Fábry Sándor: A pucolt szotyiban nincs költészet

A műsorvezető a T-Online vendége volt a minap a Telekom vb-parkban: a hangulatnak megfelelően az elvárhatónál több focis kérdést kapott. Fábry a szokásos nyíltsággal válaszolt, diszkréten reklámozta DVD-jét, bánkódott a Cadillac Drive késő éjszakai sávba történt száműzetése miatt, dicsérte a cseh vizeket és a knédlit, mély szeretettel emlegetette Koplárovics Bélát, kikacagta a nagyarcú Beckhamet, és az internet nagyszerűségéről is szót ejtett, noha még nem sikerült feljutnia a pina.hu-ra, bár sok szépet hallott róla. A pucolt szotyoláról pedig olyan lesújtó véleménye van, hogy alig mertük leírni.

Mennyire követed figyelemmel a labdarúgó-világbajonkság eseményeit?

- Nézem a meccseket, amit tudok, semmifajta adatot nem tudok megjegyezni, a szépségéért nézem, és általában a meccsnézés számomra egy ilyen kis fájdalom, hogy mi miért nem vagyunk ott és miért nem már évtizedek óta? Szóval ez egy kicsit fájdalmas, hogy ezek szerencsésebb országok - beleértve Trinidad és Tobagót. Tehát ez az egyik dolog. És általában a gyengébbnek szurkolok. De ezt nem döntöm el előre, hanem úgy veszem észre, tehát nagyon örültem, hogy a koreaiak bevágtak egy gólt a franciáknak, nagyszerű volt a svéd meccs, hogy a világbirodalom arcát egy kicsit elkenték.

Kis csapatokat emlegettél. Ezek szerint nem láttad az Irán-Angola összecsapást, mert akkor nehéz lett volna kisebbnek drukkolni.

- Nem, az Irán-Angola kevésbé vonzott.

Napozni jársz, kerti munka, lóverseny, futball?

- Nem napoztam, jövök-megyek és így alakul a helyzet, igen.

Soha nem jutott eszedbe annak idején, amikor a magyar futball ráadásul sokkal magasabb színvonalú volt, hogy mondjuk játékos legyél? Nem vonzott ez a pálya?

- Nem vonzott, nem volt hozzá érzékem. Ez egy rejtélyes dolog, hogy egész jó vízilabdázó lettem volna, tehát a vízben volt labdaérzékem, a szárazföldön semmifajta labdaérzéket nem tudok felmutatni. Úgyhogy kapufa voltam, kapus, a dumáért úgy bevettek, hogy jól érezzék magukat, én nagy lelkesedéssel rohangáltam - mondjuk sportoltam, tehát nem futottam rosszul, meg mit tudom én, de a futball nekem nem ment.

Amikor még a magyar foci magasabb színvonalú volt, és mondjuk ott voltunk egy-egy világbajnokságon, mennyire drukkoltál vehemensen?

- Élet-halál. Meghaltunk-feltámadtunk, tehát az abszolút. Az előző kérdésedre ez: ugyanakkor rengeteget fociztam, tehát csak nem jól. De hát ma már egy kezemen meg tudom számolni Pesten azokat a helyeket, ahol fociznak. Azelőtt jöttünk haza az iskolából, letettünk két táskát, az kilenc lábfej volt. Valahonnan előkerült egy húszforintos pöttyös labda - az abba került -, és akkor fociztunk. Biztos ez is hozzásegített ahhoz, hogy a kiválasztódás megfelelő legyen, tehát hogy jó legyen a magyar foci.

Futballélmény drukkerként? Mondjuk még a Népstadionban, amikor nem Puskás Ferenc-stadionnak hívták?

- Én nem szerettem meccsre járni. Tudom, hogy ez nagyszerű, a tömeg meg minden, úgyhogy nevetni fogsz, de én egy-kétszer voltam futballmeccsen életemben, mármint a Népstadionban. Máshol meg egyáltalán nem.

Te próbáról érkeztél, a Fábry-show utolsó felvételéről nyári szünet előtt. Mit lehet elárulni az utolsó show-ról?

