Az új regényed miről szól? [sültkrumpli1981]
A Tánciskola egy pályája kezdetén lévő jogász srác botladozásait követi, ahogy a nők, drogok, bódulat, szülők, halál és egyéb hétköznapi problémák között megpróbál valahogy élhető életet élni, ami nem is olyan egyszerű neki. Közben tévutakba fut bele, a nagybátyja hedonista életmódját követi, elveszíti az apját, és egészen komoly bódulatokat él át, és csak nehezen találja meg azt a tempót, ami neki való. Igazából egy nevelődési regény-féle volna, vagy beavatódási, ha a hétköznapok zsigerelő tempóját, a mindennapi nyomort lehet beavatódásnak nevezni. Én nagyon sokat bajlódtam ezzel, és nem is tudom, hogy érzem-e a tempót, stílust, ahogy jó, de legalábbis jobb lenne élni. Ezért írtam egy kicsit misztikus sztorit egy olyan srácról, aki szintén keres valamit. A helyét, az idejét, a feje tudja, mit....
Az utolsó két regényedet (igaz, a Pletykaanyu novelláskötet...) olvastam, és nekem teljesen ugyanarról szólnak. Szerinted meg fogod unni valaha a saját alföldi, vidéki világodat? Beszólnak a kritikusok? [sültkrumpli1981]
Valóban van hasonlóság a két könyv között. Mind a kettő vidéki kulisszák között játszódik, és egy fiatalember útkeresésről szól, bár az egyik a saját önazonosságát keresi, míg a másik... na jó, a másik is valami olyat. A fene tudja, lehet, hogy hasonlítanak. Ami az alföldi világot illeti, szerintem nagyon sokban különbözik a két regény. A falu világa egészen más, mint a vidéki kisvárosé. A falunak centrum tudata van, míg a vidéki városi értelmiség nagyon is periférián érzi magát.
Te is alföldi vagy? Hol születtél? Én szegedi vagyok! [watzak_a_vilag]
Belaktam az egész Dél-Alföldet. Szegváron születtem, de éltem Csongrádon, Szegeden, Békéscsabán is.
Milyen a nyugis Alföld után Budapest? Hogy bírod? [watzak_a_vilag]
Nagyon más. A sponteneitás hiányzik leginkább, a nyugalom csak másodlagos. Egy vidéki városban össze lehet szaladni spontánul sörözni, alakulhat úgy, hogy találkoztok, de itt szinte soha. Ez nagyon kiszámítottá teszi a barátságokat. Ha két kerülettel arrébb lakik a barátom, akkor randevúszerűen kell összehozni egy sörözést. Egyébként viszont imádom a város nyitottságát, lendületét.
Mi kell egy jó regényhez szerinted? [IOYGKQ]
Ha volna recept, akkor sem árulnám el! De hidd el, nincs. Illetve az angolszász hatástörténetben van egy fajta rutin, ahogy olvasóbarát regényt szokás írni, de nálunk nincs tuti recept. A magyar különös gusztusú fajta, nálunk sok olyan regény bukik meg, amit az angolok biztosan megvesznek. Ez eléggé izgalmassá teszi a dolgot. Mert aki pusztán a közönség kegyeit keresi, még az sem mehet biztosra. Akit nyomaszt valami, és addig hajtja a vágy, míg el nem mondja (mert abban bízik, másoknak is van hasonló bajuk), az meg végképp nem tudhatja, hogy lesznek-e olvasói.
Hogyan értette azt, hogy különös gusztusú fajta a magyar? [csabi_szomszéd]
Végletes, kiszámíthatatlan, és egészen egyedi. Nálunk nincsenek olyan biztos alapok, összetevők, amikkel le lehet venni a lábáról az olvasókat. Én szeretném hinni, hogy ez az igényességből fakad, hogy nem eszünk meg akármit. De nemzetkarakterorólgiában gyönge vagyok...
A regényeid a saját tapasztalataidról szólnak? [laura szegedrol]
Persze, hogy hozott anyagból dolgozom. A Tánciskola beavatási története például egy zárt, a főhös számára idegen közegben játszódik. Velem ugyanez történt. Békéscsabára kerültem, egy olyat zárt értelmiségi közegbe, ahol kicsi a migráció. Nem volt elég, hogy generációs szempontból új helyzetben találtam magam (vagyis olyan idősebb emberekkel kellett együtt dolgoznom, akik esetleg más értékrendet, hitvallást, világképet képviseltek), de ebben a zárt vármegyei világban kellett megértenem az ismeretlen törvényeket. Nos, ezt a helyzetet vázoltam föl a főhősöm számára is, aki nem író, mert nem szeretem, ha a könyv főhőse író (kivétel Paul Auster könyvei).
Verseket is írsz? [Valgaav]
Két regény írtam (Isten hozott, Tánciskola), egy novelláskötetet (Pletykaanyu), és előtte két verseskötetem is megjelent. Csekélyke siker volt, és szinte semmi figyelmet nem kapott. Szóval inkább írtam. Mostanában nem nagyon.
Te is szereted a focit? Valamiért a magyar írók odavannak a fociért, Esterházy is, Darvasi is, olvasom most, a Garaczi is focizik, de miért? [sültkrumpli1981]
Én bevallom, nem annyira szeretem a focit. Nézőként inkább, de magam szánalmasan gyönge játékos vagyok, aztán biztosan nem fogok focis könyveket írni, mert nem érzem, hogy az a játék valami életmetafora lehetne. Sőt, ezt valahogy egyik sportra sem érzem, pedig lelkes vízilabda-szurkoló vagyok, szívesen nézem az úszást. De nem akadt be úgy, mint annak a generációnak. Egyébként azt hiszem, ez generációs kérdés, a fentiek kisebb-nagyobb eltéréssel egy csapat, majdnem fociztak együtt. EP családilag érintett, Darvasi, Garaczi pedig tényleg mániákus. Amíg jó a szöveg, nincs azzal baj. Én imádom Darvasi az Én világválogatottam című tárcanovelláját, a kérdéseidből ítélve, biztosan ismered.
A politikát kedveled? [attila0000000001]
Annyit foglalkozom vele, amennyit állampolgárként muszáj. Van egy minimum, és én ott vagyok. Nem vagyok politizáló alkat, és nem is hiszem, hogy nekem mint írónak ez dolgom lenne. Így is annyi megmondó ember van. Szakemberekre lenne szükség..., de nem csúszok bele. Inkább nem.
Ezért a regényért mennyi pénzt kaptál? [attila0000000001]
Három évig írtam, ha a ráfordított órában plakátot ragasztok, legalább a háromszorosát megkerestem volna. Egy fiatal író honorja 200 és 500 ezer forint körül van. Ha kap egyáltalán, mert az sem biztos.
Miért lett pont író? [billangóbaby]
Addig gyűrtem a szavakat, míg úgy maradtam. Komolyan, szinte hihetetlen, min múlnak sorsok. Hogy miért ott vagyok, ahol. És miért azt csinálom, amit. Lehetne egészen más is....