A Wizz Air is kipróbálja a bádogcsarnokot

A szükséges engedélyek megérkezése után a múlt héten megnyitotta kapuit a budapesti repülőtéren a fapados beszállítási procedúrához szükséges egyik új bádogcsarnok, szerdán pedig már a 2B terminálról induló, tehát az útlevél-ellenőrzésen áteső utasok is megismerkedhettek a gyalogos géphezjutás élményével.

Tavaly ősszel nagy felháborodást váltott ki az utasok körében, hogy a Budapest Airport a spórolni kívánó fapados légitársaságok kérésére sátras beszállítási rendszert alakított ki a betonplaccon. A sátor a közelgő tél miatt azonban eleve csak ideiglenes megoldás volt, az állandó csarnokot az engedélyeztetési procedúra lassúsága miatt nem lehetett a hideg beállta előtt felhúzni. Az utasokat a sátrak elbontása után átmenetileg busz vitte ki a fapados társaságok gépeihez, de áprilisra megépültek a véglegesnek szánt, könnyűszerkezetes épületek, mostantól pedig ezekben végzik az ilyen járatok beszállítását.

Beszállásra váró utasok az új bádogépület előtt

A sátras megoldás örökébe lépő csarnokkal kapcsolatban az volt a legfőbb kérdés, hogy a legnagyobb budapesti légitársaság bevállalja-e, vagy sem, hogy utasait onnan szolgálja ki. A Wizz Air végül - korábbi információinknak megfelelően - úgy döntött, hogy igen, de nem teljesen, és nem biztos, hogy véglegesen.

Amikor tavaly ősszel a sátraztatás beindult, a Wizz akkor is kipróbálta ezt a megoldást, majd pár nap után visszavonulót fújt. Akkor főleg az elégtelelen szolgáltatásokra hivatkoztak, illetve az utasok magasabb igényszintjére. Tény, hogy a reptér betonján történő több néhány száz méteres gyaloglás, majd gépbe történő beszállást megelőző, akár 15-20 perces dekkolás az ideiglenes sátorban nem növelte az utaskomfortot, de a Wizz buszoztatáshoz történő visszatérését konkurensei nem követték. A messze leggyengébb szolgáltatást nyújtó légitársaságnak számító Ryanair mellett maradt a sátornál az easyJet is, noha a fapadosok között egyértelműen magasabbra pozicionálja magát az ultra low-cost Wizz Airnél.

A véglegesnek látszó könnyűszerkezetes csarnok ugyanúgy a nagy betonplacc közepén áll, mint a korábbi sátor, túlságosan sok extra szolgáltatást nem lehetett elvárni tőle a korábbi megoldáshoz képest. Ülőhely továbbra sincs, alapszintű vécé, jobb légkondicionálás, valamint néhány étel és italautomata jelenti a színvonal megugrását. Ennyi mégis elég volt a Wizz Airnek ahhoz, hogy visszatérjen ehhez a megoldáshoz.

Beszállásra váró utasok az új bádogépület előtt

Az okoról Daniel de Carvalho, a Wizz kommunikációs igazgatója kérdésünkre azt mondta, hogy az új fapados beszállítórendszer költsége hasonló, mint amit az 1-es terminálon fizetett a cég annak bezárása előtt. Emlékeztetett arra, hogy cége segített a reptér költségeinek csökkentésében azzal, hogy vállalta a költözést a kettesre, és jelentősen növelte járatai számát a Malév csődje után, de azt nem fogadja el, hogy a terminálváltás magasabb költséget jelentsen.

Daniel de Carvalho szerint az Oktoberfest-stílusú sátraknak nevezett megoldáshoz képest egyértelmű a színvonal emelkedése az új csarnokokban. A Wizz Air számára kiemelt jelentőségű az alacsony költségszint, mert csak ezzel tudják biztosítani az alacsony árakat. Vagyis szerintük nőtt annyit a színvonal és csökkent az ár, hogy újra kipróbálják a fapados beszállítási rendszert. Az igazgató szerint az új csarnok szolgáltatási szintje sem teljesen kielégítő, ezért nem az összes járatot indítják az alapszintű beszállítást nyújtó kapuktól.

