Rászámolnak az euróra

Fordulópontnak ítélik az Európai Unió december 8-án kezdődő következő csúcstalálkozóját európai politikusok és piaci szakértők, akik szerint tíz napon belül akár meg is pecsételődhet az euró sorsa. A piacok megnyugtatásához és a válság kezeléséhez az Unió átszabására van szükség.

Kritikus pontra érkezett az eurózóna adósságválsága, ezt már a vezető uniós politikusok is elismerik. Olli Rehn, az Európai Bizottság pénzügyi biztosa az eurózóna keddi pénzügyminiszteri találkozóját követően szerda reggel úgy fogalmazott: "most léptünk egy kritikus, tíznapos időszakba, amely során az Európai Uniónak határoznia kell a válságra adott válaszról". Hozzátette, hogy nincs egyszerű megoldás, ami kivezet a válságból.

Olli Rehn szavai több jelentéssel is bírnak: egyrészt azt tükrözik, hogy az eurózóna kedden sem tudott megállapodni a válságkezelésről, másrészt viszont azt is, hogy az Európai Uniónak tíz napja maradt megmenteni az eurót. December 8-9-én tartják Brüsszelben az Unió legmagasabb szintű találkozóját, az Európai Tanács ülését, amelyen az országokat az állam- és kormányfők képviselik.

Ez a csúcs több európai politikus és piaci szakértő szerint is fordulópontot jelenthet az Unió történetében, de a szükséges döntésekig hátralévő időszak piaci folyamatai is kritikusak lehetnek. Ezért döntött úgy szerdán az amerikai, a kanadai, a brit, a japán, a svájci és az európai jegybank arról, hogy közös lépéssel igyekszik elejét venni a pénzpiac kiszáradásának, és pénzügy-politikai eszközökkel (pénzpumpával) próbálja letörni a magas kötvényhozamokat.

"Ez az utolsó esélyünk"

A december 8-9-i uniós ülésnek azért van jelentősége, mert az Európai Tanács hozzájárulása szükséges az uniós alapszerződések módosításához, vagyis amennyiben a politikusok átszabnák az Európai Uniót, ez az ülés adhatja meg ehhez az engedélyt.

"Ez a találkozó tényleg az utolsó esélyünk" - fogalmazott a Financial Timesnak egy névtelenül nyilatkozó uniós tisztségviselő, aki egyben kiemelte, Németország és Franciaország továbbra is szemben áll egyes kérdésekben. Franciaország a bankjaiért aggódva bőkezűbben bánna a bankok feltőkésítésével, mint Németország, és lehetővé tenné, hogy az Európai Központi Bank (EKB) megnyissa a pénzcsapot, amit Berlin az inflációs veszélyre hivatkozva hárított el eddig.

Németország a pénzcsap helyett a közös gazdasági kormányzás erősítését javasolja, ami azonban a gyakorlatban a költségvetési politikák uniós szintű felügyeletéhez vezetne. Ezt javasolta a múlt héten az Európai Bizottság is: a tagállamok kormányai csak olyan költségvetést terjeszthetnének a hazai parlament elé, amelyre Brüsszel már áldását adta. Egy ilyen lépés azonban a nemzeti szuverenitás további feladását jelentené, ezért komoly politikai konszenzust igényel - ezért lehet szükség a tíznapos halasztásra.

"Ha valami nagyon drasztikus nem történik..."

A szétesés veszélyére hívta fel a figyelmet vasárnapi publicisztikájában Wolfgang Münchau, a Financial Times újságírója, a lap német kiadásának egyik alapítója. Úgy érvelt, az euró megmentését célzó eszközök maguk is hozzájárulnak a közösség erodálódásához, mivel az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) maga is a tagállamok garanciáiból, elkötelezettségeiből áll. Vagyis azzal, hogy a görög, a portugál majd olasz és spanyol aggodalmak Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát és Ausztriát, vagyis az eddig stabilnak hitt országokat is magukkal rántják, az EFSF maga válik a válság közvetítőjévé. "Ha valami nagyon drasztikus nem történik, az eurózóna nagyon gyorsan felbomolhat" - jelentette ki.