- Kérlek szépen, ma azért vagyok bakancsban, meg egy kicsit leharcolt állapotban, mert a show-ba most teszek be ilyen akcióelemeket, ugye. Legutóbb a járdát köveztem az Ötpacsirta utcában, bemutattam ezt a rettenetes parkot a belvárosban, és ma pedig szemetet gyűjtöttem, söpörtem a Flórián téri parkolóban, ahol térdig ér a szemét, tehát ilyen több rétegben, városi archeológia. Úgyhogy ezt a bejátszást csináltam a legnagyobb melegben. Akkor kimentem az ügetőre egy kicsit gyakorolni, elmentem próbára a Camponába, és most Bush-mentesen idegördültem jó érzékkel, mert le volt zárva a Lánchíd. Azt észrevettem, hogy nincs rajta autó - ebből következtettem éles ésszel, hogy nem kell felhajtanom a Lánchídra. Eljöttem a Margit-hídig és lényegét tekintve, mint kés a vajban, idefáradtam gyermekkorom egyik fontos helyszínére, mert ez volt a műjégpálya, ahova kijártunk. Mi itt laktunk a Népköztársaság, ugye leánykori nevén, majd ismét Andrássy úton, úgyhogy az egy abszolút programpont volt ide kijönni, de a korcsolyában is ügyetlen voltam - mielőtt megkérdezed.

A sportélmény vagy a csajozás hozott a korcsolyapályára?

- Én a korcsolyapályán nem tudtam csajozni, mert nem korcsolyáztam jól. Én a korcsolyapálya mellett beszélgettem, és teát ittam, és ott már ügyesebb voltam, tehát ami a csajozást illeti.

A büfékben könnyebb ismerkedni, vagy egy-egy étteremben vagy a bárpultnál?

- Nem, akkor álltunk itt a palánk mellett, oszt jó volt. Tehát ez egy ilyen közösségi tér is volt, tehát összejöttek az emberek. Hát itt egy téli szép estén hát itten nemtom, ezrek korcsolyáztak.

Manapság, ha beszélgetni támad kedved, akkor hova tudsz elmenni - úgy, mint gyerekként a korcsolyapályára?

- Be kell, hogy valljam neked, hogy miután részben abból élek, hogy beszélgetek, újabban van rá igényem, hogy ne beszélgessek. Megvannak a régi barátaim, járunk vízitúrára, és ott vagyunk a terepen. Ezt így tudom mondani. Itt is, most láttad, jöttek emberek, beszélgettek, elmeséltek egy viccet. Tehát én gyűjtögetek, soha nem tudhatod, hogy aki hozzád lép, az mikor ajándékoz meg egy hihetetlen történettel, vagy egy hihetetlen poénnal. Úgyhogy én igyekszem nem izolálódni, hanem benne lenni az életnek a sűrűjében.

Az elmúlt hónapokban az egész ország figyelemmel követhette az egyik nagy aktivitásodat, amikor egy Cadillackel keresztülszeltétek az egész világot.

- Hát, a világnak mondjuk kétharmadát, vagy több mint a felét, igen. Hát tavaly ilyenkor mi éppen Alaszkában voltunk, és ami talán az [origo] kedves olvasóit érdekelheti, hogy a sorozat második részét nagyon későre tették, és hát bár az origozók, a chatelők biztosan későn fekvők, de sokan és joggal nehezményezték, hogy nem láthatták. A csatornával megbeszéltük, hogy a jövő évben meg fogják ismételni, tehát ígéret van rá, hogy valami normális időpontban megismétlik egyfelől, másfelől DVD-formában meg fog jelenni. Tehát meg lehet vásárolni.

Aki kíváncsi, hogy mi történt veletek Alaszkában, az akkor láthatja?

- Hát Alaszkában és Szibériában, ugye, hát az volt a húzósabb, és én a szibériai részt tartom jobbnak és érdekesebbnek. Pont azért voltam szomorú, hogy azt tették későre. De egész jó kis nézőtábora van a filmnek, hadd mondjam el. Lehet, hogy magunk számára is az eleje kicsit döcögősen indult, de úgy gondolom, hogy a szibériai részeket akik megnézték, azok érdekesnek találták, vagy talán egy kicsit meg is szerették.

Egy picit villantsunk fel Szibériából! Mi az, ami a legemlékezetesebb számodra?

- Ennél gonoszabb kérdés nemigen létezik. Annyit mondanék, hogy a szolidaritás. Tehát miután az emberek állandóan, úttalan utakon ki vannak téve a természet viszontagságainak, az áradásoknak, a jégnek, a hónak, a szakadékoknak, az elmosott útnak, a rettenetes műszaki állapotú teherautóknak, ezért mindenki segít, odafigyelnek rád. Tehát Wahorn barátommal megálltunk egy alkalommal csak pisilni, véletlenül - azért nem száguldanak autók - jött egy teherautó, rögtön megállt, és udvariasan megkérdezte, hogy van-e valami gáz. De nem fincsiskedni akart, hogy most megnézze a Cadillacet, nem az volt a fókuszban. Utána megnézte és beszélgettünk. Tehát az emberek vigyáznak egymásra, azt hiszem, egyébként ez minden isten háta mögötti helyen így van.

Te inkább vagy éjszakai bagoly, vagy inkább korán ébredő?

