Komposztálni jó és könnyű! Tippek a SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesülettől

A természetes környezettől végletekig elidegenedett világunkban kevés olyan emberi tevékenységet találni, amely testközelbe hozza a természet működését. A házi komposztálás éppen ilyen, ráadásul jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy érzékelhetően csökkenjen a kukánkba kerülő és kezelésre szoruló hulladék.

Egykor a falusi porták elengedhetetlen tartozéka volt a trágyadomb vagy szemétdomb. Manapság viszont az átlagember jószerével nem tud különbséget tenni a PET-palack és a krumplihéj között. Így azután nem csodálkozhatunk azon, hogy a komposztálható szervesanyagokkal, azaz zöldjavakkal kapcsolatban még vidék szerte is a kukába gyömöszölés és a kultikus égetés a megszokott bánásmód.

Pedig a házi komposztáláshoz nem kell különösebb szakértelem; a talajban élő milliárdnyi élőlény páratlan szaktudással alakítja át a zöldjavakat a növényvilág számára nélkülözhetetlen tápanyaggá; humusszá vagy más szóval komposzttá.

A hagyományos módszerekkel, dombon vagy gödörben történő komposztálás jellemző mellékhatásaként terjengő kellemetlen szag egy saját készítésű vagy a kereskedelemben beszerezhető komposztáló tartállyal, kerettel elkerülhető. Így ugyanis biztosíthatjuk, hogy az átalakuló szervesanyagokon tevékenykedő mikroorgazizmusok a megfelelő nedvességtartalom mellett elegendő levegőhöz is juthassanak. A bűzös rothadási folyamat megakadályozása érdekében tegyünk minél többféle anyagot a komposztálónkba: száraz mellé nedveset, szénben gazdag fás anyag mellé nitrogénben gazdag zöldet.

Tömöríteni tilos!

A jó minőségű komposztnak az is záloga, hogy ne engedjük túlságosan összetömörödni a komposztálódó anyagot. Ekkor ugyanis levegőhiányos állapot lép fel és beindul a rothadás. Ha szeretnénk meggyorsítani a folyamatot, aprítsuk fel a bekerülő anyagokat. Ugyanezért lehet hasznos a keverés is, amikor a nedvességtartalmat is beállíthatjuk. Ez gyakorlatilag a komposztáló kiürítését, majd az átalakulás különböző fázisában lévő anyag megkeverés utáni visszatöltését jelenti. Ilyenkor a különböző nedvességtartalmú részeket összevegyítve eldönthetjük, szükség van- e víz hozzáadására vagy éppen ellenkezőleg, túlnedvesedés lépett fel, tehát például faforgács hozzáadása tanácsos.

A túlnedvesedés vagy a túlzott kiszáradás elkerülésére a komposztsiló letakarása is jó módszer. Előnyösebb több kisebb méretű komposztálót használni, mint egy nagyot, mert az előző esetben könnyebben kézben tarthatók a folyamatok, így a levegőhiány és a túlnedvesedés következtében fellépő rothadás is megelőzhető.

Kész a komposzt

Ha minden szükséges feltételt sikerül biztosítanunk, akár 6-8 hónap alatt érett komposztunk keletkezhet. Amikor a komposztálónkba kukkantva feketéllő területeket észlelünk, elérkezett az idő a rostáláshoz. A homok vagy sóder rostálásához alkalmas 5-15 milliméter rostasűrűségű, olykor homokszita néven is beszerezhető eszközzel a már komposzttá alakult anyagtól elválaszthatjuk a még korhadó részeket. A rosta alatt összegyűlt virágföld jellegű komposztot régi földdel keverve azután szoba és balkonnövényeink átültetésére, kerti növényeink; füvünk, bokraink, fáink tápanyag-utánpótlásához használhatjuk. Az ilyenkor tapasztalt szívtájéki melegség azért is megérdemelt, mivel tevékenységünkkel a természet számára rendkívül káros műtrágya helyett természetes életerőt lehelünk a termőtalajokba.

A visszajelzések alapján egyértelmű sikert aratott a SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület által május végén megrendezett országos helyi komposztálási konferencia, mely első volt a maga nemében. A közel száz résztvevő (önkormányzatok, hulladékszolgáltatók, regionális fejlesztési szakemberek, civil szervezetek) számára megrendezett eseményen rövid előadások hangzottak el. Ezt követően nagyobb teret biztosítottunk a hozzászólásoknak, az esetleges vitáknak.

Az előadók a témát igyekeztek a legkülönfélébb oldalról bemutatni, kezdve a zöldjavak hulladékgazdálkodásban betöltött szerepével, a hazai és az uniós szabályozási háttérrel, folytatva a komposztálási programok hazai és nemzetközi tapasztalataival, egészen a komposztálás tudományos háttéréig és a biogazdálkodásban betöltött szerepéig. Ezen kívül szó esett a komposztálási programok számára rendelkezésre álló uniós forrásokról, a korábban nyertes pályázatok végrehajtásának tapasztalatairól. Reményeink szerint sikerült érzékelhető lökést adnunk a házi komposztálás országos elterjedésének.

Gellért Miklós (SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület)