Relatív, hogy mit jellemzünk keménynek. Úgy érzem, hogy sokkal erősebb vagyok, mint 2010-ben, talán politikusként és emberként is sokat értem. Ha azt nézzük, hogy közelebb vagyunk-e ahhoz a célhoz, hogy a programunkat megvalósítsuk, mint 2010-ben, akkor igen, és szerintem ez a fontos.
Annál a kijelentésnél, hogy nem vagyunk demokraták, a szövegkörnyezetet is érdemes elmondani. Elmondtam azt, hogy nem vagyunk nemzeti szocialisták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk kommunisták és nem vagyunk demokraták abban a liberális értelemben, amiben manapság ezt értelmezik. Akkor is szándékosan mondtam el ezt a mondatot, hogy kiprovokáljam, hogy a mondatnak az első felére is odafigyeljenek, de úgy tűnik, a média ilyen szempontból javíthatatlan. Azt gondolom, nincs összefüggés a felvetés és a fotózkodás között.
A liberális demokráciát nem tartom egy nagyon sikeres konstrukciónak. Azt azért láthatjuk Magyarországon, hogy az elmúlt 24 évben mivé tette a liberális demokrácia a hazánkat. A kommunizmus bukása után sokkal többet várt mindenki. Ha demokráciáról beszélünk, egy értékelvű demokráciát sokkal inkább el tudnék képzelni, amely mondjuk annyiban sem liberális, hogy különbséget tesz bizonyos értékek és kevésbé értékes dolgok között.
Ez jó kérdés, de azért nehéz erre válaszolni, mert ha most mondanék valamit, akkor valószínűleg odahaza kikeresné, hogy abban az országban milyen negatívumok vannak, és utána az lenne a cikknek a címe, hogy Vona Gábor ezt és ezt akarja Magyarországon.
A liberalizmusnak az a lényege, hogy minden ugyanolyan értékes, minden egyenlő. Én nem hiszem, hogy minden egyenlő lenne. Vannak értékes dolgok, és vannak kevésbé értékes dolgok, sőt, vannak kifejezetten értéktelen dolgok. Szerintem egy magyar alkotmánynak erre figyelnie kellene. Azt lássuk be, hogy a Jobbik demokratikus keretek között működik, demokratikusan bejegyzett párt, demokratikusan indul a választásokon. Egy évértékelő rendezvényen nyilván az ember távlatosabban is beszél, tehát ez nem egy választási üzenet volt, hanem egy, a világot és hazánkat közép- és hosszú távon is értékelő beszéd.
Mondok akkor egy dolgot, amely a jelenlegi demokratikus berendezkedésnek az egyik alapvető fundamentumát kérdőjelezni meg, ez pedig az általános választójog. Mi nem tartjuk feltétlenül igazságosnak az általános választójogot, és semmiképpen nem tartjuk hatékonynak. Elemi iskolai végzettséghez kötnénk a választójogot. Aki az elemi iskolát sem tudta elvégezni, az ország sorsáról sem tud felelős döntést hozni. Ez ugye a modern kori demokráciák egyik legalapvetőbb tabuját kérdőjelezi meg.
Jó kérdés, most egyelőre csak ennyit.
Tyirityán Zsoltot ismerem, személyes konfliktusunk nem volt. Mindketten mást vallunk a világról, bár vannak dolgok, amikben hasonlókat. Gyakran előfordul, hogy rendezvények után fényképeket készítünk az odalátogatókkal, itt is ez történt. Nekem ő nem haragosom, elfogadom az ő különvéleményét. Szerintem egy demokráciában éppen az a lényeg, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a véleményét megfogalmazza.
A kérdésre rátérve, a Jobbik kitűzött célja volt az, hogy választást nyerjen. Választást egy néppárt tud nyerni. Ezért nyilatkoztam azt tavaly ősszel a frakcióülésünkön, hogy a Jobbiknak a tartalmi radikalizmusát meg kell őrizni, de stílusváltásra van szükség. Ugyanis nem az a baj az üzeneteinkkel, hogy ne lennének azokra fogékonyak az emberek, hanem az a baj velük, hogy sokszor nem tudjuk őket olyan stílusban előadni, képviselni, amely befogadhatóvá tenné őket. Egyszerűen stílusbeli akadályokon kell átrágnunk magunkat, hogy a programunk, a tartalmi mondanivalónk eljusson az emberekhez. Ha megnézi az elmúlt fél évnek a történetét, az bizonyos értelemben erről a stílusváltásról szól.
Nem tudom, kik mondtak ilyet. A jobbikosok nem nagyon szoktak név nélkül nyilatkozni. Ettől ez még egy nagyon érdekes kérdés, mert nagyon nehéz meghúzni a határt. Szokták mondani, hogy a stílus maga az ember, és amikor a stílust változtatjuk, akkor lehet, hogy a tartalom is árnyaltabbá válik. Ha megnézzük a 2010-es és a 2014-es programunkat, ahol nincsen stílus, hanem feketén-fehéren le van írva egy program, akkor azt látjuk, hogy a Jobbik nem változott. A stílusbeli változást pedig nagy sikernek tartom. Azt gondolom, hogy tíz év múlva a politológusok arról fognak tanulni, hogy hogyan hajtotta végre a Jobbik ezt a stílusváltást, hogyan tudott egy mindenféle irányból tüzelt, nemzetközi és hazai sajtó által is démonizált pártból egy trendi, fiatalos, üde és népszerű néppárttá válni.
