Az elvárt adóról szóló szabályozás megsemmisítését az Alkotmánybíróság többek között azzal indokolta, hogy a jogszabály nem tette lehetővé a veszteséges vállalkozásoknak az ellenbizonyítást. Az elfogadott törvénymódosítás az alkotmányossági hibákat úgy küszöböli ki, hogy amennyiben a vállalkozás adózás előtti eredménye nem éri el a törvény által meghatározott jövedelem- (nyereség-) minimumot, akkor választhat: vagy kitölt egy bevallás-kiegészítő nyomtatványt, ami alapján az adóhatóság ellenőrizheti, vagy a jövedelem- (nyereség-) minimumot tekinti adóalapnak.
A jövedelem- (nyereség-) minimum megegyezik a megsemmisített elvárt adó alapjával: társas vállalkozásoknál az eladott áruk beszerzési értékével és az eladott közvetített szolgáltatás értékével csökkentett összes bevételnek, egyéni vállalkozónál a vállalkozói bevétel eladásra beszerzett áruk és az eladott közvetített szolgáltatás értékét meghaladó részének 2 százaléka.
A törvényjavaslat vitája során a kormány csupán egy módosító javaslatot támogatott. Ez az elfogadott módosítás kimondja, hogy amikor az adózó adózás előtti eredménye kisebb, mint az adóalapja, akkor az elvárt jövedelemminimumot is az adóalaphoz kell viszonyítani.
Hatékony ellenőrzést szeretnének
Amikor a vállalkozó adóalapja nem éri el az elvárt minimumot, akkor saját döntésén múlik, hogy kitölti a bevalláskiegészítő nyomtatványt, vagy megfizeti az adót. A bevalláskiegészítő nyomtatványon a vállalkozásoknak többek között számot kell adniuk majd arról, hogy milyen irodát bérelnek, milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe, milyen személyi jellegű kifizetéseik vannak, mennyi kölcsönt adtak vagy kaptak az adóévben stb.
A nyomtatványt az adóhatóság a feldolgozza, és kockázatelemző program alapján adóellenőrzésre választja ki azokat a vállalkozásokat, ahol alapos okkal feltételezhető, hogy a tevékenység kimutatott eredménye a bevételek eltitkolásának vagy szabálytalan költségelszámolásnak a következménye. Az ellenőrzésnél az adózó köteles bizonyítani, hogy az adóellenőr által kétségbe vont gazdasági események valóban megtörténtek, és a költségek ténylegesen a vállalkozás érdekét szolgálták.
Becsléssel fogják megállapítani az adóalapot, ha az adózó nem tudja bizonyítani ez utóbbit, illetve azt, hogy a bizonylatai valós gazdasági eseményekről szólnak. Az ellenőrzés folyamán az adóhatóság megvizsgálhatja, hogy az egyéni vállalkozó, a vállalkozás magánszemély tulajdonosa, illetve a vállalkozásban közreműködő személyek életvitelének biztosításához szükséges kiadásokra a vállalkozásból megszerzett jövedelem nyújthatott-e fedezetet.
Amennyiben pedig az ellenőr azt állapítja meg, hogy a vállalkozás eredménye és az abból származó jövedelem valószínűsíthetően nem nyújt fedezetet az életvitelhez szükséges kiadásokra (ráfordításokra), befektetésekre, kötelezi az érintettet, hogy bevallását egészítse ki.