A háború, ami háromnegyed millió emberáldozatot követelt

Vágólapra másolva!

Hetven éve, 1954. május 7-én tették le a fegyvert 55 napos ostrom után a vietnami Dien Bien Phu erődítményeiben körülzárt francia csapatok, ezzel véget ért az első indokínai háború és a francia uralom Indokínában.

Origo

Vágólapra másolva!

háború Vietnam katona uralom

Számos előzménnyel járt a háború

Franciaország távol-keleti hódításait még III. Napóleon indította el az 1850-es évek végén, a század végére Vietnam, Kambodzsa és Laosz is francia fennhatóság alá került. A függetlenségi törekvéseket elfojtották, a Ho Si Minh által 1930-ban alapított Indokínai Kommunista Pártot illegalitásba kényszerítették.

Franciaország 1940-ben, a második világháború alatt vereséget szenvedett a németektől, ezután Japán megszállta Indokínát.

Indokínai háború: az Aéronavale egyik Bearcat haditengerészeti vadászgépe napalmot dob le a Việt Minh 320. hadosztály tüzérségére a Mouette hadművelet során (1953. november)
Fotó: Wikimedia Commons/Warner Pathé News

A francia szuverenitást és közigazgatást formailag fenntartották, de a háború végén, 1945 márciusában teljesen átvették a hatalmat. A „felkelő nap országának” augusztusi veresége után Vietnam a 16. szélességi foktól északra eső részére kínai, attól délre brit csapatok vonultak be. A kommunista irányítás alatt álló Viet Minh mozgalom kezdeményezésére, Ho Si Minh vezetésével felkelés tört ki és 1945. szeptember 2-án Hanoiban kikiáltották a független Vietnami Demokratikus Köztársaságot (VDK).

Franciaország 1946 márciusában elismerte Vietnam (majd 1949-ben Laosz és Kambodzsa) függetlenségét, de az úgynevezett Indokínai Föderáció és a Francia Unió keretében 1946 végén háborút indított uralmának helyreállításáért.

A gerilla harcmodort alkalmazó, rosszul felszerelt Viet Minh északra szorult vissza, s a franciák 1949 tavaszán bábállamot hoztak létre az általuk megszállt déli területen, ismét csak a Francia Unió keretében. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság 1950-ben elismerte a VDK-t, az Egyesült Államok pedig Franciaország és a dél-vietnami állam mellé állt, fedezve a francia háborús kiadások mintegy 80 százalékát.

Egyetlen vietnami ágyút sem tudtak kilőni

A háborút ettől kezdve mindkét oldalon modern fegyverekkel felszerelt hadseregek vívták. A franciák 1950-től, Cao Bangnál elszenvedett vereségüktől kezdve defenzívába szorultak, hiába vetették be a gyarmati katonák mellett az idegenlégiót is, haderejük élén egymást váltották a parancsnokok, de nem tudták megfordítani a háború menetét.

A Vietnam és Laosz északi övezeteire összpontosult harcokban a fordulópontot Dien Bien Phu francia erődjének 1954-es ostroma és bevétele jelentette.

A Bois Belleau (más néven USS Belleau Wood) 1953-ban Franciaországba szállították.
Fotó: Wikimedia Commons/US Navy

Az előretolt támaszpontot a franciák 1953 novemberében hozták létre azzal a szándékkal, hogy elvágják a Viet Minh utánpótlás-vonalait, és hogy a vietnami felkelőket számukra hátrányos terepen kényszerítsék csatára. Az erődrendszert az Észak-Vietnamból Laoszba és a Vörös folyó deltájától Burmába (ma: Mianmar) vezető utak kereszteződésénél, egy völgyben fekvő dombokon építették ki, az itt összpontosított mintegy 15 ezer katona ellátását légi úton akarták megoldani abban a hiszemben, hogy a vietnamiak a hegyes terepen nem tudnak légelhárító ágyúkat bevetni.

A francia parancsnok, Christian de Castries tábornok kivágatta a környező erdőt és bozótot és várta, hogy Vo Nguyen Giap tábornok erői frontális rohamot intézzenek ellene.

A támadás azonban egyre késett, mert mialatt 50 ezer vietnami katona vette körbe az erődrendszert, több tízezer helybéli az úttalan utakon gyalog, kerékpárokon nehézfegyvereket, lövegeket és légvédelmi ágyúkat is ideszállított. Ezeket a domboldalakban ásták be és álcázták, a franciák egyetlen vietnami ágyút nem tudtak kilőni az ütközet végéig.

A harcok ötvenöt napig tartottak

A csata 1954. március 13-án hajnalban több órás vietnami zárótűzzel kezdődött, amely alaposan meglepte a franciákat, akik alábecsülték ellenfelük tüzérségét. A folyamatos ágyúzás súlyos károkat okozott a kifutópályákban is, a le- és felszálló gépeket légvédelmi ágyúk lőtték, így nemsokára már csak ejtőernyővel lehetett ledobni az utánpótlást.

A vietnamiak újabb és újabb rohamokban, véres harcokban egymás után vették be a franciák állásait, a gyűrű egyre jobban bezárult.

A monszun beköszöntével eső árasztotta el a lövészárkokat és bunkereket, a hősiesen védekező, de fáradt, élelemben és lőszerben is hiányt szenvedő franciák a május 7-én 25 ezer katonával indított utolsó vietnami rohamot nem tudta visszaverni, egy kétségbeesett kitörési kísérlet után csak hetvenen tudtak átjutni Laoszba. Este fél hétkor az utolsó ellenálló francia egység is kitűzte a fehér zászlót, de Castries és vezérkara, s mintegy tízezer francia katona fogságba esett.

Az 1954. július 21-én Genfben aláírt fegyverszüneti egyezmény véget vetett a francia uralomnak: Vietnam, Laosz és Kambodzsa elnyerte függetlenségét
Fotó: Wikimedia Commons/US Army Photograph

Az ötvenöt napig tartó harcok során a franciák mintegy kétezer katonát vesztettek, a vietnami adatok nem ismertek, becslések mintegy húszezerre teszik a halottak és sebesültek számát.

A francia közvéleményt sokkoló vereség megroppantotta a még harcoló csapatok morálját, a háború végképp elveszett. A Joseph Laniel vezette konzervatív francia kormány megbukott, a fegyverszüneti tárgyalásokat a Pierre Mendes France vezette új kabinet fejezte be. Az 1954. július 21-én Genfben aláírt fegyverszüneti egyezmény véget vetett a francia uralomnak, Vietnam, Laosz és Kambodzsa elnyerte függetlenségét. Vietnamot a 17. szélességi fok mentén kettéosztották, elvetve ezzel egy újabb háború magvait, Észak-Vietnam a Szovjetunió és Kína támogatását élvezte, a franciák helyére délen lényegében az Egyesült Államok lépett.

A nyolc évig tartó első indokínai háború mintegy háromnegyed millió emberáldozatot követelt, több mint felük civil áldozat volt. A Dien Bien Phu-i csatamező ma múzeum és kedvelt turistalátványosság.

(MTVA Sajtóarchívum)