Tökéletes példa a stílusváltásra. Most azt mondanám, hogy a TV2-t és az RTL Klubot rákényszeríteném arra, hogy értéktelen műsorok helyett értékes műsorokat szolgáltassanak.
Nekem a célom továbbra is az, hogy Magyarországon a kereskedelmi televíziózás ne legyen egyenlő a gagyival, ne legyen egyenlő azzal, hogy szennyet szórunk az emberek fejére, és ne legyen egyenlő azzal, hogy olyan embereket állítunk példaképpen a fiatal generációk számára, akik azon kívül, hogy celebek, ismert a nevük, semmilyen értéket nem tudtak teremteni az életükben.
Meg. Megbántam, mert azt gondolom, hogy az egy lehetőséget adott a politikai ellenfeleimnek arra, hogy az én valódi üzeneteimet más színben tüntessék fel.
Továbbra is ugyanazt gondolom, hogy a kereskedelmi csatornákat rá kell szorítani arra, hogy tisztességes műsorokat szolgáltassanak.
Ha egy tüntetésen egy szónoki fordulatként az ember mond egy plasztikus, könnyen megjegyezhető gondolatsort…
Most ismertem el éppen, hogy megbántam, hogy ezt mondtam. Hát hány olyan politikusról hallott az elmúlt 24 évben, aki azt mondta, hogy megbánta, hogy ezt mondta vagy azt tette? Ha én valamiben hibáztam, azt elismerem. Szerintem az súlyos százalékokba került a Jobbiknak 2010-ben, hogy én ezt mondtam. Ezért vállalom a felelősséget. Hibáztam, de tanultam belőle.
Biztos, hogy van, de most nem jut eszembe semmi, ezt át kellene gondolnom.
Biztos van olyan is, amiről másképp gondolkodom, és biztos van olyan is, amit másképp kommunikálok.
Nem emlékszem, hogy ezt szó szerint elmondtam volna. Arról biztos, hogy beszéltünk, hogy Magyarországon az izraeli cégek térhódítása komoly tendencia. Azt gondolom, hogy egy liberális demokráciában legyen lehetőség arra, hogy akár Izraelt is lehessen kritizálni, akár a magyarországi zsidó szervezeteket is lehessen kritizálni. Hiszen ők is a demokráciának a részei, nekik is ugyanolyan felelősségteljes politikát kell folytatniuk, mint mindenki másnak, és tőlük is azt lehessen kérdezni, amit az ember éppen meg szeretne kérdezni. Egyébként örültem volna, ha a választások előtt néhány nappal a programunkról is beszélni tudok ebben az interjúban.
Tökéletesen jól érzi.
Orbán Viktor évértékelőjét kérem, hogy hallgassa meg. Ő is beszélt erről a problémáról, amikor azt mondta, hogy valakik csak azért vállalnak gyereket, mert ez egy megélhetési forrás számukra. Orbán ezt akkor még visszautasította, amikor a parlamentben fölvetettem ebben a beszédben. Társadalmi tapasztalat – nyugodtan kérdezze meg az utca emberét –, hogy a cigányságon belül létezik-e olyan jelenség, hogy csak azért vállalnak gyereket, mert ez egy megélhetési forrás, és nem pedig azért, mert szeretnének gyereket vállalni. Lehet, hogy nincs igazam, lehet, hogy az embereknek sincs igazuk, de a társadalmi tapasztalat ez.
Én egy problémát vetettem fel, és nagyon örülnék, ha megvitatnánk.
Igen, én ezt állítom, mint egy társadalmi tapasztalatot, mint a meggyőződésemet. Állok elébe egy vitának, és lehet, hogy a vita végén azt mondanám, uraim, nem volt igazam.
Nem foglalkozom ezzel a kérdéssel, nekem az a célom, hogy amit mi képviselünk a programunkban, azt minél több emberhez minél tisztábban el tudjuk juttatni. Ne azt erősítsük meg, amit esetleg rólunk gondolnak, hanem azt, amit mi valójában gondolunk. Meg vagyok győződve arról, hogy amit mi képviselünk, az a magyar társadalom többségének az álláspontja. A feladat az előttünk, hogy ezt be is bizonyítsuk. Hogy tőlünk jobbra, tőlünk balra mások hogyan jönnek létre, az azért nem izgat, mert úgy érzem, engem nem veszélyeztet semmiben, mivel, amit mi képviselünk, az többséget tud szerezni.
Csalódott lennék, ha annyit érnénk el.
Választást szeretnénk nyerni. Ennél kisebb célt nem tudok kitűzni a választások előtt öt nappal. Hogy elégedett leszek, vagy csalódott, azt majd akkor fogom megmondani, ha látom az eredményt.
Ha választást nyerünk, akkor nem. Akkor 101 képviselőnk kell, hogy legyen.
Ha sportolt valamit az életében, akkor tudja, hogy sportoló a verseny előtt nem arra koncentrál, hogy mi lesz, ha veszít. Kitűz egy célt maga elé, és megpróbálja elérni. Én most ugyanígy vagyok, egy választási kampány véghajrájában nem is akarok foglalkozni mással, mint hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Nem tudok más ritmust felvenni, hiszen ebben a dimenzióban mozgok.
Akkor az egy érzékeny kérdés volt a betiltott mellény miatt. Akkor már korábban megígértem, hogy ha bejutunk a parlamentbe, akkor abban megyek be. Hogy most hogy fogok bemenni, még nem tudom.