A Wizz Air korábban arra is hivatkozott, hogy a működési biztonság sem volt megfelelő a sátraknál, most már ezzel sincs problémája a cégnek. Reptéri forrásaink szerint a Wizz Airnél belátták, hogy a fapados beszállítórendszer az utasoknak általában kényelmetlenebb ugyan, de a gépek fordulóideje ennél a megoldásnál kisebb, ami fontos szempont az egész nap reggeltől estig folyamatosan pörgő gépek késéseinek elkerülésére. Ha az utasokat a saját lábukon hamar kiterelik a csarnokba, s ott várakoztatják addig a pillanatig, amikor felszállhatnak a gépre, az jóval olcsóbb és hatékonyabb megoldás, mint amikor a buszokra kell várni.

Az új épület belülről

Többen úgy vélik, hogy a Wizz Air megpróbálta magát a többi fapadostól megkülönböztetni azzal, hogy jobb szolgáltatást kínál a buszoztatással, ezzel azonban nem nyert annyit, mint amivel többe kerül. Főleg, hogy néha a buszoztatás is irritáló lehet az utasok számára. Igen kényelmetlen például, amikor közel 100 embert zsúfolnak egy buszba, s a korán beszállók 15-20 percig várják nyomorogva a gyenge légkondival üzemelő, tűző napon ácsorgó járműben, hogy az elinduljon végre a gép felé.

A Wizz Air csak járatai egy részét vitte át a fapados beszállítókapukhoz. Kiemelik azt is, hogy a gépre várás idejének nagy részét az utasok a kényelmes terminálban tölthetik, s csak a beszállást megelőzően kell kisétálniuk az utasoknak a bádogcsarnokba.

Az utasélmény valóban nagymértékben függ attól, hogy a gépre történő felszállást megelőzően hány perccel terelik ki az embereket a csarnokba. A légitársaság ugyanis azonnal reklamál, ha a gép személyzete jelet ad a beszállításra, de addigra nincs minden utas a csarnokban, túlesve az okmányok és a poggyászok ellenőrzésén. Ha viszont a földi kiszolgálók túl hamar kezdik a kiterelést, az utasok hisztiznek a hosszú és feleslegesnek érzett ácsorgás miatt.

Beszállítás az új épületben

A Wizz döntésre a részleges bádogcsarnokba költözésről a nyári időszakra szól, ahhoz, hogy télre is az alapszintű beszállítórendszert használják, további fejlesztést várnak. Nem a Wizz azonban az egyetlen légitársaság, mely most változtat, és az alacsonyabb szintű, de olcsóbb szolgáltatást kéri. Az easyJet, a Ryanair és a Jet2 mellett a charter/fapados KLM-leány, a Transavia is gyalogoltatja utasait, de például a Norwegian és a Germanwings marad a buszoknál.

Persze az alapszintű gyaloglós beszállítás minősége teljesen más az egyes légitársaságoknál annak függvényében is, hogy a helyleosztás előzetesen történik, vagy "aki kapja marja" alapon rohamozzák az utasok az ülőhelyeket. Mára a két ultra fapados, a Ryanair és a Wizz Air kivételével az összes cégnél megvan az utas helye már a beszállás előtt, ezért senkinek sem érdemes tolakodnia, ráér kényelmesen kisétálni a terminálból a csarnokba akkor, amikor már láthatólag minden más utas megtette ezt. Legutóbb az easyJet tért vissza a hagyományos beszállítási rendszerhez.

A légitársaságok igényei alapján kialakított fapados beszállítórendszer indulása jól mutatja a piac Malév-csőd utáni átalakulását. Két éve a diszkont légitársaságok arányát tekintve Budapest az európai középmezőny alsó régióiban volt, mára viszont lényegében dobogós: alig van más nagy reptér Európában, ahol a fapadosok átvették a vezetést, s bőven 50 százalék feletti részesedést értek el. Nagyon úgy tűnik, hogy az adófizetői pénzből fenntartott nemzeti légitársaság kiesése után a kereslet nagy része az alacsony árakra irányul, ennek viszont egyenes következménye, hogy az utasoknak el kell fogadniuk az alacsonyabb szintű reptéri szolgáltatást is.