Münchau úgy értékelt, hogy az eurózóna válsága új szakaszba érkezett a múlt héten, a fokozódó krízis a szigorúbban gazdálkodó országokat is eléri, amit szerinte a sikertelen német kötvénykibocsátás és az olasz, illetve spanyol kötvényhozamok megugrása mutatott. Németország november 23-án 3,9 milliárd eurónyit tudott eladni 10 éves kötvényeiből, pedig 6 milliárd euró értékben akart volna kibocsátani. A Financial Times szerint a befektetők az eurózóna felbomlása miatti félelem miatt nem vették a német papírokat.

Olaszországon egyensúlyoz Európa

Az eurózóna korábban a görög állam óriási mértékű eladósodása miatt kapott sebeket, július eleje óta azonban az olasz országkockázat emelkedése jelezte, hogy a válság átterjedt a nagyobb gazdaságokra is. Az olaszországi csőd valószínűségét kifejező CDS-mutató július elején még 180 pontnál járt, novemberben azonban már átlépte az 500 pontos határt is, sőt rövid időre megközelítette a 600 pontot.

A Guardian értesülése szerint az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank készített egy bizalmas jelentést, amely arra figyelmeztet, hogy Olaszország a fizetésképtelenségbe sodródhat, ha a frissen kinevezett Mario Monti olasz miniszterelnök kormánya nem hajt végre az eddigieknél drasztikusabb reformokat.

Forrás: Spiegel

Olaszország 3 éves állampapírjainak hozama 8 százalék közelébe került kedden, de a 10 éves papírok hozamszintje is 7 százalék fölött volt a keddi kibocsátásnál. Görögország, Portugália és Írország akkor kért uniós segítséget, amikor tartósan 7 százalék fölé került állampapírjaik hozamszintje. A spanyol 10 éves papírok hozama 6,39 százalék volt szerdán. Az eurózóna második, harmadik és negyedik legnagyobb gazdaságát jelentő Franciaországnak, Olaszországnak és Spanyolországnak hatalmas összegekben kell megújítania hiteleit a következő hónapokban (lásd ábránkat), ami 7 százalék közeli vagy efölötti hozamszintek mellett egyet jelentene az adósságspirállal.

Az IMF-hez fordul az EU

Az eurózóna pénzügyminiszterei kedden elsősorban arról tárgyaltak, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az EFSF-et. Megállapodás ugyan született, de a végleges tervek kidolgozására adott tíznapos halasztás miatt ennek kisebb jelentősége lett. A keddi egyezség szerint az EFSF 20-30 százalék között adhat garanciát a tagállamok által kibocsátott új kötvényekre, miközben létrehoznák a társalapokat (Co-Investment Funds - CIF), amelyekbe magántőkét is bevonnának. A CIF-ek mind a frissen kibocsátott kötvényekből, mind a másodlagos piacon vásárolhatnának papírokat, sőt a bankok feltőkésítésében is részt vehetnének - ezzel segítenének az egekbe szökött hozamok letörésében.

A megállapodás önmagában pozitív üzenet lenne a piacoknak, bizonytalanságot okoz azonban, hogy nem tudni, mekkorára nőne az EFSF jelenleg 440 milliárd eurós kerete (amely valójában már kisebb, mert Írország, Portugália és a második görög csomag ebből kap forrást). A korábbi tervek szerint 1000 milliárdosra növelték volna a keretet, de ez kétséges, hogy teljesül-e, mivel attól is függ, hogy a magánbefektetők mekkora arányban vesznek részt a mechanizmusban.

A kritikus tíz nap menetrendje

A Financial Times (FT) összeírta, milyen fontos események, találkozók várhatók a december 8-9-i EU-csúcsig.

December 1. - Nicolas Sarkozy beszédet tart. A piac azt várja, a francia elnök elmagyarázza, hogyan javítana a francia gazdaságon, és hogyan kezelné az eurózóna válságát.

December 2. - Sarkozy David Cameron brit kormányfővel találkozik Párizsban. A FT szerint itt a francia elnök azt próbálja majd megértetni Cameronnal, hogy a nem eurót használó tagállamok jogai nem sérülnek majd az eurózóna átalakításával.

December 5. - Várhatóan előáll Mario Monti "szakértői" kormánya az olaszországi deficitcsökkentő és gazdaságélénkítő lépésekkel. A lap szerint az európai vezető politikusok nyomást gyakoroltak Montira, hogy hozza nyilvánosságra terveit még az EU-csúcs előtt.

