75 éves a modern tőzsdei krach

75 évvel ezelőtt New Yorkban érte el mélypontját minden idők legnagyobb tőzsdei válsága, amely később globális világgazdasági recesszióhoz vezetett. A "fekete csütörtök" és a "fekete kedd" egyszerre volt túltermelési és spekulációs krízis és az első, tömegeket érintő tőzsdei krach.

Az 1929. október 24-én, a "fekete csütörtökön" kezdődő tőzsdei összeomlás október 29-én érte el mélypontját: a "fekete kedden" 16 millió részvény cserélt gazdát az árfolyamok 40 százalékos zuhanása mellett. A krízis hat napján a befektetők 50 milliárd dollárnyi veszteséget szenvedtek el. A betétesek - fizetésképtelenségtől tartva - megrohanták a bankokat is, amelyek ezért fizetésképtelenek lettek, és tönkrementek.

1924 és 1929 között a Dow Jones-index értéke négyszeresére emelkedett; a nagy zuhanást követően 35 év telt el, míg a mutató ismét beállította 1929-es rekordját.

Az azóta is példátlan zuhanásnak több oka volt, a BBC elemzésében ezeket ismerteti.

Túltermelés és spekuláció

Az Egyesült Államok az 1920-as évek elején ritkán látható gazdasági fellendülésen ment keresztül: az ország egyaránt profitált a háborút követő újjáépítésből és a technológiai fejlődésből. 1919 és 1929 között megháromszorozódott az amerikai utakon futó autók száma, és míg 1922-ben 60 millió dollárért vettek új rádiókészülékeket az amerikaiak, addig 1929-ben már 843 millió dollárt költöttek a már mindennapivá váló technikai vívmányra. Az iparágak egymás fejlődését generálták: az autóipar sok más ágazatot húzott magával, megindultak az útépítések, míg a rádiók számának növekedése a hirdetési iparágnak adott lökést. Néhány történész úgy véli, hogy az így létrejövő túltermelési válság és a növekedésbe vetett szinte korlátlan hit volt a tőzsdekrach legfőbb oka.

Mások szerint az addig páratlan tőzsdei felfutás mögött részben a befektetési alapok által támasztott kereslet állt. Jó néhány alap átláthatóan és valós befektetési céllal működött, míg számos eleve spekulációra alakult. A befektetések olyan népszerűvé váltak, hogy sok vállalat banki kölcsönből vásárolt részvényt vagy befektetési jegyet. A "fekete csütörtök" előtt mintegy 500 befektetési alap működött a Wall Streeten, az általuk kezelt összeg pedig mintegy 8 milliárd dollár volt, ami mai áron mintegy 850 milliárd dollárt jelentene. Néhány kutató szerint a spekulatív alapok csődje indította meg az eladási lavinát 1929 októberében.

Sok szempontból modern volt a krízis

A "fekete kedden" tetőző tőzsdei krízis volt az első, mely befektetők tömegét érintette közvetlenül: míg 1920 előtt a tőzsdézés a leggazdagabbak és szakértőik passziója volt, addig 1929-ben már egymillió amerikainak volt részvénye. Sokuk ráadásul nem megtakarításaiból, hanem banki kölcsönből vásárolt papírokat.

Jelentős különbség azonban napjainkhoz képest, hogy a New York-i tőzsde összeomlása nem érintette azonnal a világ többi börzéjét, sőt a londoni tőzsdén mérsékelten optimista hangulatot teremtett; a befektetők arra számítottak, hogy az Amerikából menekülő tőke európai részvényeket vásárol majd.

A londoni tőzsde 1929 hátralévő részében még jól tartotta magát, azután négyéves világgazdasági válság következett.