A norvég átlagkereset a legmagasabb

Vágólapra másolva!
Jelentős különbség figyelhető meg a havi bruttó átlagkereseteket tekintve a nyugat-európai országok és a többi európai állam között - derül ki a Gfk Csoport 26 országot vizsgáló felméréséből. Az élen álló Norvégiában 900 000 forintnak megfelelő összeg az átlagkereset, hazánk a középmezőnyben található.
Vágólapra másolva!

Az egy főre jutó, havi bruttó átlagkeresetek tekintetében jelentős különbség van Európa nyugati és keleti fele között. Ugyanakkor az euró paritáson számolt vásárlóerő figyelembevételével más rangsor alakul ki, bár a két "tábor" között így is megmarad a jelentős eltérés.

Az egy főre jutó bruttó átlagkeresetek tekintetében Norvégia vezet a maga 3600 eurós összegével. A második helyezett Németország (3318 euró), míg a harmadik helyen Svájc végzett (2748 euró). Az élbolyban találjuk továbbá Ausztriát, Belgiumot, Finnországot is. Magyarország - 583 eurós, tehát 145 406 forintos átlagkeresetével - a középmezőnyben található, a Visegrádi Négyek közül Lengyelország (592 euró) és Csehország (633 euró) is maga mögé utasította hazánkat. Az Európai Unió eredeti tervek szerinti, 2007. évi bővítése alkalmával csatlakozni kívánó Románia (275 euró) és Bulgária (163 euró) is a sereghajtók közé tartozik, a sort pedig Ukrajna (123 euró) zárja.

A havi átlagkeresetekről szóló országadatok összevethetők a GfK európai vásárlóerő-index felmérésének eredményeivel. A vásárlóerő-index az egy főre jutó, euró paritáson mért, éves jövedelmet jelzi, mely figyelembe veszi - többek között - az árszintek különbözőségét, ezzel elősegítve az egyes országok jobb összehasonlíthatóságát.

A havi átlagkeresetek és a vásárlóerő-indexek összehasonlítása érdekes képet mutat. A legmagasabb havi átlagkeresettel büszkélkedő Norvégiában egy fő éves szinten 16 570 eurót költhet el, míg az egyébként alacsonyabb átlagkeresetet felmutató Svájcban jóval magasabb, 19 554 euró ez az összeg.

Az eltérést a piackutató cég több okra vezeti vissza, így az összehasonlítást alapvetően befolyásolhatják szociodemográfiai változók, például a háztartás nagysága, gyerekek száma, továbbá a felhalmozott vagyon mértéke, a megtakarítások, illetve a megtakarítások szerkezete. A hagyományosan magas szintű pénzügyi befektetési kultúrájáról ismert Svájc esetét megvizsgálva kiderül, hogy - az összeurópai színtéren - meglehetősen magas a pénzügyi befektetésekkel rendelkezők aránya: ötből egy ember rendelkezik részvénnyel, tízből egy ember pedig kötvénnyel. Ez a kulturális eltérés tükröződik egyébként abból az egyszerű tényből is, hogy míg Nyugat-Európában a befektetésekkel nem rendelkezők mindössze a lakosság közel egynegyedét teszik ki, addig ugyanez az arány Közép-Európában eléri a 66 százalékot.

Nagy az eltérés az átlagkeresetek tekintetében második helyezett Németország esetében is, ugyanis az EU legnagyobb tagállama, s egyben vezető gazdasági hatalma vásárlóerő tekintetében csak a tizedik helyen végzett egy főre jutó évi 15 961 euróval.

Magyarország az egy főre jutó 583 eurós havi átlagkeresettel nem fért be az első 20. helyezett közé, vásárlóerő tekintetében pedig még ennél is hátrébb, a 24. helyre szorult. A magyaroknak évente fejenként reálértékben 8096 euró - az összes ország vásárlóerejéből számított átlagnak mindössze 56,5 százaléka - áll rendelkezésére. Összehasonlításképp: a velünk egy időben EU-taggá váló Szlovénia esetében ez a mutató 69,6 százalék, míg a sereghajtó Észtország esetében csupán 43,3 százalék.