December 7. - A görög parlament elfogadhatja a jövő évi költségvetést. Ez várhatóan 2,8 százalékos recesszióval számol, így zsinórban az ötödik visszaesést jelentő év következik. Az új költségvetés tartalmazza a második görög segélycsomaghoz szükséges intézkedéseket.

Szintén ezen a napon Angela Merkel és Nicolas Sarkozy Marseille-ben találkozik mérsékelt jobboldali politikai vezetőkkel, hogy megállapodhassanak, mekkora nemzeti önrendelkezésről kell lemondaniuk a sikeres válságkezeléshez.

Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter a Handelsblattnak azt mondta, hogy bár Európának egy olyan alapra lenne szüksége, amely cselekvőképes, az EFSF tervei a befektetők számára túl bonyolultak - ezzel arra utalt, hogy a magántőke tartózkodhat majd a részvételtől. Schäuble elismerte, hogy aligha lesz 1000 milliárd eurós a csomag. A Daily Telegraph ehelyett 500-700 milliárd eurós keretről írt. A Spiegel is hasonló következtetésre jutott, a német lap azt írta, magánbefektetők nélkül 500-750 milliárdos lehet az EFSF "tűzereje". Kétséges, hogy ezek az összegek hatékony segítséget jelentenének, ha egy nagyobb gazdaság, például Olaszország vagy Spanyolország szorulna segítségre.

Az európai vezetők felismerték a mentőcsomag szűkösségét, ezért a Nemzetközi Valutaalap (IMF) bevonását sürgették. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az eurózóna pénzügyminiszteri tanácsát elnöklő politikus bejelentette, hogy keresik a módját, hogyan növelhetnék az IMF forrásait, hogy az aktívabban vegyen részt az európai mentésből.

Bajban a bankok

Az Európai Unió a válságkezelés közben tehát olyan csapdába vezette magát, amelyből most kellene megtalálnia a kiutat, különben a piacok végképp elvesztenék a bizalmukat az európai integráció sikerességében. Az eurózónának egyszerre kell kezelnie a túlzottan eladósodott tagállamok, elsősorban Görögország, Portugália, Írország, Olaszország és Spanyolország fizetési nehézségeit, valamint a bankjait, amelyeket éppen a válságkezelés első szakaszában tömött tele a bajba jutott országok állampapírjaival. A kockázatok növekedése nem csak az európai bankokra jellemző: a Standard & Poor's szerdán 15 nemzetközi bankházat minősített le, de köztük a négy legnagyobb amerikai bank ugyanúgy helyet kapott, mint egyes európai nagybankok.

A bankok nehézségeire utaló jel lehet az EKB keddi tendere is. Az eurózóna központi bankja a piaci szakértők szerint azért vásárol kötvényeket (jóllehet ezt hivatalosan nem ismeri el az intézmény), hogy segítse a hozamok leszorítását, s ezzel pénzt juttat a gazdaságba. Azonban annak érdekében, hogy ne nőjön túlzott mértékben a gazdaságban lévő pénz mennyisége, és ne gerjessze az inflációt, egyhetes betéti tenderein ugyanakkora mennyiségben próbál pénzt bevonni, mint amennyiért korábban kötvényeket vásárolt.

A Marketwatch piaci portál információi szerint ugyanakkor legutóbb 203,5 milliárd euró kötvényt vásárolt, de csak 194,2 milliárdot tudott visszaszívni keddi tenderén. Az MTI által idézett, meg nem nevezett elemzők szerint 2010-ben ötször fordult elő ilyen eset, ami azt jelentette, hogy a bankok a bizonytalanság miatt magas készpénzállományt tartanak maguknál. Vagyis, a 9 milliárd eurós hiányt előidéző tender azt mutathatja, hogy a bankok készülnek a romló gazdasági helyzetre.

A Marketwatch azonban a Forex.com kutatásvezetőjét idézve azt írta, hogy ez valójában a pénzügyi lazítás egy enyhe formája - vagyis egyfajta tudatos magatartás. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jegybankjai nyíltan növelték a pénzmennyiséget, vállalva az infláció megugrását, az Európai Központi Bank azonban kerülni akarja az infláció túlzott emelkedését. A piaci szakértő gondolatmenete azt jelentené, hogy ezzel a rejtett módszerrel nem sérti meg monetáris politikáját az EKB, miközben a gyakorlatban 9 milliárd eurót felejtett a gazdaságban.