- Most, miután olyan szép a reggel, valamilyen ügyben a múlt pénteken fel kellett kelnem hajnali ötkor, és azóta felkelek hatkor - ha nem is ötkor. Nagyon jó! Reggel tudsz úszni, tudsz kutyázni, és akkor délben bevackolódom, tehát mondjuk egy ilyen mediterrán jelleg. Én 53 éves vén szamárként igazából nem is tudom, hogy esti típus vagyok, vagy reggeli. A vízitúrán felkelek reggel hatkor, azt hiszem, hogy a műfajom jellegéből adódóan - tehát az, hogy fellépésekre jársz, ahonnan éjfél körül, egy óra körül érkezel haza vidékről - hát azt kell mondanom, hogy az életformám folytán inkább esti ember vagyok, de hogy biológiailag esti vagyok-e vagy reggeli, igazából nem is tudom, mikor ilyen, mikor olyan.

Vízitúrát említettél. Sodrással szemben vagy a sodrással egy irányban?

- Sodrással egy irányban! Hát vannak fiatalok, akik ezekkel a kis kajakokkal ugye a vadvízen egy picit föl tudnak menni, de ehhez mi már öregek vagyunk. Sőt, egyre inkább a gyors vizeket szeretjük, ezért szeretjük a Rábát Magyarországon, és ezért vagyunk nagyon szomorúak, hogy az osztrák sógorok beleengedik a bőrgyárból a mindenfajta disznóságot. Ugye Magyarországon a Rába a leggyorsabb víz. És hát ez jó nekünk, mert nem kell annyit dolgozni. És gyakran járunk a Moldvára, amit csak ajánlani tudok, mert csodálatos. Gasztronómiai élmények, tehát kiszállsz a hajóból, és a knédlit már teszik eléd egy gyönyörű sörrel - egy. Kettő, kulturális élmények, gyönyörűbbnél gyönyörűbb kastélyok! Úgyhogy ott együtt van a víz, és nagyon fegyelmezettek a csehek a vízitúrán. Tehát náluk most már minden boldog-boldogtalan vízitúrázik, ami abból áll, hogy leittasodnak, szétdobálják a műanyag poharakat, tehát a csehek is persze söröznek, becherovkáznak, de a hajók rendesen vannak lerakva. Nincs olyan, hogy egy csapat úgy veri föl a sátrát, hogy az egyik a part egyik végébe, a másik a part másik végébe, tehát egy normális helykihasználás. Úgyhogy ezért szeretjük a Moldvát, mert gyors a víz, jó a víz, jó a kaja, és gyönyörű kastélyok vannak.

Pecázás?

- Régen pecáztam gyerekkoromban, most már nem.

Nem is vonz?

- Hogy ebben a fenekezésben mi a perspektíva, azt én nem tudom földolgozni. Én nagyon szerettem úszóval, tehát snecizni, mert az látod, az marha izgalmas, és akkor 30-40 halat kirántottál, akkor rohantál föl, kibelezted, és ilyen paprikás lisztben megsütötted. Én megmondom őszintén, ezt ma is az egyik legjobb halételnek tekintem, pedig volt már módom egy-két helyen a világon halat enni, de a paprikás lisztben megsütött sneci az még mindig ott van a szeren.

A számítógépekkel milyen kapcsolatban vagy?

- A számítógéppel kapcsolatban három korszakom van: az egyik, hogy büszke is voltam rá, hogy nem értek hozzá; a másik, nem voltam rá büszke, de nem is zavart; most már zavar, hogy nem értek hozzá. Van e-mail címem, van laptopom, de segéderők bevonásával üzemeltetem - azt hiszem, így tudok fogalmazni. Idén nyáron legalább az e-mail-küldésig el kéne jutni. Magányosan próbáltam a pina.hu-ra följutni, azt mondták, hogy érdekes. Sőt, a Wahorn mutatott egy amerikai website-ot, amire minden nap 5000 pinát tesznek fel. Képzeld el, az isteni lehet, azt meg is mutatta, az nagyon jó! De azt nem tudtam megtalálni, azt a Wahorn tudja. Hívjátok meg, számítógép-fenomén, ő mindent tud a kompjúterről. Ő kompjúterrel zenész szerez, fest, rajzol, levelez, ír, mindent csinál. Tehát a válaszom az, hogy kicsit röstellem, hogy nem nagyon értek hozzá.

Csehország-Olaszország meccs?

- Dilemma, mert mind az olaszok nagyon közel állnak a szívemhez, mind a csehek. Azért a csehek felé billent az én szívem ugye, mégis egy közép-kelet európai nép, közös történelem, Bohumil Hrabal, Moldva...