Vécét és templomot is tett már világhírűvé

Egy képeslap fotója a Hundretwasser-házról

„B&B”-túra egy olyan építész nyomában, aki nem is volt építész, de műveit legalább annyian csodálják, mint a Hofburgot vagy éppen a schönbrunni kastélyt. Vannak olyan emberek, akiket ez felettébb idegesít, de velük most nem foglalkozunk. Irány Bécs és az ismeretlen stájer kistelepülés, Bärnbach. Utóbbit talán senki sem látogatná meg, ha Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser nem „dizájnolt” volna oda egy templomot. Egy, a világot alaposan meghökkentő személyiség nyomába eredtünk Ausztriában.

Bár Bécsben négy „építészeti” emléke is van az egész világot megosztó művésznek, ezúttal megelégedtem a két legjelentősebb és legismertebb, azaz a Hundertwasser-ház és a múzeum épületének megtekintésével. Legalábbis az első körben.

Elöntött a vágy a villamosok után

Gyorsan hozzáteszem, hogy az egész a feleségem ötlete volt. Korábban megcsodálta a színes giccsparadicsomot (egyesek csak így nevezik a májsztró alkotásait), és azt mondta, ide mindenképpen el kell mennünk. És mit csinál a szerelmespár a Valentin-napi hétvégén? Bécsbe vonatozik Hundertwasser-házakat bámulni.

Kék az ég, és színes a ház Forrás: Lantos Gábor

A februárban szokatlanul szép idő és ragyogó égbolt hosszú sétára csábított, így Bécs belvárosából gyalog indultunk el az osztrák főváros harmadik kerületébe.

Bevallom, egy idő után elöntött a vágy a villamosok után.

Ám az utazó ne panaszkodjon, majd visszafelé jövünk a piros közlekedési eszközzel. A Hundertwasser-ház mintha játszani akart volna velünk, mert hiába haladtunk viszonylag gyors tempóban, a telefonon folyamatosan nézett térképen csak nem akart közelebb kerülni hozzánk.

A növények az ablakokon keresztül törnek felfelé Forrás: Lantos Gábor

Egy biztos, Hundertwasser munkássága legfeljebb csak néhány évtized múlva kerül olyan megítélés alá, hogy arról érzelemmentesen tudjanak beszélni a szakemberek. Mi azonban csak egyszerű turisták voltunk, szóval semmi fakszni meg áltudományoskodás.

Amikor végre felbukkant előttünk a Hundertwasser-ház, nem győztem tátani a számat a csodálkozástól.

És nem csak a hihetetlennek tűnő színorgia vagy éppen az ablakokból, lakásokból növekvő fák, növények miatt. Azon gondolkodtam, mit tennék, ha ebben a házban laknék, és mindennap találkoznék a mester alkotásaival? Valószínűleg egy idő után közömbösen tekintenék a furcsa dizájn szerint újratervezett épületre, és idegbajt kapnék a lent tébláboló rengeteg embertől.

Ide nem lehet csak úgy becsengetni

Hundertwasser munkásságának viszonylag késői szakaszában, a nyolcvanas években fordult a házak újratervezése felé.

Az alkotót hívei szívesen nevezik építésznek.

Miközben a mester a Bécsben található Képzőművészeti Akadémiára mindössze három hónapig járt. Ennél is mulatságosabb, hogy egyetlen napig (!) a párizsi École des Beaux Arts (a világ egyik leghíresebb művészeti iskolája) diákja volt. Az általa Bécsben tervezett épületek száma nulla, az újratervezett házakat viszont az emberek többsége csodálattal nézi.

Sarokház Hundertwasser-módra Forrás: Lantos Gábor

Így voltam ezzel én is. A délután közepén érkeztünk meg a Hundertwasser-házhoz (hivatalos címe Kegelgasse 36-38.), amely körül rengeteg turista forgolódott.

A ház 1985-ben épült.

