A Szent Gellért téren légkalapácsok törték a betont, a nyár kellős közepén felszedett villamossínek, áthatolhatatlan kerítéslabirintusok és munkagépek fogadták a járókelőket. Bennünket azonban ez egyáltalán nem zavart, ugyanis képzeletben már egész máshol, pontosabban egy más korban jártunk. Valamikor a 19. század elején, amikor a Gellért-hegyen villák helyett még szőlőültetvények sorakoztak, a Szent Gellért tér pedig csak egy jelentéktelen, város széli placc volt.
Az Imagine Budapest gellérthegyi kultúrtörténeti sétáját Szefcsik Zsolt lelkes lokálpatrióta vezette, aki szerint
Budapest a világ egyik legizgalmasabb városa.
Összehasonlítási alapja pedig van bőven, hisz hegedűművészként már a fél világot bejárta. Ezen a túrán a környék jól ismert látnivalóit kihagytuk, nem mentünk fel a Citadellához, nem gyönyörködtünk a panorámában, inkább az érdekes történetek és a finom részletek kerültek előtérbe. Ezekből pedig a Gellérthegyen akad bőven.
A Szent Gellért téren a 19. század végéig még csupán egy-két épület állt. Az egyik a Sáros-fürdő volt, amely gyógyító iszapjáról kapta a nevét. A Gellért-hegyi források már a kora középkorban is ismertek voltak, a törökök Acsik ilidzse (nyílt, szabad fürdő) néven működtettek itt fürdőt. A Sáros-fürdő hiába volt népszerű, 1894-ben lebontották, mert útban volt a Ferenc József-híd építésekor.
A Gellért-hegy lejtőit évszázadokon át szőlőültetvények borították.
Ma már erre csak az utcanevek utalnak, meg egy emlékoszlop. A hegyen főleg fehérbort készítettek budai zöld és kéknyelű fajtából. A budai borok a 18. században már olyan népszerűek voltak, hogy hamisították is őket. A Gellért-hegy ültetvényeit a 19. század végi filoxérajárvány pusztította ki.
Az Amerikából indult gyökértetű néhány évtized alatt letarolta Európát, 1875-ben ért Magyarországra, és húsz év alatt elpusztította a szőlőültetvények több mint felét. A szőlőt nem telepítették újra, és mivel ekkor a hegy már hadi terület sem volt többé, semmi nem állt az építkezések útjába.
A századforduló környékén megindult a hegy beépítése.
A túrán megálltunk néhány villánál, amelyek az elsők között épültek a hegy aljában. A szecessziós épületek némelyikének szépsége mára kissé megkopott, de még így is felfedezhetők a míves részletek. Szecessziós stílusban épült például a híres Műteremház vagy Művészház, ahol olyan neves művészek éltek és alkottak, mint Madarász Viktor, Czóbel Béla vagy Rippl-Rónai József.
A ház közelében áll egy kis neobarokk villa, amelynek építtetője báró Wenckheim József volt.
A Wenckheim családé volt szinte az egész mai Békés megye.
Ybl Miklós tervei alapján ők építtették például a csodaszép szabadkígyósi kastélyt, de a pesti belvárosban álló, gyönyörű Wenckheim-palota is a család tulajdonában volt. Az épület ma a Szabó Ervin Könyvtárnak ad otthon. A bájos gellérthegyi villa nemcsak szép, de nagyon modern is volt, a kertben pedig a báró saját benzinkútjánál tankolhatta meg automobilját.
A túrán számos érdekes történetet hallhatunk a környék múltjáról, például a Lágymányosi-tó körül kialakított vigalmi negyedről. Ott, ahol ma a Műegyetem, az ELTE és az Infopark épületei állnak, a 19. század második felében egy tó terült el. A folyószabályozások során ugyanis ezt a területet rendezték először. Itt, a Gellért-hegytől délre a Duna hirtelen kiszélesedett, 300 méteresről akár egy kilométeresre is.
A sekély, zátonyokat rejtő meder
nemcsak a hajózást veszélyeztette, de komoly árvízveszélyt is jelentett.
A folyó itt könnyen befagyott, és az egymásra torlódó jégtáblák elzárták a víz útját. Ez történt az 1838-ban pusztító pesti árvíznél is. A munkálatok során a Gellért-hegytől délre megépítették a Kopaszi-gátat, amellyel levágták a folyó Dél-Budánál kiszélesedő, jobb parthoz közeli részét. Így alakult ki 1880 körül a Lágymányosi-tó.
A tóhoz kötődik a város legnagyobb vigalmi negyedének létrehozása 1896-ban. Konstantinápoly Budapesten – így hirdették a nagyreményű mulatónegyedet, amelynek megnyitását a millenniumi ünnepségekhez igazították. Az ötletgazda Somossy Károly, a pesti éjszaka ismert üzletembere volt, aki
a tó partjára igazi keleti hangulatot álmodott minaretekkel, tevékkel, bazárokkal,
török kávéházakkal. Még az Hagia Szophia utánzatát is felépíttette.
Somossy annyira bízott a terv sikerében, hogy jelentős kölcsönöket vett fel, hogy finanszírozni tudja az építkezést. Egy dologgal nem számolt csak, a tó körül hemzsegő szúnyogokkal. A rovarok nyár végére elűzték a vendégeket, Somossy pedig csődbe ment.
Bár a tervek már korábban elkészültek, a Gellérthegy emblematikus épülete, a Gellért Gyógyfürdő és Szálló csak a háború után, 1918-ban nyitotta meg kapuit.
Hamarosan a kor egyik felkapott helye lett.
Ez volt az első luxus kategóriájú szálló és fürdő, ahol a következő évtizedekben számos híresség fordult meg a holland királynőtől az indiai maharadzsákon át a híres magyar művészekig.
Pusztai Sándornak, a fürdő egykori úszómesterének jóvoltából a hírességek egy részéről fotó is készült. A különleges képekből, amelyeken például Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, Tolnay Klári vagy Karinthy Frigyes látható, 2012-ben kiállítást is rendeztek Miniszterek gatyában címmel.
1923-ban a Gellért Szállóba már nemcsak automobillal érkezhetett az úri közönség, de akár repülővel is.
Ekkor nyitott meg ugyanis a kor nagy szenzációjának számító dunai hidroplánkikötő.
Kezdetben az utasok csak a környéken tehettek sétarepülést, később már a Balatonra vagy akár Bécsbe is elrepülhettek.
A túra során sétáltunk egy kicsit a Bartók Béla út elején is, amely a századfordulótól kezdve – akkor még Fehérvári út néven – igazi művésznegyeddé vált.
A bérházak tetején műtermeket alakítottak ki,
az egyikben alkotott például Csontváry Kosztka Tivadar. Az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, amely 2010-ben nyílt meg újra, a budai szellemi élet központja volt.
Ez elsősorban a Karinthy házaspárnak volt köszönhető, akiknek törzshelye lett a kávéház. Naponta fogadóórákat tartottak itt, még az otthoni telefonjukat is átirányították ide. A kávéházi asztaloknál
gyakran megfordult Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Füst Milán vagy Rejtő Jenő,
de 1936-ban Móricz Zsigmond is itt várta azokat, akik találkozni óhajtottak vele, például József Attilát is.
A két és fél órás túrán nem tettünk meg nagy távolságot, mégis úgy éreztük, hosszú utat jártunk be. A Gellérthegyen ugyanis szinte minden épületnek messzire nyúló, izgalmas története van. Bár sokak szerint a jelenben Pest ezerszer izgalmasabb hely, mint Buda, a múltra ez aligha igaz.