204. Ambrus Niki - Rodez, Franciaország

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Ambrus Niki mesél Rodezről.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2005 szeptemberében érkeztem egy rodezi középiskolába az EVS, vagyis az Európai Önkéntes Szolgálat révén. Az iskolán belül működik egy egyesületi rádió, beleszerettem, ők is viccesnek találták az akcentusomat és a másfajta látásmódomat, gondolták, hogy maradhatnék. Én is így gondoltam, mert nagyon jól éreztem magam. Nyáron hazafutottam, szerencsémre kis barátom is díjazta az ötletet. Ő is talált munkát és minden jó lenne, ha a vége jó lenne, de sajnos jöttek a buktatok. Franciaországban hiába van szerződésed, annak típusától, illetve a munkaterülettől függően akár hónapokat is várni kell a munkavállalási engedélyre. Sajnos én most éppen ezt teszem.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Franciaországot nem próbálom bemutatni, mert igazából nagyságából adódóan nem is igazán lehet (leszámítva a mindenki által ismert "bagett-eiffel-sajt" dolgokat). Szinte minden megyének saját karaktere van. Nem tudom, hogy a többi megye lakosai is ilyenek-e, de az aveyroniak rendkívül büszkék területükre, ami egyébként érthető, hiszen mind természetileg, mind kulturálisan, mind gasztronómiailag (itt készül pl. az eredeti rokfort sajt) rendkívül gazdag megye. Meg egyébként is elég gazdagok, a munkanélküliek aránya csupán 2 százalék.

Rodez Aveyron megye székhelye, ennek ellenére elég kicsi. A lakosság 25 000 fő, de a városhoz nőtt kis falvak lakóival együtt kb. 35 000-en élnek itt. Rodez nagyon nyugodt, biztonságos (nyitva lehet hagyni a kocsit, nem kell lelakatolni a biciklit), néha kicsit unalmas, viszont azt nagyon szeretjük, hogy bármerre indulunk el, hamar találunk valamit, amit meg lehet nézni, be lehet járni, meg lehet mászni, meg lehet kóstolni.

Mi hiányzik Magyarországról?
Kávézni az anyukámmal, megnézni a 16 éves húgom nyitótáncát a farsangi bálon és a szavalóversenyeket és vele lenni hasonló nagy és hétköznapi eseményekkor, házibulit csapni a barátaimmal, és a párizsis zsömle, füstölt kolbász és hurka, ha levest főzök, akkor a karalábé és a petrezselyemgyökér, ezenkívül a piacos lángos és a Nyugati utcai óriáshamburger. Hiányzik az a jelenség is, hogy valaki azt mondja, hogy 10-kor találkozunk és tényleg ott van tízkor, nem pedig 10.30-kor hív föl, hogy késik tíz percet. Szeretem a franciás hangulatot, de hiányoznak az olyan bulik és koncertek, ahol végre nincs tangóharmonika.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A különböző itt élő nemzetiségekből adódó kulturális sokféleség, a hegyek, a kétórás ebédszünet, a türelem, a sült krumpli kagylóval, amihez a kagylót frissen veszem a piacon, és persze kis gall barátaink. Igazából az egész itteni életünk.

És még valami:

Én: "Jó napot! Tegnap telefonáltam."

A hivatalos személy, vagy más: "Ja igen emlékszem, a magyar kis hölgy, megismerem az akcentusáról. Hogyne, emlékszem, arról beszéltünk, hogy..."

