1. Párizs - Paller Eszter

Új, iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Ezentúl minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra. Elsőként a Zene Ünnepe kapcsán Paller Esztert kérdeztük Párizsból.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Budapestről vetődtem Párizsba, egy hirtelen ötlettől vezérelve. Egyszer csak beadtam egy pályázatot Leonardo-ösztöndíjra, hogy egy párizsi építészirodában lehessek gyakornok öt hónapon keresztül. Sikerült, kijöttem, jól éreztem magam, kerestem igazi állást, sikerült, itt maradtam.

Hogyan mutatnád be öt-tíz mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Franciaország az az ország, amelynek lakói ritkán esznek csigát, és nem csak franciául beszélnek, mint ahogy azt sokan pedig gondolják róluk. Ahol a világ legfinomabb, legropogósabb pékáruit sütik, amelyeket kivétel nélkül minden francia képes szottyadt szivaccsá változtatni reggelenként a kávéjába vagy a teájába mártogatva (érthetetlen magatartás). Ahol a világ legtöbbféle napszakából tudnak boldogat kívánni, és azt gondolom, őszintén. Ahol az ember lányának, legyen akár csak húsz-egynéhány éves, a pékségbe belépve kijár egy bonjour, madame.

Párizs az a város, ahol rengeteget lehet metrózni és rengeteget lehet átszállni, lépcsőn föl, lépcsőn le, mozgólépcsőn föl, mozgólépcsőn le, lassú futószőnyegen, gyors futószőnyegen végig, hatalmas tereken át, szűk folyosókon keresztül. Ahol az ember biztos, hogy legalább egyszer lakik lift nélküli ház hetedik emeletén, és ráncigál fel bőröndöt és bútort szűk, faburkolatú lépcsőházak végeláthatatlan emeletein. Ahol kinézel a szobád ablakán, és hopp, ott a Sacre-Coeur, aztán kinézel a munkahelyed ablakán, és hopp, ott az Eiffel-torony, és ezek a legtermészetesebb dolgok a világon. Ahol, ha fúj a szél, a spaletták ütemesen a falnak verődnek, ahol, ha süt a nap, a hatalmas parkok megtelnek piknikező emberekkel. Ahol senki nem lepődik meg a bőrszíneden vagy az akcentusodon, mert mindenkinek van mindkettő.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Nagyon szeretem Párizst, és nagyon szeretem Budapestet. Nehéz különbséget tennem, főleg, hogy még hangulatukban is hasonló városok. Amit talán jobban szeretek Párizsban: hogy azok az haussmanni házak, amelyek építése körülbelül abba a korba datálódik, mint a pesti körúti házaké, sokkal jobb állapotban vannak és sokkal egységesebben jellemzik Párizst. Amíg az ember Párizs közigazgatási határán belül van, igazán Párizsban érzi magát, míg Budapesten ez nem feltétlenül így van.

Miben rosszabb?
Éjszakai közlekedés, szimpla szárnyú ablakoktól télen hideg lakások, későn nyitó és vasárnap zárva tartó boltok.

Mi hiányzik Magyarországról?
Emberek leginkább. Aztán a gangok, a gangon álló nénik, a romkocsmák, a mákos búrkifli a kis éjjel-nappaliból a Visegrádi utcában, a nem aranyárban mért sör, a 6-os villamos (még ha nem is a régi már), a tegeződés, a citromos fogkrém, a túróscsusza, ilyenek.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A szürke háztetők, a terrakotta kémények, a kandallók, a fehér spaletták, a vaskorlátok, a metró, a gombkilincsek, a nyikorgós falépcsők, a parkok, itteni emberek, itteni képek, itteni hangok, a friss baguette hazafelé, aminek biztos, hogy leharapja az ember a sarkát, mire fölér, és a sajtok, azok nagyon.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Jövedelem-ár viszonylatban és a szociális háló terén is jelentős a különbség az otthonihoz viszonyítva. Egyedül talán az ingatlan bérleti és eladási árak, amelyek aránytalanul magasak. Az emberek - még ha sokat is panaszkodnak is - létfenntartási problémákkal nem küzdenek. Viszonylag széles réteget képvisel a középosztály, és a luxust is nagyon sokan megengedhetik maguknak.

Mennyibe kerül egy kávé?
2,50 euró átlagosan.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
1200 euró plusz rezsi.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Igen.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Igen. Mégis azt gondolom, hogy itt több lehetőségem van továbblépni és a szakmám határterületei felé mozogni.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Az elmúlt hónapok választási kampánya kicsit emlékeztetett az otthoni politikai viszályokra, még ha kicsit szofisztikáltabb volt is itt. Amúgy nem érzékelek túl nagy különbséget a mindennapokban az otthonihoz képest.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A parlamenti választások, a baloldal váratlanul magas képviselőszámot elért eredménye, Ségolene Royal és élettársának különköltözése, Nicolas Sarkozy G8-konferenciás illuminált szereplése.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A kormányalakítással kapcsolatos cikkek, Sarkozy-interjúk.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Azt gondolom, nincsen semmi különleges. Az emberek ugyanannyit járnak sportolni, néznek tévét, kocsmáznak, buliznak, kirándulnak, moziba és színházba mennek, mint otthon. Ami talán jellegzetes, az a kávézó-kultúra. Az ember nem tud úgy menni két sarkot, hogy ne ütközzön négy kávézóba, amelyek aprócska kerek asztalai és székei a fél járdát elfoglalják. A kétszemélyes asztalok két széke gyakran egymás mellett, és nem egymással szemben van, így az embereknek tökéletes rálátás biztosít a nyüzsgő utcára. Amióta kitavaszodott, a teraszokat ellepték az emberek. Azt hiszem, talán ez a legjellemzőbb párizsi szabadidős tevékenység.

Hogyan ünnepli Párizs a Zene Ünnepét? És te?
A város különböző pontjain színpadok vannak fölállítva, koncertek ezrei várják az érdeklődőket. A közlekedési vállalat egész éjjel szállítja a népeket. Ezen a napon nincs zajongási tilalom, bárki bármilyen koncertet improvizálhat a háza előtt. Az utcán mindenki táncol, zenél, hömpölyög egész éjjel. Én a Párizsi Magyar Intézet elé megyek, ahol az intézet igazgatója (Ecsedi-Derdák András) által meghirdetett, nagy érdeklődést kiváltó pályázat eredményeképpen három, hagyományos magyar népi alapokon nyugvó, de a zenéket mai módon feldolgozó csapat lép fel : a Napra, a Zuboly és Live Act zenekarok.

Honnan ered ez a hagyomány?
1981 októberében Maurice Fleuret lett a Kulturális Minisztérium zene- és táncügyi felelőse. Egy 1982-ben készített tanulmány kapcsán kiderül, hogy minden második francia fiatal játszik valamilyen hangszeren. Ekkor kezd álmodozni arról, hogy a fiatalok az év legalább egy napján szabadon zenélhessenek az utcán. Pár hét múlva, 1982. június 21-én, a nyári napforduló napján megszervezik az első Zene Ünnepét, amelynek legfőbb célkitűzése, hogy bárki zenélhessen. A szlogenje pedig a következő szójáték: "Faites de la musique, Fete de la Musique". A két mondatot ugyanúgy ejtjük, az első azt jelenti: "Zenéljetek!", a második pedig azt: "A Zene Ünnepe".

Visszajössz?
Igen.

Következő>>