További képekért bátran kattintson a piros, talán anno ikervonalas, telefonra
Ezért a tapolcai piacot mi sem akartuk kihagyni. Gyakorlatilag az első standon kifogtunk három inget 1200 forintért, amelyek közül az egyik szinte teljesen új, a másik kettőt pedig minimum 5-6 ezer forintért vehettük volna meg valamelyik street fashion üzletben. Ez az árfekvés azonban itt drágának számít, egy rutinos helyi turkáló asszony szerint. "Maximum 200 forintot kellett volna adni értük darabonként. Igaz, nyáron az árusok nem szeretnek annyira alkudni, a külföldiek miatt."
Egy turistának igazi kultúrsokk
Továbbmegyünk, és bár kezdetben, néhány árus meglátogatása után esélytelennek tartjuk, hogy végigjárjuk a többi húsz, hasonló "standot", mégis továbbmegyünk. Pedig az állandó hajolgatás tényleg nem kellemes a tűző napon. A ruhák nagy része ugyanis - akárcsak a többi műszaki cikk, régiség, játék, cipő - mind a földön van, kiterített lepedőkön és ponyvákon. A szezonalitás itt nem tényező, bundát, síruhát és téli csizmát is lehet venni a nyár kellős közepén.
Árulnak azonban bútorokat, táskákat, hálózsákot és komolyabb túrafelszerelést is, de láttunk feltekercselt és kiterített szőnyeget, edénykészletet, használt könyveket és wc csészét is. Felújításra szoruló biciklit már 5-10 ezer forintért kaphatunk, egy teljes ülőgarnitúráért 25 ezret, egy bundáért pedig 5 ezer forintot kérnek el, de a márkás túrabakancsot már kétezerért is nekünk adnák, csak vigyük. Azt is megfigyeltük, hogy amíg a ruhahalmoknál egyértelműen a nők a főnökök, a bútorok, műszaki cikkek és fűnyírók árát szinte kizárólag a férfiak határozzák meg. Ha arról van szó, még a kiszállítást is megoldják, és állítólag visszacserélik a hifit, ha nem működik.
Egy nyugatról érkező turistának mindenesetre komoly kultúrsokk lehet ez a látvány, főleg akkor, ha tanúja lesz néhány kisebb perpatvarnak, ami valójában inkább vicces, mint veszélyes. De látszatra nagyon szeretik, mert ezen a piacon is képviseltetik magukat szép számmal.
Van, aki innen pakolja tele gardróbját
Mert itt vásárolni egyáltalán nem ciki, sőt, a helyiek azt mondják, hogy a tehetősebbek is gyakran kijönnek körülnézni, hiszen olykor márkás, egyedi ruhákra és lakberendezési tárgyakra lehet bukkanni. Akinek van türelme, egy teljes gardróbot összeválogathat tizedáron. Alkalmi idegenvezetőnk, a harmincas éveiben járó Anna is innen frissíti a ruhatárát. Budapesten dolgozik, és gyakran kell különféle rendezvényeken megjelennie - az itt talált darabokkal 80 százalékban meg tudja oldani a ruhavásárlást, ráadásul tapasztalatai szerint a 10-20 éves ruhák minősége sokkal jobb, mint a plázákban kapható daraboké. Egyik ismerőse például innen szerezte be nyaralója rusztikus stílusú bútorait, de retró cuccokért egyébként is sokan járnak ide.
Az árak az időjárás függvényében változnak
Próbafülke nincs, ezért nem árt, ha az ember meg tudja becsülni a saját méreteit, de az is jó, ha visz magával egy hosszú szoknyát és ez alatt oldja meg a ruhacserét. A ruhák 200-500 forintba kerülnek, a nadrágok és a kabátok ennél valamivel drágábbak. Ha azt tapasztakjuk, hogy1000-2000 forintnál többet kérnek tőlünk ezekért, valószínűleg már kiszúrták, hogy kezdők vagyunk. Ezért azt tanácsoljuk, hogy ebben az esetben legyünk határozottak és alkudjunk! Kivéve akkor, ha úgy érezzük, tényleg nem tudunk élni az adott ruhadarab nélkül, tanácsolja a szomszéd stand mellől egy másik profi. "Ha elered az eső, és gyorsan össze kell pakolni az árusoknak, az árak hirtelen a mélybe zuhanhatnak. Arra is volt már példa, hogy 100 forintos darab áron sikerült bevásárolnom."
Nem mindig lehet alkudni
A ruhahalmok és dobozok között gyerekek futkosnak, az árusok napernyők alól figyelik a terepet. Ha az ember talál valamit, először is ki kell derítenie, hogy kihez tartozik a kupac, aztán lehet tárgyalni az árról. Van, akinél akár az eredeti ár felére is le lehet alkudni az áhított dolgot, és van, akinél nagyon nem. Mi kifogtuk a 'királynőt'. A termetes roma asszony több évtizedet lehúzott már itt, arcán tisztán látszik, hogy egyáltalán nem hatja meg az sem, ha blöffölünk és visszadobjuk a pólót a többi közé. Nem enged a helyi viszonylatokban magasnak számító árból. Végül akármilyen kínos, visszamegyünk, újra feltúrjuk a kupacot, és megvesszük azt a pólót ötszázért.
A szomszédok nem örülnek a piacnak
A lomizás ma már nemcsak a romák megélhetési forrása. Több család él ugyanis ebből a környéken, ami itt azt is jelenti, hogy lomtalanításra ítélt ruhákat, bútorokat, háztartási eszközöket hoznak be külföldről, majd a hazai bolha- és ócskapiacokon adják el ezeket.
A használtcikk-piac többször is költözött az elmúlt években. Eredetileg a kertváros határán levő régi piacon volt, ahol kinőtte a területet. Már nem lehetett parkolni, a lakók pedig nem bírták a zajt és a tömeget. Ezért a piacot a Déli elkerülő út mellé száműzték, ahol már nagyobb területen és kulturáltabb körülmények között lehet keresgélni. Kiépített parkoló, büfé és mosdó is van, ráadásul az árusok egy része az árkádok alatt, árnyékban árulhatja portékáit. A közelben lakók mindenesetre ettől a megoldástól sincsenek elragadtatva, tavaly panaszt is emeltek az önkormányzatnál a zaj és a por miatt.
A garázsvásár és a termelői piac is jó program
A tapolcai használtcikk-piac minden évszakban üzemel, kedden, csütörtökön és pénteken reggeltől délig, csak zuhogó esőben és hóban nem jönnek az árusok. Érdemes azonban korán érkezni, mert 11 óra körül már sokan pakolni kezdenek, főleg akkor, ha nagy a meleg.
Aki egy kicsit is kedvet kapott a turkáláshoz, piacozáshoz, az a tapolcainál még nagyobb kínálatot talál a kb. 30 km-re levő Devecserben. A Tapolca melletti Lesenceistvándon pedig családi házaknál tartanak folyamatos "garázsvásárokat", de a Balaton környéki termelői piacokon is találunk régiségeket, használt ruhákat. Jó böngészést!