Mit szólt a Demcsák-sztorihoz? [cébéhéccázötven]
- A bejelentéskor értesültem a kiválasztásról. Zsuzsát nem ismerem, sosem találkoztam vele. Akár jó választás is lehetett volna. Alkata, szakmai képessége alkalmassá tette volna a feladat ellátására, de egyrészt voltak hibák a bejelentés után, másrészt egy fiatal, családos anyának ez - tapasztalataim szerint - több mint megterhelő munka lett volna. Ez inkább életforma, minden előnyével és hátrányával.
Mit csinál most? [2Bálint]
- Céget alapítottam, Szigetvári és Társai Kommunikációs Vállalat néven, tulajdonostársaim Levendel Ádám és Sterk Péter, a Szonda-Ipsos résztulajdonosai. Tevékenységünket tekintve stratégiai kommunikációs és public affairs cég szeretnénk idővel lenni, eleinte több, később nyilván kevesebb a kapcsolatrendszerem felhasználásával megszerzett tisztességes megbízással. Naivan hiszek abban, hogy a magyar kommunikációs piacon, annak a közszférát bármilyen oldalról érintő területén pedig különösen, van igény stratégiai kommunikációs kompetenciára. És a külföldi kampánytanácsadásban, amiben egy két év múlva szintén jó lehetőségeket látok, szintén nagyon hiszek, ráadásul szakmailag különösen izgalmasnak is tartom.
Az MSZP-nek most mit dolgozik? [2Bálint]
- Most éppen még semmit. Határozott időre, 3 hónapra kért fel a pártelnök azért, hogy segítsem az elkövetkező évek szervezeti és politikai stratégiájának kialakítását, járuljunk hozzá tapasztalatunkkal a tervezési munkához. A munka még éppen nem kezdődött el, és júniusig tart. Nincs és nem is lesz részem heti és napi kommunikációs tervezésben, kormányzati kommunikációban és más, a kampány terheléséhez hasonló intenzív belső munkában. Érthető okokból, és megtisztelően arra kértek, korábbi tapasztalataimat felhasználva tegyek javaslatokat a párt működtetésére és irányítására vonatkozóan. E tekintetben ez egy normális piaci jellegű megbízás, ahol az MSZP mint megrendelő próbál kompetenciát vásárolni, ahogy ezt más területeken is teszi.
El tudja képzelni, hogy a Fidesztől is kap felkérést a cége? [vilagfajdalom]
- Az angolszász politikai és nempolitikai kultúrát tisztelő emberként hiszek abban, hogy az általam választott kommunikációs ágazat politikai és közpolitikai megrendelő részénél kell, hogy legyen tudatos értékválasztás. A világ polgári fejlődésben és politikai indusztrializációban messzebbre jutott országaiban ez kialakult. Vannak jobb- és baloldali cégek, vannak republikánus és demokrata stratégiai tanácsadók, akik egyébként tevékenységük üzleti, public affairs részén számos, politikafüggetlen multinak is dolgoznak. Kollégáimmal progresszív elveket vallunk, ebbe a jelenlegi Fidesz-MPSZ irányvonala nem fér bele. Bár ennek ellenére számos általam is tisztelt barátom, ismerősöm van azon az oldalon.
Milyen módon került Gyurcsány közelébe, hogyan kerültek egy csapatba? [Korteboy]
- 2001-ben kerültem az MSZP és Baja Ferenc akkor kampányvezető mellé, szinte az utcáról és tanárom ajánlására, mivel szakdolgozati témám - Tony Blair - akkor érdekesnek tűnhetett a párt számára. Utána együtt dolgoztam a kampánystábbal, Ron Werberrel, Baja Ferenccel, GJZ-vel (Gál J. Zoltánnal - a szerk.), Dobrev Klárival. Azon kampány napi stratégiai-taktikai megbeszéléseit Gyurcsány Ferenc vezette, az emlékeztetőket én írtam, és feleltem is ezért-azért, másokkal együtt. Akkor ismerkedtünk meg. Később, 2003-ban maga mellé hívott tanácsadónak, ami után egyenesen jött a GYISM, ahol sajtófőnöke lettem.
Mi az Ön végzettsége? [Mr. Babyboy]
- Filozófiát és politikaelméletet hallgattam az ELTE BTK-n, és politológiából diplomáztam.
Miért nem ment vissza Gyurcsányhoz dolgozni? [2Bálint]
- Mikor? Tavaly a kampány után? Ha a tavaly novemberi döntésemre gondol, akkor annak két oka volt. Minden 28 éves ember számára megtiszteltetés volna, és az is, ha felkérik, legyen a kormány kommunikációs igazgatója, legyen az bármely párthoz tartozó kormány. Én azonban ilyen munkát már végeztem, és így nekem inkább visszalépés, de legalábbis helybenjárás lett volna a karrieremben, ráadásul politikus nem akarok lenni egyelőre, és az átalakítás tekintetében nem is egyezett mindenben az álláspontom másokéval. Másrészt eljutottam oda, hogy szeretném magamat piaci vállalkozóként is kipróbálni, értékesíteni szeretném a tudást és a tapasztalatot, akár bel- akár külföldön, piaci és politikai szereplők számára.
Mi a gond a kormány kommunikációjával ön szerint? Már ha van vele baj. [2Bálint]
- Akad vele probléma, tudják is, akik csinálják, de ezek nagy része nem olyan természetű, mint amilyennek gondolják, mondják. Alapvetően az a helyzet, hogy az országot nem kondicionálta a politikai elit arra, hogy a demokratikus átalakítás és a bokrosi megszorítás, az EU-csatlakozás után nem lehet hátradőlni, az alkalmazkodás és a versenyképesség növelésének kényszere folyamatos, és nagyon kemény versenytársak vannak. A jelenlegi átalakítások - legyenek akár még mégoly szükségesek és elkerülhetetlenek - számos szempontból igazolhatatlanok és magyarázhatatlanok kommunikációs szempontból, és csak abból.
Így pedig nem is lehetett volna alapvetően jobban kommunikálni ezeket, de persze párt kérdést lehetett volna jobban szervezni, csinálni. És jobban kellett volna ügyelni - furcsa mód - a kommunikáció belső pr-jára a politikai elit érintett részén és a nyilvánosság formálóin belül. Komoly hiányosság, hogy a free media (sajtó)-jelenlét taktikai uralásán túl, egy valódi alternatívát kínálni képtelen, önmagába és saját szavazóiba forduló ellenféllel szemben nem sikerült stratégiaibb és erősebb hirdetési eszközhasználatú kommunikációt megvalósítani. De ennek az orvoslására állt fel - ismereteim szerint - az új csapat, és teljesítményükről fél év múlva majd véleményt is lehet mondani.
Az Ön által tisztelt angolszász politikában, a kormányszóvivők nem a fiatal korosztályból kerülnek ki, nem kéne Magyarországnak is ezt a példát követni? [vilagfajdalom]
- Tony Blair előző, nyilvános szerepet is vállaló sajtótitkára nem volt több 35 évesnél. Szóval nincsenek általánosítható példák. Egy bizonyos intelligencia és élettapasztalat után azt hiszem, nem a kor dönt, hanem - az alapképességek megléte mellett - az, hogy valaki mer-e kérdezni, és van-e helyzetfelismerő képessége a szóvivői poszton. Az amerikai politika nagyon épít - valóban hagyományosan - a szeniorátus elvére és tekintélykölcsönző gyakorlatára, ez igaz. Nem tudom, hogy Európában is mindenképp így van-e.