A kis település hírnevét 1981-ben alapozta meg Morton Walker orvos-szakújságíró, aki egy egész könyvet szentelt a vilcabambaiak rendkívüli egészségi állapotának. Aki itt él, írta, nem szenved rákban, szív- és érrendszeri megbetegedésben, nem kap agyvérzést, májzsugorodást, és még a szenilitás sem veszélyezteti. Ezért aztán a vilcabambaiak tíz-húsz évvel tovább élnek, mint az átlag európaiak vagy amerikaiak, nem ritka, hogy átlépik a bűvös százéves korhatárt.
Walker úgy vélte, a völgylakók az ásványokban rendkívül gazdag ivóvíznek köszönhetik jó egészségüket. Két antropológus kutató azonban más eredményre jutott. Miután hosszabb időt töltöttek a faluban és sokat beszélgettek az ott élőkkel,
rájöttek, hogy sokan elég szabadon kezelik a születési dátumukat.
Akkor még csak azért tódítottak, mert a rendkívül magas kor tiszteletet váltott ki a környezetükből. Később pedig, amikor kiderült, hogy matuzsálemnek lenni nem is rossz biznisz, mert ide vonzza a turistákat, még egy jó okuk lett arra, hogy százhúsz évesnek vallják magukat.
Ennek ellenére elég egy kiadós sétát tenni Vilcabambában, hogy belássuk, tényleg elég magas lehet az átlagéletkor errefelé.
A település hírneve ide csődített egy csomó amerikai nyugdíjast is,
akik nemcsak azért költöztek a „Hosszú élet völgyébe”, mert abban reménykednek, hogy így megérik a századik életévüket, hanem azért is, mert itt kőgazdagnak érezhetik magukat az USA-ból érkező nyugdíjukkal.
Amúgy az itt élők jókedvűek és barátságosak. Egy amerikai nő, aki hosszabb időt töltött Vilcabambában, azt állítja,
sosem hallotta őket veszekedni vagy vitatkozni, viszont annál többet nevetni.
A vilcabambaiak egyöntetű véleménye szerint a hosszú élet titka egyrészt a völgy különleges klímájában rejlik – örök tavasz, egész évben18-22 fok –, másrészt a helyi termények fogyasztásában és a Capamaco folyó ásványdús vizében, amelyből az ivóvizet nyerik. Ugyanakkor abban is egyetértenek, hogy egyre kevesebben érik meg a százat, amiért a külső hatásokat okolják, elsősorban az egészségtelen táplálkozás terjedését.
A városka legidősebb lakója, José Javier Delgado Jaramillo 106 éves. Felesége, María Mercedes Retete 92. 75 éve házasok. José hajnali 5:30-kor kel, és pontban este 7-kor fekszik, napközben a kertjét műveli.
Hat gyerekük van, és negyven unokájuk,
állítólag mindnek tudják a nevét. „A lányom, Sarah a rekorder 11 gyerekkel” – mondja José. Amikor pedig arról kérdezik, mi a hosszú élet titka, azt feleli: „Sok zöldség és gyümölcs. De hogy miért kaptam ilyen hosszú életet, azt csak a Jóisten tudja.”