Tűnhet hiúságnak, talán az is, de sokszor hasznos.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal egyértelműen magasabb. Összehasonlításként: a minimálbér bruttó havi 1020 euró (269 280 forint), ugyanannyiba kerülnek az élelmiszerek, a ruházat, a benzin; a receptre felírt gyógyszerek ingyenesek stb. Ha pedig munkanélküli vagy, számtalan állami és más támogatásban részesülsz (ezért is nem ritka a "viccből legyünk munkanélküliek és utazzunk el Thaiföldre, három hónapra" jelenség). Ha például egy családban nincs kereső és albérletben élnek, akkor a CAF (Caisses d'Allocations Familiales vagyis a családipótlék-pénztár) szinte az albérleti díj egészét fizeti. Vagy például a diák-és nyugdíjas-kedvezmények mellett létezik munkanélküli-kedvezmény is. Ennek eredményekképpen a közhangulat is elég jó, ami, ha nem is mindig igaz, vagy olykor felszínes, mégis biztosít egy kellemes alapjókedvet. Még egy dolog, amit nagyon szeretünk ezzel kapcsolatban: mivel az embereket nem kötik le túlzottan saját problémáik (nyilván, mert negyedannyi sincs nekik, mint egy otthoni átlagembernek), ráérnek és nagyon szeretnek mások problémáival foglalatoskodni, azokon segíteni. Ezáltal rengeteg egyesület és szervezet létezik, amelyek a világ nagy problémáira próbálnak megoldást találni (palesztin-izraeli ellentét, menekültügy stb.), persze a világbékét ők sem tudják megteremteni, nem tudnak vizet fakasztani minden szárazsággal küzdő országban, de azért kedves tőlük, hogy megpróbáljak. Egyébként gyakran megvalósítható céljaik is vannak (pl.: menjünk el Marokkóba és újítsunk fel egy iskolát). Ezek az egyesületek helyi szinten is rengeteg rendezvényt, demonstrációt tartanak, ezeknek köszönhetően ezerféle dologgal megismerkedtünk, amivel otthon nem volt módunk találkozni.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy mivel kisvárosban élünk, az árak nyilván jóval alacsonyabbak, mint mondjuk egy Toulouse, Lyon nagyságú városban. Egy óra parkolás 1 euró (264 forint), egy buszjegy 1 euró (264 forint), a mozijegy 5-7 euró (1320-1848 forint). Egy 2,25 decis sör 3 euró (792 forint), a kávé 1 euró (264 forint), a tejes kávé 2-2,5 euró(528-660 forint).

A sörről jut eszembe, ha itt kérsz egy pohár bort, kb. egy féldecinyit kapsz, vagyis igazából meglöttyintik a kis talpas pohár alját.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Nagyon pontos leszek, megnéztem egy hirdetési újságot. Üresen 325 euró (85 500 forint), bebútorozva, garázzsal 400 euró (105 600 forint), plusz rezsi.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Mivel egy-két hónapja nem dolgozom, egy keresetből élünk, és így is vígan elvagyunk. Kifizetjük az albérletet, a számlákat, a biztosítást, és mindig marad utazgatni, kirándulni. (Otthon ez, ebben a formában - két fiatal, egy minimálbérből, albérletben, mindent kifizetni és még kirándulni, utazni is - lehetetlen. Ha tévednék, annak csak örülök.) Vagyis azt lehet mondani, hogy ha mindketten keresünk, egy fizetést félre lehet tenni. Hogy mire gyűjtünk: vannak terveink, álmaink, de emellett igyekszünk élvezni az életet és kihasználni, hogy még fiatalok vagyunk, és mehetünk világot látni. Amit viszont nagyon hamar szeretnek egyben kifizetni, az a diákhitelem.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Soha nem gondoltam, hogy egy rádióban kötök ki, mivel teljesen más területen tanultam, viszont remélem, módom lesz folytatni, mert nagyon megszerettem a rádiózást.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nyugalom. Viszont, ha valami nem tetszik, akkor irány tüntetni. (Ennek itt valódi kultúrája van.) Szeretem nézni a tüntetőket. Valahol erről szól a demokrácia. Persze, itt nem az autógyújtogatós részre gondolok, hanem a táblás, felvonulós, forradalmias, tüntetésekre. Ami még nagyon jó ezzel kapcsolatban, hogy nem csak adott csoport jár tüntetni, akik saját érdekeikért mennek, hanem mindig sokkal többen vannak jelen, pusztán szolidaritásból.