Ez az egyetlen olyan építmény az osztrák fővárosban, amelynek a tervezésében a mester aktívan közreműködött. Persze kellettek mellé „profik” is, hiszen nélkülük aligha épült volna fel a ház. Josef Krawina és Peter Pelikan véleményét szívesen megkérdeztem volna ez ügyben, de velük nem találkoztam. A nemzetközi tömegturizmus itt is az idegeire ment azoknak a szerencsétleneknek, akik a Hundertwasser-házban laknak. Legalábbis erre utalt a felirat, hogy a házba tilos a belépés, és becsengetéssel se próbálkozzon senki, mert úgysem juthat be.

Bezárt a gumis, kinyitott a csecsebecsés

Amúgy Bécs harmadik kerülete a fővárosnak nem a leglátványosabb része. Ezért is lóg ki a sok-sok régi épület közül a Hundertwasser-ház.

Az épületen összesen 250 fa, cserje és bokor nő.

Persze a helyieket sem ejtették a fejükre, hiszen a ház mellett számos, általam csak csetreszeknek nevezett ajándéktárgyakat áruló bolt található. (Villamosjegyet bezzeg se közel, se távol nem lehetett venni ezen a szombat délutánon.)

Fényképen egy képeslap az ajándékboltban Forrás: Lantos Gábor

A boltok kínálatát végignézve pillanatok alatt arra jöttem rá, hogy Hundertwasser alkotásai felettébb jó üzletnek bizonyulnak. Nálam általában elvi kérdés, hogy az ilyen helyeken nem veszek semmit, mert az évek hosszú során több alkalommal bebizonyosodott, hogy ami a helyszínen szép, az odahaza egy idő után porfogóvá válik. Persze, az egyik ilyen bolthoz is kapcsolódik egy érdekes történet.

Mielőtt ajándéküzlet lett volna, autógumi-szerviz üzemelt a helyén.

Csakhogy annyi turista érkezett ide, hogy a gumisember képtelen volt ellátni a feladatát. Akik kerékcserére jöttek, sosem fértek oda a bolthoz. Az üzletvezető fejéből ekkor pattant ki az isteni szikra. A gumibolt bezárt, az ajándékbolt megnyitott.

A múzeum színes illemhelyén álmodozom

Innen csak ötperces séta a Hundertwasser-múzeum, amely az Untere Weissgerberstrasse 13. alatt lelhető meg.

Ennek a háznak az érdekessége, hogy a művész megvásárolta.

Bevallom, a múzeumba nem mentem be, mert előzőleg azt olvastam róla, hogy a tudatosan gyengén megvilágított termekben alig lehet valamit látni a kiállításból. A földszinten található illemhelyet viszont azok se hagyják ki, akiknek éppen semmi dolguk nincs arrafelé. A mester mindent elkövetett azért, hogy dolgaink végzése közben is azon gondolkodjunk, mit és miért csinált.

Dolgom végeztével odakint a villamosra vártam, mert szerettem volna egy képet a piros járműről, amely elsuhan a színes házak előtt. Sikerült.

A villamosból rengetegen figyelik a Hundertwasser-házat Forrás: Lantos Gábor

Bécsben a már említett Hundertwasser-házon és múzeumon kívül két másik helyen találkozhatunk a kissé különc művész keze nyomával.

Az egyik a távfűtést szolgáltató vállalat szemétégetője, a másik a Vindobona sétahajó.

(Vindobona Bécs római kori neve volt.) Magam viszont itt be is fejeztem a kora tavaszi kirándulást Bécs harmadik kerületében. De tudtam, hogy mire a falevelek megjelennek, újra a művész nyomában járok Stájerországban. Az ajándékboltban ugyanis láttam egy képet Hundertwasser stájerországi templomáról.

Horogkereszt Hundertwasser temploma mellett

Így is lett. Eljött a május, és én már Graz felé robogtam. A stájer főváros után nem sokkal (35 kilométerrel nyugatra) az A2-es autópályán tábla jelezte, hol kell lekanyarodni Bärnbach felé.

