddig találtam, beleértve a berlinieket is. A Cornel's Biomarkt nemcsak azért nagyszerű, mert a legkiválóbb bioalapanyagokból készít jó ebédeket és finom süteményeket, illetve tesz az asztalra borokat és söröket, hanem mert az ízlésesen berendezett udvarban mindig friss vágott virág áll az asztalon, amely mellől a kerti szőlőre és a Rajnára is simán rálátunk.

Ezen a vidéken tényleg minden a bor körül forog.

Még a városközpontokban is ültet pár sor szőlőt, aki teheti. A helyi közlekedési szabályzat alapján azok is ihatnak alkoholt, akik autóval járnak, de Rheingauban a vonatközlekedés is szuper: fél óránként indul járat minden irányba, ezzel garantáltan kényelmesen (viszont kicsit drágán) lehet eljutni A-ból B-be. És a vonaton is megszokott a borozó vagy pezsgőző turisták látványa.

A Schloss Johannisberg főbejárata Forrás: Bánlaki D. Stella

A kései szüretelésű rizling őshazája

Oestrich után nem sokkal érdemes felkanyarodni Rheingau leghíresebb és legfontosabb kastélyához. Igaz, ide bringával feljutni kicsit keményebb túra,

a parkolóban inkább csillogó Audikat és Merciket látni. Itt még a kertész is ilyennel jár.

A ház termeit sajnos csak különböző rendezvényeken, például a nyári zenei fesztiválon lehet megnézni, de az étterembe már csak a kilátás miatt is megéri beülni.

A Schloss Johannisberg a domb tetején joviális földesúrként figyeli a hétköznapok történéseit. A rózsakerttel körbevett kastélyhoz tartoznak a rögtön alatta húzódó, legjobb minőségű szőlőt adó dűlők, illetve állítólag ez volt a világ első, kizárólag rajnai rizlinggel foglalkozó borászata. Nem rossz marketingszöveg, amelyet a kastély jelenlegi tulajdonosa, a Dr. Oetker-csoport is magáénak érez.

A kastély udvarában vinotéka, ennek ablakából is látni a híres futár szobrát Forrás: Bánlaki D. Stella

Itt született meg a kései szüret hagyománya.

A monda szerint 1776-ban nyolc napot késett egy futár a szüreti engedéllyel. Ennyi idő alatt megjelent a nemespenész a szőlőszemeken, vagyis aszúsodni kezdtek. A szüret mégis lement, és így megszületett a természetes édes bor, amelynél finomabbat az akkori borász nem kóstolt még soha. A világelsőséggel azért biztosan sok tokaji borász vitatkozna.

Minden hegyre egy kolostor

A Johannisberghez tartozik egy bazilika is, de a rüdesheimi apátság és az Eltville felett található cisztercita kolostor, a Kloster Eberbach sokkal szebb. Előbbi inkább építészetileg, utóbbi főként borászatilag értékes. Igazából a rüdesheimi az egyik legszebb, amelyet valaha láttam.

Az Eberbachnál pedig akkor sem szól ránk senki, ha a hatalmas vinotékában veszünk egy-két palackkal,

aztán kifekszünk az apátság kertjébe poharazni,

és pajzán, meztelen női testre ragasztott nyúlfejű szobrokat nézegetni. Ezek teljesen elvonják a figyelmet az épületről, pedig azt is érdemes körbejárni, hiszen ez volt az egyik első ilyen intézmény Németországban.

A Kloster Eberbach borairól és pajzán szobrairól is híres Forrás: Bánlaki D. Stella

Ha Rheingauról van szó, nem lehet kihagyni minden német turista első számú célpontját, a Rüdesheim felett álló Niederwalddenkmalt. Az 1871-es német egyesítés emlékműve, Germania szobra a talapzattal együtt majdnem negyven méter magas. Tényleg impozáns látvány a hegy tetején, és ezrek látogatják autóval vagy felvonóval minden évben.

Én a magam részéről akkor már inkább átkompozok a folyó túloldalára, Bingenbe,

ahol a legmagasabb az egy négyzetméterre eső borbárok száma,

és ahonnan szintén csodálatos a kilátás. Ezt a 19. század végén úgy használta ki egy helyi polgármester, hogy irodáját a város csúcsán álló egykori várba, a Burg Kloppba költöztette. Azóta is az úri lakosztályban dolgoznak utódai.

A híres német vendégszeretet

A komp nagyon gyakran jár Bingen és Rüdesheim között. A két partról mindig egyszerre indul egy-egy, és középen találkoznak. Ennek nemcsak a németek, de a ráérős turisták is örülnek, főleg ha Rüdesheimben esetleg valamelyik rosszabb kocsma vagy a rüdesheimi kávé áldozatává váltak. Utóbbi specialitás egy helyi likőrrel, az Asbachhal felhúzott eszpresszó tejszínhabbal a tetején, amelyet lángolva szolgálnak fel. Még nem találkoztam emberrel, akinek ízlett volna.

Bingenben már csak a kilátásért is megéri polgármesternek lenni Forrás: Bánlaki D. Stella

A helyiek korán kelnek, és általában szorgosan dolgoznak egész nap. Rheingauban a klíma inkább hűvös, a bicikliutak, a borok és a rizling pezsgő általában kiváló. A németek itt sem a melegszívű vendéglátásukról híresek, de a távolságtartásukkal talán éppen a hatékonyabb pihenésünkhöz járulnak hozzá. Ezért lehetett errefelé magányos és szomorú Goethe, aki egyébként éppen a helyi szőlőtőkék tövében sírdogálva írta Az ifjú Werther szenvedései-t.