Anyák napi Huculösvényt rendeztek Szigetcsépen

Május 5-én mindenki, aki tehette anyukáját, nagymamáját köszöntötte anyák napja alkalmából. Nem volt ez másképpen a Csepel-szigeti faluban, Szigetcsépen sem, ahol azonban egy másik hosszú évekre visszatekintő hagyomány is él: ez pedig a Huculősvény lovas baráti találkozó megrendezése. Idén a két hagyomány időben összetalálkozott, így a kilátogatók egy egész napos anyák napi lovasprogramban vehettek részt.

Az első lovast indító gongszó a hagyományoknak megfelelően délelőtt 10 órakor szólalt meg, így innentől 2 és fél kilométer hosszú akadályokkal nehezített pályán mindig volt látnivaló, a nézőknek mindig volt kiért izgulniuk. Az feladatok nehézsége a megszokott módon igen széles skálán mozgott, ahogy a típusuk is. Hiszen volt, amikor a ló erőnlétével és munkafegyelmével, volt, amikor a lovas ügyességével, sőt még olyan is, amikor a ló bátorságával kellett helyt állni.

A szalmabálán átugratás, a vízen való átgázolás, a lovaskocsira történő feljutás sok-sok másik feladattal mind a látványos kihívások részét képezték. Itt valóban, aki nyerni akart, egyszerre kellett gyorsak, ügyesnek és bátornak lenni. Melyik lovaktól is várhatnánk ezezeket a sok-sok pozitív tulajdonságokat egyszerre, ha nem a hucultól, amely kisló a hozzáértők szerint leginkább hasonlít a ma élő lófajták közül azokhoz, amelyeken őseink a Kárpát-medencébe érkeztek.

 

Nemzetközi versennyé nőtte ki magát a szigetcsépi Huculösvény

„Emlékszem az első Huculösvényre. Szinte még gyerek voltam, és inkább baráti szórakozásnak indult 12-15 osztálytárssal, évfolyamtárssal, mintsem versenynek, és a célba érést, a lovon fennmaradást is eredménynek tekintettük. Az, hogy nem versenyről, hanem baráti találkozóról van szó, a mai napig megmaradt, azonban a lassan huszadik évfordulóhoz közelgő sorozat sokkal professzionálisabb lett. A hatvan főt meghaladó indulószám, a több országból történő nevezés és a többszáz kilátogató néző jelenléte ma már nem kérdés. És olyan kuriózumok is feltűnnek nálunk pár évre, színesítve és érdekessé téve a programot, mint a hucul lovaspóló vagy a kislabdázás” – osztotta meg gondolatait Dr. Németh Csaba élelmiszer-mérnök, c. egyetemi tanár, a verseny egyik szervezője.

A Huculösvény tehát 2024-ben pont olyan lelkes jókedvvel, de professzionálisabban került megrendezésre, mint a kezdetekben. Azonban jó kérdés, kik és miért tartják fent ezt a hagyományt? Kik számára olyan fontos ez az ősmagyar kislófajta, és a vitathatatlanul pozitív tulajdonságainak bemutatása?

 

Elkötelezettség a mezőgazdaság és a lovak iránt

„Édesapám, Dr. Németh Zoltán agrár-mérnök, a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesületének elnöke. Igazi történelem és ló rajongó egyszerre, így szinte természetes volt, hogy a családunk egy történelmi lófajta elkötelezettje lesz. Mi testvéremmel szinte az anyatejjel együtt szívtuk magunkba a mezőgazdaság és a lovak szeretetét. Azonban természetesen a lótartáson kívül mással is foglalkozunk, mondhatni a lótartás egyféle hobbi, melyhez a hátteret a tojásfeldolgozás, a tojástermékek előállítása biztosítja. Amennyire a hagyományok tisztelete a lovassportban az elsődleges, az élelmiszer-iparban annyira az innováció, az újdonságok és emberi igények megtalálása a fontos. Például pár éve mi fejlesztettük ki a tojásfehérjéből készült tejtermék-helyettesítőket is, a Totu termékeket, amely termékcsalád legújabb tagjait természetesen a rendezvényen is meg lehetett kóstolni.” – folytatta Dr. Németh Csaba.

Aki nem tudott volna idén kilátogatni Szigetcsépre, de érdekelnék ezek az elszánt és meseszép kislovak, nincs miért csüggedni. 2025 májusában újra Huculösvény, várunk minden lóbarátot akkor is szeretettel.