Ez a kisváros egészen biztosan nem került volna be az útikönyvekbe, ha Hundertwasser nem veszi kézbe a helyi templom feldíszítésének ügyét. Hivatalos neve is van a szent épületnek:

ez a Sankt Barbara-templom.

E színes, formagazdag építészeti elemekkel alkotott építmény láttán még annak is jókedve lesz, aki kissé búskomor hangulatban érkezett a városba. Hagymakupolája aranyozott, az épületet pedig a világ vallásainak és kultúrájának bemutatására szolgáló tizenkét kapu veszi körül. Meghökkenésem itt sem maradt el, hiszen az egyik ilyen kapun a nácik jelképe, a horogkereszt tűnt fel. Mielőtt bárki rosszra gondol, ennek semmi köze nincs Hitlerhez és Németországhoz.

Bärnbach semmiről sem lenne nevezetes, ha nem állna ott egy Hundertwasser-templom Forrás: Lantos Gábor

A horogkereszt ugyanis olyan szent szimbólum, amely a világon több ősi civilizációban megtalálható. Indiában még mindig az egyik legfontosabb vallásos jelképek közé tartozik, főként a buddhizmusban és a hinduizmusban lelünk rá. A buddhistáknál a lemondást jelképezi, és a horogkereszt gyakran feltűnik a Buddhát ábrázoló szobrokon, annak a mellén vagy a lábainál.

A dalai láma trónját is négy horogkereszttel díszítették fel.

A hindu vallásban az éjszaka, a varázslat, a tisztaság és Káli istennő jelképe. Horogkeresztet rajzolnak számlakönyvek nyitott oldalaira, ajtókra, adományokra, vagy belevésik templomaik homlokzataiba. És horogkereszt került ennek a kapunak is a tetejére, amely a bärnbachi templom mögötti sétányon magasodott.

Egy ősi szimbólum a Hundertwasser-templom kertjében Forrás: Lantos Gábor

Maga a templom a II. világháború után épült, de Hundertwasser csak a nyolcvanas években tette rá a kezét. Az akkori felújításban aktívan közreműködött. Hundertwasser egy későbbi interjújában elmondta, hogy egyik nagy vágya volt egy „saját” templom áttervezése Ausztriában. Bärnbach illetékeseit nem kellett sokat győzködnie, az elöljárók szinte az első szóra engedélyezték a mester terveinek megvalósítását.

Sokan csak a templom miatt jönnek el ebbe az unalmas kisvárosba Forrás: Lantos Gábor

Valószínűleg tudták, hogy évtizedekkel később éppen ezért látogatnak majd tömegek az amúgy kissé jellegtelen bányászvároskába. Igazuk lett, hiszen én is ezért jöttem. Máskülönben valószínűleg soha nem tévedek be Bärnbachba.

WC-n lévő zarándokhely

Amikor a második Hundertwasser-kirándulásról hazatértem, olvastam egy kicsit az alkotó életéről. Azt talán kevesebben tudják, hogy a távoli Új-Zélandot második hazájának tekintette. Halála is ehhez az országhoz köthető, hiszen 2000-ben a Queen Mary II. nevű hajón, nem messze az új-zélandi partoktól hunyt el. Hogy mennyire fontosnak tartotta életében Új-Zélandot, arra bizonyság egy nyilvános illemhely megépítése a senki által sem ismert Kawakawa nevű faluban. Ha valaki egy nyilvános illemhely megtervezésével helyez fel a világtérképre egy más nevezetességgel nem bíró új-zélandi kistelepülést, az tényleg kalaplengetést érdemel. A WC egyfajta Hundertwasser-zarándokhellyé vált, de valljuk meg, Bécsbe azért jóval egyszerűbb elutazni, mint a kawakawai toaletten ücsörögni. Még néhány Hundertwasser-alkotás a teljesség igénye nélkül: a roiteni skanzen, az oszakai (Japán) gyermekpláza vagy a wittenbergi Martin Luther Gimnázium. A felsorolás nem teljes. A mester életműve azonban ennél kerekebb és teljesebb talán nem is lehetne.