Az itteni mindennapoknak egy nagyon tiszteletre méltó része, hogy az emberek rendkívül hagyománytisztelők, nagyon sok falusi ünnep van, de egy sima szombati piac is olyan, mint egy hagyományőrző délelőtt. Az itteniek, mint már említettem, rendkívül büszkék mindenre, ami aveyroni, ilyen például a Laguiole kés. Folyton azt ajándékozzák egymásnak. Nekünk is van már három. Ez igazából olyan, mintha a Hajdúságban mindenki karikás ostort ajándékozgatna egymásnak. És ne gondoljuk ám, hogy itt csak az idősebb korosztályról van szó! És ebbe a lokálpatriotizmusba épül bele az évtizedek alatt mindenfelől bevándorolt emberek saját kultúrája, zenéje, konyhája. Ez egy nagyszerű dolog. Nagyon szeretem.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Amíg én várom a munkavállalási engedélyemet, addig felvettek mást a helyemre, és erősen tartok attól, hogy őt tartják meg, mert bar nincs mókás akcentusa, de van 20 éves rádiós tapasztalata. Viszont abban reménykedem, hogy ha ez így lesz, találok valamit, amit legalább ennyire fogok szeretni. Abban is nagyon bízom, hogy újra lesz valami fapados járat, ami jön megint Dél-Franciaországba Budapestről.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A márciusi polgármester-választás és persze Sarkozy. Ő örök téma. Egyébként rendkívül jókat szórakozunk azon, hogy még az is az ő hibája, ha esik az eső.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Centre Presse: 2007-ben az aveyroni traffipaxok 25 531 gyorshajtót fotóztak le, és ezek alapján 2,5 millió eurónyi (660 millió forint) büntetést róttak ki.

La Depeche: A Soulage múzeum megháromszorozhatja a Rodezbe látogató turisták számát. Amit el tudok képzelni, mert elég elenyésző számban vannak itt látogatók, gyorsan megnézik az egyébként lenyűgöző katedrálist, de aztán szaladnak a roquefort-i sajtos pincékbe, vagy meglátogatni a Franciaország legszebb falvaiba besorolt települések egyikét, ugyanis itt van tíz, ami egyedülálló.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Országúti kerékpár, újságok, folyóiratok böngészése a könyvtárban, túrázás, hangszeren tanulás és/vagy önkénteskedés legalább egy egyesületben, (beszélek itt egy átlag rodezi középkorúról, mert belőlük van a legtöbb).

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Nem sok. Van egy-két kávézó, amit nagyon szeretünk. Néha koncertek is vannak. A Café de la Paix-ben például minden csütörtökön "zenei ütközés" van, ami azt jelenti, hogy mindenki azon a hangszeren játszik, amelyiken tud, vagy akar. A kávézó is biztosít saját zeneszerszámokat, de hozhatod a sajátodat is. A várostól nem messze van két diszkó, de azok egyáltalán nem vonzanak. Viszont a környező falvakban sokkal nagyobb a kínálat koncert és fesztivál tekintetében mindenfele műfajban. Otthon mindez pont fordítva van. A faluból mész fel a nagyvárosba szórakozni. Ez a jelenség itt valószínűleg annak köszönhető, hogy Rodez kicsi, nincs egyetemi élet, kevés a fiatal, illetve a lakosság eléggé burzsoá, így Rodezben maradva maradnak a vasárnapi csokoládé-, antikbélyeg- vagy régiképeslap-szalonok.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek. Szórakoztattam mar magam azzal, hogy a gyermekeimnek kigondolt, természetesen magyar neveket kimondattam francia ismerőseimmel. Voltak vicces pillanatok. Nem tudom, merre vet minket a sors. Most boldogok vagyunk itt. Egyébként, ha már a nevek kimondásánál tartunk, még el kell mondanom befejezésül valamit (kicsit gonosz, de szórakoztató): ha valaki Franciaországban jár, kérjen meg egy franciát, vagy akár többet is, hogy mondja ki: Bruce Springsteen.

<