A 39 éves világutazó 10 éves korában veszítette el látását. Utolsó vizuális élménye, amelyre világosan emlékszik, egy naplemente volt a szülővárosában. Utána azonban megtanult egyedül közlekedni, amikor tinédzserként speciális iskolájába járt. Később fejébe vette, hogy meglátogatja a világ összes országát, ami szerinte
"a létező legnagyobb kihívás egy vak ember számára".
Első külföldi útja 2000 márciusában New Orleansba vezetett, azóta már az Egyesült Államok mind az 50 tagállamában megfordult. Érdeklődése az ország iránt nem véletlen: egyetemi diplomáját is amerikanisztikából szerezte 2001-ben. „Utam New Orleansba ráébresztett, hogy meg tudom csinálni egyedül – idézte őt első élményeiről a Daily Mail. – Magam voltam, nem tudtam, merre menjek, és ez nyomasztóvá vált.
De vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam magamnak, folytasd."
Azóta 125 országban járt már a világ hét kontinensén. Meglátogatta Dél-Amerika összes országát és Kanada mind a tíz tartományát.
Útjai során sok mindent kipróbált a japán konyhától az elefántlovaglásig,
Maliban egy katonai puccsot is átélt, Kenyából Etiópiába belépve pedig letartóztatták egy teherautó húsz másik utasával együtt.
Barátnőjét, az ugyancsak vak Tatianát Görögországban ismerte meg 2009-ben. Vele látogatott el Magyarországra is 2017 szeptemberében. Budapesten kívül jártak Esztergomban, Székesfehérváron, Miskolcon és a diósgyőri várban is a blogjára feltett fotóalbum szerint.
Útjait abból a havi magánnyugdíjból fizeti, amelyet apjától örökölt. Ő akkor halt meg, amikor Tony még csak 16 éves volt.
De útjain egyébként sem él nagy lábon.
Olcsó hostelekben száll meg vagy kanapészörfözik, és tömegközlekedéssel utazik, amikor csak lehetséges. Útjairól két könyvet is írt Tony the Traveller írói néven, és blogján is beszámol kalandjairól.