Reggel 5 órakor kivetett az ágy. Nehezen ment az átállás, még napokig jetlagem volt. Itthon nem szoktam kávézni, de az amerikai életmód szinte megkívánja, hogy az ember naponta több csészével is elszürcsölgessen. Egyrészt a feeling miatt, másrészt a rengeteg metrózás és buszozás nagyon gyorsan leszívja az embert. A reggeli bagel után nyakunkba vettük a várost.
Első nap a Szabadság-szobrot céloztuk meg. Másfél órát metróztunk a kompig, ahol
rengeteg turista várakozott, mégis hamar sorra kerültünk.
A szigetre kissé éhesen érkeztünk, gondoltam, rendelek egy lájtos hamburgert egy kis sült krumplival, minden extra nélkül. A tálcán egy óriási burger volt, mellette hatalmas adag krumpli, háromféle szósszal leöntve, de a pult mellett még négy-öt öntet közül válogathattam. Elég sokat tudok enni, de ez a gigantikus adag még rajtam is kifogott.
A Szabadság-szobor pont olyan lélegzetelállító, mint a filmeken. Talapzatával együtt 93 méter magas, a belsejében múzeum működik. A rézből készült alkotást Franciaország ajándékozta az Egyesült Államoknak függetlensége százéves évfordulójára. Az apró szigeten a szuvenírbolton és az éttermen kívül nincs semmi más, csak a lenyűgöző kilátás.
Manhattan hatalmas felhőkarcolóiról képeslapra illő fotókat lehet itt készíteni. Akár órákig elücsöröghetünk a szobor lábánál, ráadásul ingyenes wifi is van, úgyhogy ha kedvünk szottyan,
videochatelhetünk a haverokkal, rokonokkal New York szimbólumával a hátunk mögött.
A Szabadság-szobor után ismét kompra szálltunk, és visszaindultunk Manhattanbe. A Central Park felé vettük az irányt. Elképesztő volt látni, hogy a gigantikus felhőkarcolók között – ahol egyáltalán nem látni zöldet – egyszer csak elénk tárul egy óriási park hatalmas fákkal.
A tavakat hidak szelték át, alattuk vadkacsák úszkáltak. Folyamatosan ugrottak be a filmek, videóklipek, sorozatok jelenetei, amelyeket itt forgattak. Megtaláltuk például azt a helyet,
ahol a Reszkessetek betörők című filmben Kevin sétál.
A szikrázó napsütésben semmi máshoz nem volt kedvünk, mint kifeküdni a fűbe, és napozni.
New Yorkban szó szerint rohan az idő. Másfél óra után azon kaptuk magunkat, hogy ideje hazaindulni, hogy másnap is kipihenten vethessük bele magunkat a nagyvárosi forgatagba. Útba esett a Grand Central, azaz a főpályaudvar, ahol szintén rengeteg filmet forgattak. Legutóbb például a Lány a vonatont, amelynek főszereplője mindennap erről az állomásról indult haza.
Másnap még mindig nem tudtunk sokáig aludni, 6-kor már kukorékoltunk. Nem is volt baj, mert sok mindent terveztünk aznapra, és nem akartunk rohanni. Először a Wall Streetre mentünk, hogy megsimogassuk a bika tökét, ami a babona szerint szerencsét hoz az üzleti életben.
A brókerek központjában nem sok látnivaló akadt, csupán öltönyös férfiak és kosztümös nők sokasága rótta az utcákat, kávéval a kezében. Ami számomra érdekes volt, hogy
a Wall Streeten az összes utcatáblát fekete színűre cserélték
a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után, így emlékezve az áldozatokra.
A Brooklyn híd volt a következő állomás. Fél órába telt átsétálni rajta, a rengeteg szelfiző, fényképező embertől lépni sem lehetett. Miután ez megvolt, leültünk reggelizni a híd lábánál, és egy órán át csak ücsörögtünk és nézelődtünk.
Reggeli után sikerült megtalálni azt a házat, amely szinte mindegyik amerikai filmben, sorozatban feltűnik. Érdekessége, hogy a társasház hátterében nem a Brooklyn, hanem a Manhattan híd látszik, holott a filmekben ezzel a házzal szimbolizálják a brooklyni városrészt.
Délután 4 óra lehetett, amikor elindultunk a High Line-hoz, amely több mint másfél négyzetkilométer területű nyilvános park Manhattan alsó részén. Érdekessége, hogy egy korábbi vasútvonalra épült, ezért ha végigjárjuk, egészen különleges élményben lehet részünk.
A felhőkarcolók között, 10-15 méter magasban sétálhatunk
a Hudson folyó partjától nem messze. Érdemes időben nekivágni, mert a High Line egy részét naplementekor lezárják.
Séta közben egyszer csak nagyon jó zenére lettünk figyelmesek. Lejöttünk a High Line-ról, és egy raktárépület felé vettük az irányt a hangokat követve. Egy DJ-re bukkantunk az utcán, mellette egy fickó rappelt, mögöttük két hosszú bolti fogason egyedileg tervezett pólók és pulóverek lógtak, leghátul pedig egy fiatal srác arcképet festett egy hatalmas vászonra. A buli hangulata teljesen magával ragadott minket. Mindenki nagyon barátságos volt és közvetlen, a DJ és az énekes úgy üdvözölt, mintha ezeréves cimborák lennénk: „Hey bro, what’s up?”
Következő nap shoppingolni mentünk. Útitársam sokszor járt már az Egyesült Államokban, ezért még itthon azt tanácsolta,
csak annyi ruhát vigyek, amennyi elfér a kézipoggyászomban,
azt pedig rakjam bele a nagy bőröndömbe. Igaza is lett. Már az első outletben telepakoltam egy nagy bevásárlókocsit. Rengeteg nagy és drága márka termékei sorakoztak a polcokon hihetetlenül alacsony árakon.
A következő üzlet még olcsóbb volt, 10 dollárért (átszámítva 2600-2700 forint) vettem olyan pulóvereket és nadrágokat, amelyeknek az eredeti ára 15 000-20 000 forintnál kezdődik. Arra érdemes odafigyelni, hogy
a címkéken az adó nélküli ár van feltüntetve,
így a kasszánál derül csak ki, hogy minek mennyi a végleges ára. Ha esetleg bármit vissza akarunk cseréltetni, azt 30 napig mindenféle indoklás nélkül megtehetjük, azonnal visszaadják a pénzt. És még egy fontos dolog: mielőtt hazautazunk, mindenről érdemes levágni az árcédulát, nehogy vámot fizettessenek velünk a kint vásárolt holmik után.
A cikk következő részében beszámolok a New York-i óceán partján tett kiruccanásunkról, egy nagyon menő brooklyni buliról, egy apró magyar kávézóról Manhattan közepén, és egy hihetetlen élményről a Broadwayn.